Demokráciát gyilkol az Orbán-kormány – interjú a Momentum vezetőjével

Mit szól ahhoz, hogy Orbán Viktor szerint a Momentum Mozgalom álomgyilkosságot követett el? A kormányfő a szokásos pénteki interjújában azt találta mondani, hogy az önök tömörülése egyesek olimpiai álmainak meggyilkolásával tört be a politikába.

Teljesen abszurd! Inkább arról van szó, hogy a magyar kormány a demokráciát gyilkolta meg: hiszen nem kérdezték meg a magyar embereket az olimpia megrendezésének tervéről. Ez az ő felelőtlenségük. Másfél éven keresztül magasról tettek arra, hogy mi az emberek véleménye, aztán jöttünk mi és ezt megtettük helyettük, erre meg most fel vannak háborodva.

Miért hátrált ki a kormány az olimpia ügye mögül?

A rendszernek évek óta nem érdeke, hogy érdemi társadalmi vita folyjon arról, mik a nemzeti prioritásai a következő évtizedekben. A hatalom most is félt attól, ha elkezdünk beszélni az olimpiáról, akkor értelemszerűen kitérünk a korrupció kérdésére is, meg arra, ahogy a politikusaink viselkednek. Ez nem érdeke a hatalomnak. Ahogy az sem, hogy a 2018-as választások előtt egy évvel valaki más irányítsa a közbeszédet. Tehát az olimpiai pályázat visszavonása mögött hatalomtechnikai, vagy ha úgy tetszik, pártpolitikai logika húzódik meg.

Éppen egy hete adták le a népszavazás gondolatát támogató budapestiek 266 ezer aláírását, azóta szinte politikai sztárokká váltak. Mennyiben változott azóta a helyzetük, a megítélésük?

Egyet tisztázzunk: nem vagyunk sztárok, de az igaz, hogy létezik egy valamiféle messiásvárás. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy elmagyarázzuk, vissza kell szállni a földre. Ehhez építkeznünk kell és őriznünk a megszerzett bizalmat. Az elvárások hatalmasak velünk szemben. Hiszen új reményt, hitet adtunk sokaknak, hogy van lehetőség hallatni a hangunkat, és ez bizony siker. Azt láttuk, hogy az aláírásgyűjtés 30 napján rengetegen nyomultak előre, gyűjtötték az aláírásokat családjaik, ismerőseik körében, érveltek másokkal szemben. Ez ritka demokratikus élménye a magyaroknak. Régen láthattunk hasonlót, hogy az emberek szeressenek beszélni a közügyekről.

A csütörtökön létrehozott honlapjukon látni a jelét annak, hogy a mozgalom programját fokozatosan alakítják ki. Vajon a határon túli magyarok kérdéskörével akarnak-e, fognak-e foglalkozni?

Természetesen igen. Van egy nemzetpolitikai munkacsoportunk, amelynek fókuszában a külhoni magyarság áll. Az úgynevezett cselekvés körei terveink szerint a határokon túl is megjelennek. Ezeknek a köröknek az a céljuk, hogy az emberek helyben beszélhessék meg a problémáikat, majd megoldásokat találjanak.

Konkrétan ezt hogyan kell elképzelni?

Minél több helyen szeretnénk fokozatosan kialakítani egy közös kulturális teret, akár valamiféle fesztivál keretei között, ahol különböző közösségi eseményeket bonyolíthatnánk le.

Milyen külhoni kapcsolatokkal rendelkeznek?

Sajnos egyelőre kevés a határon túli kapcsolatunk, de van például erdélyi tagunk, aki otthonosan mozog az ottani közösségben és tavaly belevágtunk abba, hogy kiépítsük az együttműködést a külhoni szakkollégiumokkal. De aztán ez a folyamat megrekedt, konkrét lépésre nem került sor, mivel a prioritások átrendeződtek, az érthető okok miatt. Ugyanakkor szándékunkban áll tovább fejleszteni ezt a kapcsolatfelvételt.

Mit szól ahhoz a magyarországi megnyilvánuláshoz, ami a legnépszerűbb szlovákiai magyar pártelnököt egy „magyarul beszélő szlovák politikus”-ként álltja be. Hogyan vélekedik erről?

Elég volt az ilyen hitvány árokásásból, a megosztottságot fel kell számolni. Nem is értem, hogy lehet erre a szembeállításra építeni. Elítéljük ezt, mi több, szeretnénk ez ellen tenni.

Mozgalomként?

Még márciusban beindítjuk a párttá alakulás jogi folyamatát.

Ha már párt, akkor annak ideológiai hátteréről mit lehet tudni. Ismert az az álláspontjuk, hogy ügyek mentén kívánnak politizálni, nem világnézet által gúzsba kötve. De mégis, előbb-utóbb el kell köteleződni valamelyik eszmeáramlat mellett

Miért is kellene ilyen szempontból elköteleződnünk?

Hát, ha másért nem, akkor azért, mert majd 2019-ben, ha minden a terveik szerint alakul, az európai parlamenti választásokat követően a brüsszeli parlamentben helyet kell foglalni egy frakcióban, és az ideológiailag nem teljesen független mindentől.

Nem fog örülni a válaszomnak.

Netán nem indulnának a 2019-es EP-választásokon?

Dehogy nem! Viszont a pártcsaládi elköteleződés, vagy ha úgy tetszik, az ideológiai önmeghatározásunk egyelőre eldöntetlen kérdés a mozgalmunkban. Közösségi álláspontunk még nincsen ennek kapcsán. Számunkra a legfontosabb érték a szolidaritás és a teljesítményelvűség. Ez a két rendszeralkotó tényező viszont szétfeszítheti egy eszmeáramlat kereteit. Ami meg az esetleges uniós parlamenti képviseletet illeti, fel kell térképeznünk a helyzetet. Meg kell néznünk, az adott frakciókon belül az ilyen fiatal kezdeményezésnek milyen lehetőségei vannak, hogy a befolyásunk majd a lehető legnagyobb lehessen. Még az is lehet, hogy új frakciót hozunk létre, más, hozzánk hasonlóan fiatal erőkkel együtt, mint például a lengyel Nowoczesna.

Visszakanyarodva a szolidaritásra és a teljesítményelvűségre, most mindkettő hiányzik Magyarországon. A szolidaritás hiányával kapcsolatban beszédes adat a lecsúszottak magas aránya, a teljesítményt pedig szintén nem értékeli az állam, hiszen a verseny ki lett iktatva. Minden közbeszerzést megnyernek az oligarchák. Ha nem csókolod meg a politika kezét, akkor nem tudsz üzlethelységet nyitni az országban sehol sem. Ha már a világnézeti kérdésekről beszélünk, továbbmegyek: az azonos neműek házasságával sincs bajunk, erre az a válaszunk, hogy az államnak mindenki számára meg kell adnia ugyanazokat a lehetőségeket. És ha például a marihuána gyógyászati használata hasznos, akkor a fű legalizálásától sem kell berezelni.

Talán az ilyen vélemények miatt mondhatta önökre Orbán, hogy a Momentum az új SZDSZ…

Még hogy mi lennénk az új SzDSz?! Az, hogy Orbán 2017-ben ilyeneket mond, az is azt bizonyítja, hogy ő teljesen a múltban él, nem a jövő embere. Arról nem beszélve, hogy anno a Fidesz az SzDSz ifipártjaként volt elkönyvelve, a két pártnak közös jelöltjei is voltak 1990-ben. Nekünk meg közünk nincs egyetlen párthoz sem.

A Momentumot bírálók szerint a mozgalom anyagi háttere elég homályos, ami egyeseknek elég kapaszkodót nyújt egy kis sorosozásra. Azt kérdezik: mibű?

A Momentum mögött nem Orbánt, sem Sorost, de még csak Putyint sem kell keresni. 143 tag áll a mozgalom mögött, ez a tagság a tagdíjon kívül még rendszeresen adakozik is, amiből havonta mintegy 300-400 ezer forint gyűlik össze. Ebből fizetjük az irodánk bérleti díját, valamint az online platformunkat. Ezen kívül szinte nincs is kiadásunk, a honlapunk fejlesztését önerőből oldottuk meg. A facebookon hirdetett adománygyűjtésnek köszönhetően összejött 18 millió forint, abból vettük az aláírásgyűjtésünk során használt pultokat. Hosszútávon is számítunk azokra, akiknek havi 5-10 ezer forintot megér támogatni egy cselekvő politikai közösséget.

Arról hogyan vélekedik, hogy az LMP is vérszemet kapott, és előállt egy népszavazási kezdeményezéssel a paksi bővítésről?

Az atomenergia kérdése is nemzeti ügy, és szörnyű, hogy nem volt lehetőségünk erről sem vitázni. Mindenképpen ránk férne egy társadalmi vita, ami a népszavazással együtt szokott járni. Az egy másik kérdés, hogy mennyire reális, hogy Magyarországon a Momentum kezdeményezését követően az illetékes hatóságok át fognak engedni még egy ilyen népszavazási kérdést. De hogy erről a felvetésről vitázni kell, az biztos. A legnagyobb baj, hogy nem volt transzparens az a paksi szerződést, amelyiket egy olyan hatalommal kötöttük meg, amelyik önkényesen rajzolgatja át az országhatárokat.

(sárp)