Deadpool: egy antihős, aki pofázásban és gyilkolásban nem ismer pardont

Egy szuperhősnek az a dolga, hogy megmentse a világot és óvja az emberiséget. Nos, a piros hacukába bújt, akrobatikus mozdulatokat nem nélkülöző, nagyszájú izgága alak erre jó nagyot köp. Hogy ki is ő? Nem, nem Pókember. Megnéztük a Deadpool című filmet.

Deadpool: egy antihős, aki pofázásban és gyilkolásban nem ismer pardont

Kétség sem férhet hozzá, hogy a szuperhősök világát éljük. Évről évre sosem látott gyorsasággal termeli nekünk a filmipar többek között a Vasemberről, Amerika Kapitányról, Hulkról és Thorról szóló produkciókat, akik vagy egyéniként, vagy egy csapattá verbuválódva mentik meg az emberiséget a pusztulástól. Deadpool azonban más. Ő nem védelmezésre, hanem kaszabolásra, gyilkolásra született. Egy igazi antihős. Vigyázat, spoilerveszély!

Deadpool viszonylag új karakternek számít a Marvel megfilmesített hősei között (az X-Men kezdetek: Farkasban ugyan volt egy leheletnyi villanása, de erről inkább szót se többet!), így erről a mindent túlélő belezőgépről csak azoknak lehetett fogalmuk, akik valamennyire ismerik a képregénybeli Deadpoolt.

Meg kell hagyni, remek húzás volt ennek a hősnek az életre keltése, ugyanis végre kiszabadulhattunk a fent említettek monoton, egyhangú stílusából. Deadpool teljesen kilóg az átlagos héroszok sorából, stílusával és egyedi filozófiájával egészen egyéni, üde színfoltját képezi a filmes szuperhősök világának.

A másik dolog, amiben a Deadpool jelentősen különbözik az elmúlt években látott Marvel filmektől, az a durvaság. Bizonyára mindenki észrevette, hogy az ezelőtt látott (12-es besorolású) filmeknél mindig gondosan ügyeltek arra, hogy a durvaságot és a halált a lehető legfinomabban tálalják, vagy egyáltalán nem is mutatták. Deadpool karakteréből kiindulva azonban a rendezők kénytelenek voltak a 16-os karikához nyúlni, ugyanis a film egyik legnagyobb látványelemét vesztette volna el, ha a kétes jeleneteket kicenzúrázzák. De szerencsére nem így történt, így már akkor sem lepődhettünk meg, ha egy motorbicikli lánca levágta egy ember fejét, vagy mikor az egyik rosszfiúból palacsinta lett az autópályán.

További jó pont illeti a rendezőket, amiért a történetbe bevonták a nézőket is. Hogy ez mit is jelent? Deadpool folyamatosan kiszól, mesél a nézőknek, olykor odébb tolja a kamerát, ha úgy gondolja, hogy az embereknek nem kéne látniuk azt a durvaságot, amit éppen készül művelni. Flashbackjeivel pedig nem rest félbeszakítani egy rendkívül akciódúsnak ígérkező jelenetet sem, de ezek mindig a legjobb ütemben érkeznek, így a néző nem mordul fel elégedetlenségében.

Emellett nem csak a nézők kapják a cikizéseket a főhőstől: folyamatosan jönnek az X-Meneket ért beszólások, a filmek alacsony költségvetésére való utalások, de még Liam Neesont és az Elrabolva trilógiát is belekeverték. De nem kímélik a Deadpoolt megformáló Ryan Reynoldsot sem: karrierjének baklövéseit (Zöld lámpás) folyamatosan felhánytorgatják.

És ha már a szereplőknél tartunk, róluk is említsünk néhány szót. Ryan Reynoldsot az elmúlt években nem láthattuk túl sok filmben szerepelni, így a Deadpool minden bizonnyal jót tett a színész önbizalmának, akire szemmel láthatólag mintha csak ráöntötték volna a szerepet. Ugyan az X-Men után nem lett volna kötelező, hogy újra ő játssza a szerepet, hisz a múltban több Marvel filmben is láthattunk már színészcserét (Hulk: Eric Bana, Edward Norton, Mark Ruffalo, vagy Chris Evans: Amerika Kapitány, Fáklya), ennek ellenére nagyon jól döntöttek a rendezők, hogy bizalmat szavaztak Reynoldsnak.

A combfixben flangáló Morena Baccarin és a hatalmas dekoltázsú Gina Carano alakítása inkább az esztétikai látványt volt hivatott szolgálni a férfinézők nagy örömére, bár utóbbinak volt egy egész jó kis verekedős jelenete, ahol a hölgy kamatozhatta az MMA-ban szerzett tudását.

A számunkra ismeretlen Stefan Kapičič és az általa megszemélyesített Colossustól talán többet vártunk volna, csakúgy, mint az Ed Skrein alakította Ajaxtól, aki kissé jellegtelen főgonosszá vedlett át. Brianna Hildebrand szerepe pedig csak egy hatalmas tűzgolyóként és felejthetetlen nevével marad meg az emlékezetünkben: a Negaszonikus Tinitorpedó kétség kívül nagyot ütött.

És persze ne feledkezzünk meg Stan Leeről sem, aki a hagyománynak megfelelően ezúttal is vállalt egy néhány másodperces jelenetet.

Annak ellenére, hogy a film története egy bizonyos mértékben kiszámítható volt, meg kell hagyni, hogy rendkívül ütősre sikeredett. Látványvilágban, robbanásban, gyilkolásban, na és persze poénkodásban egy kicsit sem szenvedtünk hiányt. Deadpool karakteréből még bőven van mit kihozni, így nagy reményekkel várhatjuk a második részt is.

-para-

augusztus 13. - 14:53
Hova tűnt Marin Ljubičič?
Kellemetlen incidens vet árnyékot az új szezonban remekül teljesítő DAC szereplésére.