Dolgozni csak! Pontosan, szépen…

Ardamica Zorán | 2017. augusztus 25. - 18:17 | Vélemény

Remélhetőleg véget ér lassan (gyorsan) a nemzeti kapitány immár hetek óta tartó hisztirohama. Csak rájön végre, hogy ráfaragott. 

Dolgozni csak! Pontosan, szépen…
Fotó: TASR

Elsősorban százalékokat vesztett a preferenciáiból. A megyei választások előtt… Nem mellékesen Kotleba javára!!!

Másodsorban ráment egy minisztere. Aki különben egyetlen szakember vagy az oktatásügyben dolgozó személy szerint sem volt miniszternek való, de azért most elvéreztette a kormányfő. Holott nem sokkal előtte is kifelé állt a tárcavezető rúdja, de akkor még Fico is fogta a kis kacsóját. Ráadásul a tárca által kitalicskázott pénzek smeres pénztárcákba is mentek, nem csupán nemzetiekbe… Kész tárcapara…

Harmadsorban Danko minden szócsatát és a zsarolási csatát is elvesztette. Nulla eredménnyel – oké, ma elkezdenek a koalíciós szerződéshez némi toldalékot fogalmazni, hogy ne nézzen ki még ennél is üresebbnek a reszkető tenyere. Visszaoldalgott behúzott farokkal, és akárhányszor büszkeségből mordul még egyet, Fico fél mondatokkal a föld alá ekézi…

Egyben volt igaza: nem könnyű Ficóval kormányozni. Csak épp nem ígérte senki soha, hogy könnyű lesz. Van az a vulgáris mondás a meztelen lyukkal a péniszerdőben sétálásról… Hát ne csodálkozzon, mint az ún. nevezett szűzkurvák… Ez a meló ilyen. Nem volt kötelező ezt választania, lehetett volna katona, vadakat terelő juhász, költő (ja, az nem, bocs) vagy akár alulfizetett egészségügyi nővérke. Nem lett. Sajnáljuk?

Szóval talán végre ismét dolgozni kezdhetne a kormány. Nem villanypostán, hanem rendesen.

Mert bár Fico azt állítja, nincs alternatívája a koalíciónak, és a százalékokat, valamint az ellenzéket elnézve, éppenséggel jelenleg tényleg nincs, mégis állítom: értelme sincs ennek, ha nem dolgozik. Az egyedüli ok, ami miatt lehet értelme, hogy munkát végez, mégpedig jól, (értsd nem úgy, mint pl. tette azt Plavčan), precízen, öröm legyen vizslatni. Erre volna igény. Ezért talán elviseljük. Ez nem hitbéli kérdés és nem meggyőződésbeli ügy, hanem érdek is, szolgáltatás is, amely nekünk az adónkért jár.

Kezdődik az iskolaév – nem nevezhető épp előkészítettnek… Az ígért reform nincs, csak a szokásos duma és a francos papírozás, nem dőlt el az oktatói béremelések kérdése, de egészen a technikai személyzet béremelésének kérdése sem, holott azt még akár a minimálbér emelése körüli izé is befolyásolhatja. Költségvetésileg tehát hatalmas improvizáció várható, miközben sem hangnemet, sem tempót, sem ütemjelzést nem adott meg a karmester. Ja, épp nincs is karmester…, leváltották, még nem találtak új balekot…

És kezdődik a maghoz csatlakozás, és Ficonak még csak épp most magyarázzák Mozart városában, mi is az a mag, amibe kívánkozik. Szerintem még nem jött rá, hogy bár ez az egyetlen normálisan túlélhető jövőkép, sok dologban pont ellentétes az ő „életművével” és meggyőződésével. Bár az ő meggyőződése igen hajlékony képes lenni… A németek és a franciák a Dankoéhoz hasonló kedélybántalmakban szenvedő V4-ekből most – úgy tűnik – Szlovákiával számolnak egyedül. Viszont egységesedő adókról, szociális és védelmi politikáról stb. beszélnek. Olyasmikről, amik szlovák hatáskörben eddig a ficoi nemzetieskedés tabui közé tartoztak. Az önálló nemzeti lét garanciái közé… (Az euroszkeptikus EP-épviselő Sulík szerint Fico máris eladja az országot…) Szóval ára mindennek lesz – egyes szlovákiai cégek tán meg sem bírják majd fizetni, s ezért az ellensúlyozás a kormányfőre vár, ha van kormánya. Lesz tehát itt kormányzati meló dögivel.

Vége a nyáresti feminim rozéboros könnyelműsködéseknek, tessék csak már végre elkezdeni dolgozni! Pontosan. Szépen. Gyenge operettekbe illő nyafizás nélkül. (Vagy ha már nyafizás, akkor a bilivihar helyett keményen, mint a Szíjjártó kontra Hollandia diplomáciai szardobálás! Ott látszik az igazi szorgalom!)