Danko agymenése maga a politikai moslék

Csak kivártuk végre, hogy hivatalos legyen, amit már tudtunk: Danko plagizált. Ennyi. De tényleg. Tudod mi fog történni? Semmi. A parlament elnöke marad és doktor marad. Ezt is tudtuk. Ez az ő személyes döntése - bár nem ilyet várt tőle a Híd (vessen magára, ha nem képes egyértelműen fogalmazni). De persze nemcsak az ő személyes döntése, hanem mindazoké, akik hagyják.

Danko agymenése maga a politikai moslék
Fotó: TASR

Gondoltuk, ezt tán nem fogja tudni már überelni a kormányzati ciklus végéig, pedig hát rosszul gondoltuk. Holott sejthettük volna, valamivel mégis el kell terelni a szót a minisztere, az oktatási tárcavezető kutatástámogatás-botrányáról. Hát igen, olyannyira a ciklus végén járunk, hogy már gyakorlatilag nincs is koalíció, mindenki azt tesz, amit akar, amit még képes meggyőzni… Danko gumicsontja az, hogy megmondta, milyen államfő kéne az országnak: olyan, mint Štúr, Štefánik, Hlinka, Dubček és Husák egybegyúrva. 

Ha nem is megyünk bele abba, hogy az antikommunista Hlinka összegyúrhatatlan a kommunista Husákkal, akkor is látszik a kijelentés beteg mivolta.

Nem mintha nem lehetne a felsoroltakból mindenkibe külön belekötni. Hlinka már önmagában problémás: „a som slovenský Hitler. Ja tu spravím taký poriadok ako Hitler v Nemecku.” állította forrásaim szerint 1936-ban. Vagy „Áno, v tom najdôležitejšom, totiž v boji proti boľševizmu, proti ateizmu, pôjdeme v jednom tábore hoci aj s Hitlerom!” (1936, Pöstyén) Aztán állítólag 1938-ban visszakozott. A fene se tudja, mit is akart. Mindenesetre magyart és evangélikust és ateistát nem akart. De nem biztos, hogy egy szekuláris, nyugati típusú államban ideális jelölt lenne. Tuti nem lenne ideális egy nyitott társadalomhoz.

Husák viszont egyenesen hab a szartortán. Szívesen adta volna oda ’44-ben a szlovákokat a Szovjetuniónak (bár állítólag ezzel csak jobb pozíciót akart kizsarolni a csehekkel szemben a közös államalakulatban). Szerepe volt az ország kommunista hatalommá válásában és a kassai kormányprogramban. ’68 augusztusában elárulta Dubčekot (hoppá, ők sem összegyúrhatók tehát) és az egyik legkeményebb normalizátorrá és Brezsnyev szó szerinti „puszipajtásává” vált. Mígnem a Szovjetunió Hőse kitüntetést is megkapta - azt azért nem osztogatták a semmiért. Hány sorsot tett tönkre?

Persze, mindenkiről árnyalható a kép, de a felsoroltak közül pont egyik sem alkalmas vitathatatlan példaképül egy modern európai államfőjelölt számára - mint ahogyan Danko sem alkalmas elnök a parlament élére, de ez is részletkérdés, ha nincs, aki valagba rúgja (onnan / onnét/sőt: onnat).

Igazság szerint Danko arra számít - lásd a felsoroltak vagy nagyon szlovákok voltak, vagy nagyon keresztények, vagy nagyon kommunisták (akik a zegyszerű embereknek akarták a jót), vagy ezek kombinációi - , hogy a választók (ki-ki nosztalgiája és meggyőződése alapján) válogatnak majd. Vagy ugyanakkora káosz van a fejükben, mint a kapitánydoktornak. Utóbbi is elképzelhető. És akkor kifogja a nagyon balos szelet a Smer, a nacionalista szelet Kotlebáék és a keresztény szelet a KDH (+ ugye a kombinációk: nemzeti-keresztény, nacionalista-kommunista, keresztény-kommunista) vitorláiból a szlovák politika zajló vizein lavírozván. És ez érthető. Dankot ismerve.

Az viszont érthetetlen, hogy ezt a politikai moslékot a többi párt hagyja megetetni a választókkal. Mert hagyja, csak figyelj.