„De rajt' ne fogjanak”

A hamis állítás az volt, hogy Magyarországon azért tartozik a világon a legrosszabbak közé a COVID-halálozási arány, mert „ a statisztikának volt része olyan elhunyt is, aki közlekedési balesetben halt meg, és ezt követően koronavírus-pozitívnak találták”.

A valóság ezzel szemben az,, mint Szél Bernadett országgyűlési képviselő „hosszú küzdelem árán” kicsikarta az országos tisztifőorvosból, hogy a közlekedési balesetben elhunytakat, a WHO ajánlását követve, nem számítják bele a statisztikába.

Magyarország azért kirívóan rossz a COVID-halálozási arány még V4-viszonylatban is, mert a magyar kormányzat az ország helyzetéhez és adottságaihoz képest nagyon elrontotta a védekezést. A szavazaszerzést és a kommunikációt, nemkülönben a korrupt üzletelést képtelen elválasztani a szakpolitikától, ami, ha egészségügyről van szó, sok ember életébe és egészségébe kerül.

A hazugságot egyébként pontosan azért lehetett gyanítani, mert a magyar kormányzatot éppen a propaganda műfajában nem ejtették a fejére. Máskor, más témában – mondjuk, a gazdaságban – tökéletes biztonsággal tudja mindenfajta struktúrából, összefüggésből kimetszeni azokat a statisztikai adatokat, amik az adott pillanatban más országokhoz képest jók.

Miért tenné most a fordítottját? Miért jutna éppen most eszébe úgy kipreparálni egy statisztikát, hogy az az egész világ szemében megszégyenítse Magyarországot, és pocséknak (erősebb szavakat nem használok) mutassa a kormányt?

Ha Gulyás Gergely történetesen igazat mondott volna, azzal tehát csak azt sugallta volna, hogy a kormány abban az egy politikai ténykedésben is dilettáns, amiben a tapasztalatok szerint megbízhatóan profi: a kommunikációban, azaz propagandában. De szerencsére nem mondott igazat, úgyhogy megnyugodhatunk.

Annyi történt – az uralmi elit balszerencséjére –, hogy mivel a járvány: világjárvány, a mércék is globálisak. Az adminisztrációt váratlanul érte a gond, és nem volt ideje, hogy olyan módszertant dolgozzon ki a statisztikák masszírozására, amivel az ország (s a kormányzás) a valóságosnál sokkal jobb színben tűnhetett volna fel. Egyszerűen nem lehetett (kellően nagyot) hazudni.

A kormány több ponton is zavarba jött. Ezt mutatta például ugyanennek a Gulyás Gergelynek az a másik hazugsága, amit közepesnél jobb matematikai érzékkel – nem tudással, érzékkel – azonnal le lehetett volna leplezni: hogy „az egyetlen megbízható összehasonlítási alap a többlethalálozás” (2019 azonos időszakához képest), és ebben Magyarország egészen jól áll. Csak éppen ebbe a) nem számolták bele a harmadik hullámot, és b) adottnak vették, hogy ha nincs koronavírus-járvány, akkor pontosan annyian haltak volna meg, mint 2019-ben, ami nincs így. De hát errefelé nincs olyan politikai vita, ahol közepesnél jobb matematikai érzékre alapozva (másképpen: egynél több logikai lépéssel) lehetne érvelni.

Legyünk méltányosak: ez a kábítás nem Gulyás „Mint a leves” Gergely elméjéből pattant ki, hanem egy másik kormányszerv, a Rogán Antal-féle Kabinetiroda – úgy is mint propagandaminisztérium – találmánya. A többiek csak kötelesek utánamondani az aktuális regét.

Mindezt akkor, amikor ugyanez a propagandagépezet komoly beruházással filmet készíttet a NER rövidítésű rendszert megfellebbezhetetlenül legitimáló eseménysorozatról, az őszödi beszédről és a 2006. őszi zavargásokról. Aminek kiindulópontja az volt, hogy „Gyurcsány hazudott”. Ezt onnan lehetett tudni – ezen eredetmítosz szerint –, hogy megmondta. Amikor csinálta, akkor is lehetett látni, ha valaki a szavait és lépéseit összevetette a valósággal, de annak felismeréséhez kellett némi tényismeret, számtani és logikai érzék, azt pedig nem lehet elvárni senkitől.

Mármost amióta világ a világ, vannak politikusok, akik hazudnak. Hol rajtakapják őket, hol nem. Orbánéknak óriási szerencséjük volt, hogy Magyarországon akadt egy politikus, aki dőre módon megszegte a szakma és a társas kapcsolatok egyik alapszabályát, és elébe ment a hazugság leleplezésének. Ha ő nem szól – mint Gulyás, Rogán és a többiek sem szoktak –, akkor nem megy ki feldühödött tömeg az utcára.

Bűnnek nem az a legnagyobb bűn, hogy Gulyás Gergely hazudik. Hanem hogy miközben része annak a gépezetnek, ami sorsdöntő bűnnek minősíti a politikusi hazugságot, a saját hazugságának lelepleződését vállrándítással vagy ellenvádaskodással fogja elintézni. Mint annyi NER-társa, mindig és kivétel nélkül.

Ezzel mégiscsak azt szemléltetik, hogy nem igaz az, amire a magyar népesség zömét szülei és pedagógusai nevelték, pártállástól függetlenül: hogy a hazugság rossz. És ha elég sokáig, elég nagy pénz- és energiaráfordítással teszik, akkor egy újabb nemzedékbe már az ellenkezője fog bevésődni. Kíváncsian várom a fejleményeket.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.