Dráfi Mátyás és Duba Gyula Kossuth-díjasok!

2023. március 14. - 16:56 | Kultúra

Két új taggal bővült a szlovákiai magyar Kossuth-díjasok szűk elitklubja: Duba Gyula író és Dráfi Mátyás színművész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja, a szlovákiai magyar színházművészet élő legendája március 14-én vette át az egyik legnagyobb presztízsű magyar állami kitüntetést a Budapesten, a Parlament kupolacsarnokában.

Dráfi Mátyás és Duba Gyula Kossuth-díjasok!

A hivatalos indoklás szerint Dráfi Mátyás, a 80 éves színművész „Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, a magyar nyelv és kultúra megőrzését elkötelezetten szolgáló, a felvidéki magyarság művelődését meghatározó művészi munkája, a magyar színházművészet határokon átívelő népszerűsítése terén is példaadó előadói és vezetői tevékenysége elismeréseként” kapta meg a Kossuth-díjat.

Dráfi Mátyás Galántán született 1942. november 17-én. Édesanyja második házassága révén nevelőapja az a Lőrincz János lett, aki Pozsonyban megalakította a háború utáni első magyar színjátszó társulatot, a Déryné Színkört. Ezzel meg is pecsételte mostohafia sorsát.

1959-ben, érettségi után a fiatal tehetséget még Fellegi István, a Matesz alapító igazgatója szerződtette Komáromba. 1965-ben színészdiplomát szerzett a pozsonyi főiskolán, majd visszatért a színházához, melynek – néhány rövid időszaktól eltekintve – nyugdíjba vonulásáig tagja maradt. Két évad erejéig színházigazgatóként is kipróbálhatta magát: viharos időkben, viharos helyzetekben, 1969-től 1971-ig, a Thália Színpad megalakulásának idején vezette az intézményt. Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. Láthatjuk őt az Ezeréves méhben, A szívrohamban, az Én népemben, a Tájképben, a Magyar passióban – vagy éppen a Milan Rastislav Štefánikról forgatott dokumentumfilmben.

Dráfi Mátyás munkásságát számos szakmai és közéleti díjjal ismerték el: Érdemes művész (1985), Jászai Mari-díj (2001), Egressy-díj (2003), Nyitott Európáért Díj (1998), a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2006). A Határon Túli Magyar Színházak V. Fesztiválján megkapta a legjobb férfialakítás díját (1993), a Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválján életműdíjjal jutalmazták (1998). Átvehette a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjét (2002), a Szlovák Írószövetség Színházi Szekciójának Életműdíját (2005), a Pro Probitate – helytállásért díjat (2014), a Kulcsár Tibor-díjat (2015), a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (2017), az Ex Libris Díjat (2019), a Hit és hűség díjat (2019). 2022 januárjában a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki.

Dráfi Mátyással legutóbb tavaly novemberben, 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk. Az „Aki színész, az nem lehet normális” címet viselő podcast meghallgatható itt:

Duba Gyula is Kossuth-díjat kapott

Duba Gyula szlovákiai magyar író a hivatalos indoklás szerint "Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, elsőrangú humoreszkeket, szatírákat, novellákat és irodalmi paródiákat is magába foglaló, gazdag alkotói életműve, a felvidéki magyarság létélményét szociografikus alaposságú, mégis lírai magasságokba emelkedő regényekbe és novellákba sűrítő művészete elismeréseként" részesült Kossuth-díjban.

A József Attila-díjas szlovákiai magyar író, szerkesztő, érdemes művész 1930. június 8-án született Hontfüzesgyarmaton. Felsőfokú tanulmányait a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán végezte Pozsonyban, majd kétéves katonai szolgálat után, 1959-ben a Hét című képes hetilap szerkesztője lett. 1968 és 1983 között az Irodalmi Szemle, majd 1989-ig a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője volt. 1990-ben szabadfoglalkozású író lett, 1993-ban nyugdíjba vonult.

Duba Gyula (Fotó: ÚJ SZÓ - Somogyi Tibor)

Pályája elején humoreszkeket, tréfás karcolatokat, szatirikus történeteket, irodalmi karikatúrákat írt, amelyekben elsősorban a társadalmi fonákságokat ostorozza. Novellásköteteiben az ember lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusait tárja fel (Csillagtalan égen struccmadár, Delfinek, Ugrás a semmibe, Kiárusítás délelőtt). Regényeiben, szociográfiai írásaiban - személyes élményanyaggal és tárgyias ábrázolással - a szlovákiai magyar falvak életét, sorsát örökítette meg, a lakosságcsere, az életmódváltás buktatóit (Szabadesés, Sólyomvadászat, Vajúdó parasztvilág). Írói műhelyének elméleti megalapozottságát szolgálják tanulmányai, esszéi, cikkei (Valóság és életérzés, Látni a célt, Európai magány, Az idő hangjai).

Munkásságáért több rangos elismerést kapott: a Madách Imre-díjjal négy ízben is kitüntették (1967, 1970, 1975, 1982), 1983-ban érdemes művész lett, 2001-ben Posonium Életműdíjat, 2002-ben Szabó Zoltán-, 2004-ben pedig József Attila-díjat kapott. 1990-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett.

(jokai.sk/MTI))