1
Forrás: IMDB
Megosztás
Öreg ember nem vén ember – tartja a mondás, és ezt Liam Neeson a lehető legtöbbször igyekszik is alátámasztani. Az újabb tipikus Neeson-féle akciómozi ezúttal elmaradt, de egyáltalán nem bánjuk. Megnéztük a Dermesztő hajsza című filmet!
Az előzetes láttán minden bizonnyal nem kevesen arra számítottunk, hogy a Dermesztő hajsza is csak egy lesz a sok akciófilm közül, amelyekben Liam Neeson bosszút esküdve leaprítja az ellenséget. Tulajdonképpen valamelyest igazunk is lett, a végeredmény láttán azonban nem lehetünk csalódottak.
Nels Coxman hókotróként éli mindennapjait Denver közelében, amikor fiát drogtúladagolásnak álcázva megölik. Coxman bosszút esküdve nyomozni kezd a tettesek után és elkezdi őket sorban gyilkolni. A helyi drogbáró a konkurens indián gengszterekre gyanakszik, és szépen el is kezdik egymást ölni, a megoldáshoz azonban mégsem kerülnek közelebb.
Nem árt már az elején tisztázni, hogy a Dermesztő hajsza a 2014-es Az eltűnés sorrendjében című film remake-je. Bár a norvég film Európában nem kis népszerűségnek örvendett, a tengerentúlra nem sok emberhez jutott el. Hollywoodban most több pénzből és nagyobb nevekkel próbálják eladni ugyanazt, sőt a Dermesztő hajszához az eredeti film rendezőjét, Hans Peter Molandot kérték fel. Általában, ha Hollywoodban remake-re adják a fejüket, az új szerzeményt igyekeznek amerikai stílusra faragni, ez azonban szerencsére a Dermesztő hajsza esetében elmaradt, így meghagyták az eredeti skandináv jelleget.
A Dermesztő hajszában tökéletesen kihasználták a fekete humor adta minden lehetőséget: az egyes erőszakos jelenetekhez ízlésesen társították a komikus jegyeket, és szerencsére nem estek át a ló túlsó oldalára. Bár Moland olyannyira újraforgatta eredeti művét, hogy a beállítások mellett sokszor a vágókép is teljesen megegyezik, mégsem mondható el, hogy egy üres filmről van szó. Az elhunytak nevével beúszó szöveges snittek pedig már-már Tarantino stílusát idézték.
Szintén remekül működött, hogy a főhős mellett a többi karakter is elegendő időt kapott az érvényesülésre, ezáltal olyan oldalukról ismerhettük meg őket, amelyek láttán tudatosítjuk, hogy bár legtöbben a rossz oldalon állnak, ők is csak érző emberek – legyen szó a fiát mindentől féltő drogbáróról, a gyászoló indián gengsztervezérről és hógolyózó embereiről, vagy a barátját elveszítő meleg testőrről.
Ami Liam Neesont illeti: ezúttal is bizonyította, hogy hiába 66 éves, a bosszúállás és gyilkolás még mindig piszokul jól áll neki. Bár a színész korábbi szerepeiből kiindulva a film elején még azt hihettük, hogy az Elrabolva-filmek faarcú akcióhősét látjuk majd viszont, ezt nem sokkal később megcáfolták. Tavaly a The Commuterben már próbálták megjátszani Liam Neesonnél az átlagember-kártyát, akkor azonban a film végére már inkább egy tapasztalt akcióhőst idézett. A Dermesztő hajszában ez már hibátlanul működött: a leszámolásokon kívül nem ment bele olyan szituációkba, amelyet a hétköznapi ember adta karaktere képtelen lett volna véghez vinni.
Bár a Dermesztő hajsza mivolta jogosan megkérdőjelezhető, mégsincs miért szégyenkeznie, egy szinten talán felül is múlja a norvég eredetit. Aki pedig Az eltűnés sorrendjében ismerete nélkül nézné meg Liam Neeson legújabb akciózását, annak garantáltan szórakoztató és egyedi mozizásban lehet része.
(tt)