„Disznólkodás” Apácaszakállason

Reggel 8 órakor pálinkával indították a napot, melyen már tegnap levágott két disznóból készült finomságok várták, sátrak másféle kínálatával is, az érdeklődőket. A harmadik poca életét az esemény napján, azaz ma reggel oltották ki, hogy friss falatok is kerüljenek az egyre növekvő vendégsereg elé. Közben fellépett a nagymegyeri Kismegyer és Csilizke gyermek néptánccsoport, valamint a helyi népdalkör, a kisebb gyerekek a korongozás és kosárfonás fortélyait is elsajátíthatták kézműves mesterektől, többen élvezettel morzsolták a kukoricacsöveket.

Az említett „disznóságokat” – sült pecsenyét, hurkát, kolbászt, disznótoros káposztát, hájas süteményt és egyéb házi finomságokat – kóstolójegyért lehetett kapni, melyből vittek is szépen. Természetesen italféléből sem volt hiány. A krónikás lejegyezheti, minden úgy zajlott, mint az otthoni portán, mikor a Csallóközben is még sertések visítása sűrűn hasított a téli hajnalokba, csak éppen most egy nagy családot alkotó közösségben történik a disznóvágás, a nem is oly régiek illatát, hangulatát is felidézve.

Sajnos, vagy nem, a Csallóközben ugyancsak jelentősen megcsappant a háztáji sertéstartás, melynek több oka van, ám maradjunk a jelenben. „Elsősorban szeretnénk így is hozzájárulni a hagyományápoláshoz, habár azt mondják, nem kell azt ápolni, hiszen nem beteg, de mi azért szeretnénk megőrizni az utókornak a falusi disznóölést mint gasztronómiai hagyományt – mondja Polák László, Ekecs-Apácaszakállas polgármestere.

„Közösségépítő esemény is ez, különösen farsang idején. A főszervező önkormányzat mellett bekapcsolódtak a lakosok, a civil szervezetek, tűzoltók, a Csemadok, a nyugdíjasok, a kultúrotthon munkatársai mint társszervezők is. Számos községben rendeztek már böllérnapot, és mi is úgy gondoltuk, megpróbáljuk.Több vállalkozó támogatja rendezvényünket különböző termékekkel, Mikos György, Ládi Róbert, Csápai Imre, Vitek Magdolna. A nyugdíjasok,Végh Győzi bácsi jóvoltából hájas sütemény készítésével kedveskednek. Szerintem az a jó a mai napban – szemben a régi disznóöléssel, amikor mindenkinek sok dolga volt –, hogy többen vagyunk, és mindenki lelkes, az emberek szórakozva tudnak, szinte elfelejtve a fáradságot, együtt lenni egész nap.”

Csiba Júlia könyvtáros és Gazsó Petronella, az apácaszakállasi művelődési otthon vezetője a szervezők élcsapatát alkotják, hangsúlyozván, ez is kultúra, ugyanis a disznóvágáshoz egyebek mellett (nép)szokások sora kötődik. Mint mondja az előbb említett hölgy: „Az ötlet a polgármester úrtól és Csápai Rudolftól származik, ők találtak bennünket alkalmas partnernak, akik segíteni tudnak az ötlet megvalósításában. Pertronellával úgy igyekeztünk, hogy a mai nap sikeresen, zökkenőmentesen alakuljon. Természetesen négyen kevesen lettünk volna, a szervezetek mellett számos egyén vett és vesz részt a sokrétű munkában.”

Melyhez sok minden kell a böllérkéstől a katlanig, hogy a sertésből finom falatok legyenek. Ebben élen járt mások mellett az önkormányzat műszaki osztálya, a sátrak a tűzoltók tulajdonát alkotják, ők is állították fel. Végül a művelődési otthon vezetője is az összefogás eredményeként könyveli el az első apácaszakállasi „disznólkodást”. „Ami marad a három pocából – jegyzi meg –, az március 5-én, Ekecsen, a bőgőtemetés napján kerül disznótoros tányérokra.”

(bodnár gy.)