1
A pénzügyminiszter és a kormányfő népjóléti performansza - TASR
Megosztás
Két hete hullott szét teljesen a kormányzat, de erről a koalíció nem óhajt tudomást venni és úgy kormányoz, mintha még működne.
Két hete Fico volt a sarokkő, mostanra már szinte minden fontosabb téma szintjén a legtöbb tárcánál áll a bál. A környezetvédelem bárgyún nézi, ahogyan a kipusztult Sajó lefolyik a déli szomszédhoz. A közlekedési miniszter mindent megtesz a vasút tönkretételéért. Az iskolaügy feje képmutató módon kilátásba helyezte, hogy tüntetni fog saját kormánya ellen a tanári fizetésekért, amiket elvileg neki kéne kiverekednie. A népjólétért felelős tárcavezető sem volt képes átkalapálni a segítő intézkedéseket, de mivel senki sem érti már, ki mennyit, miből és mikor kapna, nem is tudjuk, ne örüljünk-e inkább. A gazdasági miniszternek mindegy, csak adót ne kelljen emelni.
Az újgazdag vállalkozóból lett pénzügyminiszter mindenképpen az újgazdagokat akarja megadóztatni és az olajra kivetett külön adótól várja az olajtermékek árának csökkenését… Valamint a segélycsomag kedvezményeinek egy részét (például az egyes adóbónuszokat) a részadók csökkenésével próbálja finanszírozni, miközben éppenséggel a részadókból dolgozó és az államot eddig még működőképesen helyettesítő és egyre több feladatot ellátó önkormányzatokat sodorja veszélybe. Mondhatjuk: most teszi tönkre az ország szinte egyetlen működő, ellenőrizhető, a népet közvetlenül szolgáló, legdemokratikusabb struktúráját.
Csoda-e, ha az önkormányzatok országos sztrájkkészültséget hirdettek?
De a kormányfőnek, sem a pénzügyminiszterként tengődő ex-kormányfőnek, aki a koalíció valaha legtöbb választói szavazattal rendelkező pártjának is elnöke, nem esik le a tantusz. Nem látja, hogy az állam szétzüllik. Azt se bánja, ha alkotmányos többséggel rendelkező koalíciója a parlamentben csak az ellenzékben ülő fasiszták támogatásával képes megszavazni a napi programot…
Ezek magukon se tudnak már segíteni, nemhogy a népen.
Másrészt az ellenzék szokásához híven keselyűként köröz fölöttük, ami logikus is, csak épp nem megnyugtató, mert az ő kormányzati potenciáljuk szintén csupán a fasisztákkal lehet reális.
Vagy a mindenkivel összevesző Kollár-párttal. Amelyik ugyan egyetlen bérlakást sem épített meg az ígért tízezrekből, mégis mindenki az ő szavazataira szorul rá. Borítékolható, hogy Kollár már most nyertese a következő parlamenti választásnak, mert ha megüti a minimális kvórumot, egyik oldal sem képes nélküle kormányozni.
A kenyér közben lassan annyiba kerül, mint korábban a csirkehús, a hús annyiba, mint korábban a pálinka.
Gyakorlatilag a szlovák kormányzás ma a káosz definíciója, ebből lesz a fényes jövő.
A Sajó meg csak folyik tehetetlenül és vörösen, mint ez a banda, amelyiknek a fele az idegességtől piroslik, a másik pedig a politikai módszerei miatt.