Delta, avagy az oltásellenesség számokban kimutatható károkat okoz

Ardamica Zorán | 2021. június 25. - 08:51 | Vélemény

Nem hinném, hogy Szlovákiában valaha is elérjük a 70-90 %-os Covid elleni átoltottságot, hiszen vannak régiók, amelyek 15-nél tartanak és lasszóval kell fogni az oltandó személyeket.

Delta, avagy az oltásellenesség számokban kimutatható károkat okoz
Fotó: TASR

Az viszont nyilvánvaló, hogy ebből kétféle baj is származik majd.

A szakemberek szerint még a nyáron végigsöpör rajtunk az aktuális hullám, a jelek szerint a Delta variánssal a főszerepben. Állítólag kemény lesz.

A másik baj a lakosság-megosztottság növekedésének és radikális elmélyülésének formájában érkezik. És nem arra gondolok, hogy lesznek betegek és nem betegek. Hanem a gyűlölködésbe csapó egoizmus okozta károkra.

A krízis ugyanis – lévén extrém szituáció – felfokozza az emberekben a „saját” megvédésének fontosságát bármilyen módszerrel. Vagyis ilyenkor sokkal önzőbbek és sokkal tapintatlanabbak vagyunk, annyira sem törődünk másokkal, mint egyébként, pedig az önzés egyébként is istentelen mélységekben szárnyal olykor…

Szögezzük le: oltásra kötelezni valakit demokráciában, békeidőben nem szabad. De vajon meghúzható-e egy olyan vonal, amelyben kötelezővé tehető az immunizálás? Igen, van. Általános kötelezettséget nem tudnunk így sem elképzelni, de egyes esetek megkívánják az oltottságot. Ilyen lehet minden olyan szituáció, amikor az oltatlan személy közvetlen életveszélybe sodorhat másokat. Betegekkel, veszélyeztetett csoportokkal (pl. idősek) foglalkozó személyek igenis akkor gyakorolhassák hivatásukat, ha nem csupán a védőruha viselését vállalják, hanem az oltást is. Ha nem tetszik, viszlát. És ez a viszlát igenis demokratikus lesz, mint ahogyan az is demokratikus, hogy ha nem engedünk szalmonellafertőzöttet iskolai konyhán csirkét darabolni, vagy részeg sofőrt vezetni. Igen, neki is demokratikus joga kapa részegre inni magát, nekünk pedig demokratikus jogunk megvédeni tőle a többi ember vagyonát, egészségét, életét.

Márpedig az ilyen ma még kivételes, még igazán be sem vezetett esetek száma úgy fog nőni, ahogyan a Delta fog terjedni.

Mert kérem, azt is demokratikusan közölni kell minden oltásellenes személlyel, hogy ők bizony az oltásellenességnek hála, számokban kimutatható károkat okoznak.

Ha ismét leáll a gazdaság, az mindenkit érint, azokat az oltottakat is, akit mindent vállaltak nemcsak a saját, hanem a többiek egészségéért is. Az oltott pincér, az oltott zenész, az oltott gyári munkás, ha elveszti állását a következő hullám miatt, miközben az elkerülhető lenne, az igenis károkozás. Az ilyen károkozást is kezdje el az állam megbüntetni.

Vagy egyenesen bírsággal, vagy a felelőtlenek korlátozásával. Mert ha egyértelműen kárt okoz valaki, netán életeket veszélyeztet, akkor igenis összhangban van a demokráciával, ha az ilyen személy jogai korlátozottabbak a mindennapokban és kifizeti az okozott kárt, illetve már magát a veszélyeztetést is. Mint amikor gyorshajtásért nyitja ki a bukszáját még egy esetleges baleset okozása előtt.

Hiszen a kárt nem okozó, a károkozást tudatosan kerülő személyek jogai is csorbulnak. Az ő gyermekeik sem jutnak hozzá az őket megillető tanuláshoz, ők sem utazhatnak, ők is elveszthetik az egzisztenciájukat, sőt bizonyos mértékben az egészségüket is. Nem csupán konkrétan egy Delta-fertőzés miatt. Sokak más, komoly diagnózisát kénytelen a jogaikkal takarózók miatt hanyagolni az egészségügy, amikor a sürgősségikre kell összpontosítania, másokat lelki bajok sújtanak az életüket emésztő problémáik miatt. És higgyük el, hogy az egészségbiztosítók centre ki tudják számolni ezek árát…

Ha tehát valaki élni szeretne azzal a demokratikus jogával, hogy önmaga és mások érdekében valamit nem cselekszik meg, számoljon azzal a kötelességével is, hogy az okozott kárt megtéríti a többieknek, hiszen nem egyedül él a világban, ő is a társadalom része, melytől ő is elvár bizonyos alkalmazkodást.

Ezek a kötelességek egyelőre inkább csak erkölcsiek, tehát nem kikényszeríthetők. Hiszen még egy sima karantén betartását sem tudta az állam minden esetben kikényszeríteni.

De vajon hány halálhullám kell ahhoz, hogy ezek a társadalmi kötelességek az erkölcs szférájából átkerüljenek a jog kategóriáiba?

Nem állítható, hogy az állam intézkedései minden esetben helyesek.

De meddig fogják egyesek önzőn mások kárára követelni a saját jogaikat? Hiszen ha túl sokáig, akkor az már éppenséggel azért nem lesz demokrácia, mert a másokra tekintettel lévő, szükséges korlátozásokat tisztelő személyek jogai csorbulnak majd aránytalanul az intoleránsakéihoz képest.

Ha az arányok definiálását és betartását rosszul végzi majd az állam, akkor a lakosság megosztottsága riasztó dolgokat produkálhat.