Csukárpakától Világosig, és vissza - Csallóközi lenyomatok CI.

Földes Gyula négy évig a pozsonyi gimnáziumba járt, retorikát és poézist Nagyszombatban, bölcseletet és jogot Pozsonyban tanult. A magyar forradalom és szabadságharc idején, 1848 szeptemberében a Pozsony megyei önkéntesek közé, októberben pedig a 15. honvédzászlóaljba állt, s csak 1849. augusztus 13-án Világosnál, Görgey vezényletére tette le a fegyvert honvédtársaival egyetemben. Az osztrák hadseregbe sorozták, de kolerával ágynak esett. Fölépülése után az akkori Csanád vármegyében bujkált, egészen 1850 decemberéig. Minden valószínűséggel az ottani zsidók vették oltalmukba, s az irántuk érzett kegyeletből haláláig hatalmas fehér rabbiszakállat viselt.

Később szülei osztrák hatósági igazolványt szereztek neki, így hazatérhetett. 1852-ben egy uradalmi ügyésznél, Botló Józsefnél kezdett jogi gyakorlatot. Annál a Botlónál, aki a forradalom után kivégzett báró Jeszenák János özvegyét, gr. Forgách Aloiziát is képviselte jogi ügyekben, s Földes Gyulára bízta a Jeszenák-levéltár rendbe tételét.

Földest 1861-ben Pozsony vármegye első aljegyzőjéül választották, és ő lett a Pozsony Megyei Gazdasági Egylet titkára. 1867-ben megyei törvényszéki bíró, a megyei ítélőszékek államosítása után a Pozsonyi Királyi Törvényszék bírája. 1887-ben őt választották a Felső-csallóközi Ármentesítési Társulat igazgatójául.

1881–83-ban a dunaszerdahelyi választókerület országgyűlési képviselője.

Cikkezett magyarul és németül. 1872-ben Westungarischer Grenzbote címmel ellenzéki német nyelvű lapot alapított és szerkesztett. 1861-től a Pozsony Megyei Gazdasági Egylet Évkönyveit rendezte sajtó alá. Rendes tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.

A pozsonyi Kalligram c. lap 1998 márciusi számában olvasható a másfél századon át kéziratban hevert, sokáig elveszettnek hitt dolgozata, „a 15. honvédzászlóalj három első századának krónikája”. A Kalligram Kiadó Csallóközi Kiskönyvtárában pedig 1999-ben jelent meg Felső-Csallóköz árvédekezésének története című könyve (első kiadása 1896-ban került nyomdába; az utóbbi pedig közös kötetben Rudnay Béla rokon témájú ismertetésével). 1901-ben összeállította és „kézirat gyanánt” kinyomatta A Marcha-Magyari és Gúthori Földes család genealogiája című munkáját.

Budapesten élő unokája, Cecília az 1990-es évek második felében az őt levélben megkereső Koncsol László helytörténésznek a következőket válaszolta: „Földes Gyula egy magányos vadászatán hunyt el nyolcvanegy éves korában. (…) A Hévíz-laposban, nyári foglyászás közben lepihent a déli melegben az egyik botló-fűzfa alá egyet szundítani, ami határvonal volt Bacsfa és Paka között – és nem ébredt fel többé”.

Bacsfai-szentantali síremlékére a csallóközi hazafi ezt a szöveget vésette: „Guthori Földes Gyula, 1848 honvédhadnagy, 1829–1910.”

Lelkes Vince