A Duna, mint legszebb szomszéd

Kudich Zsolt és Zsirmon Réka budapesti természetfotósok 2014-ben arra vállalkoztak, hogy képeiken keresztül mutatják be a természet sérülékenységét. A felvételeken nyolc ország tizennégy természetvédelmi területét járják körbe és mutatják be a Duna-mente élővilágát. Négy hónap alatt 12 ezer kilométert tettek meg, hogy a közönség megismerkedhessen a Dunával és annak minden szépségével. Kiállításuk dunaszerdahelyi megnyitóján Kudich Zsolttal beszélgettünk.

Vágjunk talán a közepébe és árulja el nekem, mi volt a céljuk ezzel a fotósorozattal?

— Az volt a célunk 2014-ben, hogy egy egységes anyag készüljön. A Danubeparks, amely a nemzeti parkoknak egy szövetsége, azt a célt tűzte ki célul, hogy szeretnék, ha a Dunát egységesen kezelnék, hiszen egy területről lévén szó, nem lehet csak egyes területeit védeni. Szerették volna, ha készül egy olyan anyag, ami egységesen mutatja be a folyó élővilágát és a tájat, hiszen tudomásunk szerint ilyen sorozat még nem készült.

Mennyi idő alatt készült el az a képanyag, amit most a kiállításon is láthatunk?

— Nagyjából négy hónap volt a fotózásnak az effektív része és 12 ezer kilométert mentünk le Zsirmon Rékával. Ezt a munkafolyamatot több mint ötven ember segítette, a Csallóközben például Vincze Ignác kalauzolt végig bennünket. Nélküle nem is lett volna esélyünk, hiszen vele a Duna legszebb és legizgalmasabb részeire jutottunk el.

Például? Melyek voltak a legizgalmasabb részek, ha egyáltalán ki lehet emelni néhányat?

— Azt gondolom, hogy mindenki számára a leglátványosabb a Vaskapu Szerbiában, a Szerb-Román határon, ahol a Kárpátokon tör keresztül a Duna. Ma már ugyan egy vízerőmű miatt inkább tószerű, de még mindig nagyon vad érzése van az embernek, ha keresztülmegy ott. A másik ilyen emlékezetesebb helyszín pedig a Duna-delta, ami egy hatalmas vizes terület, ahol nem is lehet máshogy közlekedni, csak hajóval, úgyhogy egy egészen más életforma alakult ki ott, mint a folyó más részein.

A kiállítás képeit egyébként nem csak a falakon lehet megcsodálni…

— Így van, készült az anyagból egy könyv, amely mostanra németül, angolul és természetesen magyarul is hozzáférhető. Ebben a vállalkozásban a Duna-Ipoly Nemzeti Park segített bennünket. Talán ez az anyag mutatja be igazán a Duna a jelenlegi állapotát. Mi pedig Budapestről, ha lehet mondani, félútról egy csillagtúraszerűen jártuk be a Dunát, tehát Ingolstadt volt a legfelső pont, ahonnan elindultunk és a Csallóköz-Szigetköz, Magyarországon a Duna-Dráva Nemzeti Park, meg a Duna-Ipoly Nemzeti Park, illetve végig Szerbián és Bulgárián keresztül egészen Romániáig, a deltáig bejártuk ezt a területet.

Csallóköziként engem például érdekel, hogy a Csallóközben konkrétan mely helyeket látogattak meg?

— Tulajdonképpen Komáromtól Pozsony délkeleti részéig bejártuk az egész területet, nagyjából 5-6 napunk volt erre. Ez alatt kaptunk szerencsére segítséget a már említett Vincze Ignáctól, ugyanis ennyi idő alatt nem lett volna esélyünk felfedezni Csallóközt. Számomra az volt érdekes, hogy a többi országban, ahol jártunk, szinte kivétel nélkül állami kézben vannak ezek a természetvédelmi területek, és itt a Csallóközben nagyon sok van magán- vagy önkormányzati kézben. Azt gondolom, nagyon nagy előny a többi ország számára ez, hiszen az állami területeken a szabályokat könnyebb betartatni és nyilván több természetvédelmi szakember is dolgozik ezekben a térségekben, úgyhogy a Csallóköznek nagyon szurkolunk, hogy itt is legyen arra lehetőség, hogy minél inkább a fókuszba kerüljön a természetvédelem.

Mennyire változatos a Duna-mente?

— A forrástól a torkolatig egészen más képet mutat. A német területeken és Ausztriának a Bécstől felfelé eső területein ott néhány kilométerenként vízlépcső van, tehát tulajdonképpen egy kibetonozott csatorna a Duna. A Csallóközben is a bősi vízlépcső nagyban meghatározza a táj képét, de ahogy aztán dél felé haladunk, Bulgária már egy vadon és Magyarországon is a Duna-Dráva nemzeti park, illetve a Kopácsi rét Horvátországban egy hatalmas belső deltája a Dunának, amely a legnagyobb szárazföldi delta Európában, ahol a Dráva és a Duna összefolyik. Ott nagyon nagy erdőségek és izgalmas vizes területek vannak, amelyek nyilván az állatoknak és a madaraknak sokkal jobb életfeltételeket biztosítanak. Ahogy megyünk tovább lefelé, ott a Duna-delta tulajdonképpen már egy vadon a szónak a legnemesebb értelmében. Itt összesen 20 ezer ember él egy hatalmas területen és ott egy teljesen természetes életközösség alakult ki.

Tehát ott az ember még nem nyomta rá olyan mértékben a bélyegét a tájra, mint mondjuk az osztrák, illetve a német szakaszon?

— Sokkal kisebb mértékben látszik az emberi kéz nyoma. Nagyon fontos és indokolja ennek az egységes kezelésnek a tényét, hogy például a Vaskapunál hatalmas műanyagpalack-hegyek alakultak ki, amiket oda halmozott fel a folyó, de amiket valószínűleg nem ott dobáltak el az emberek, hanem sokkal feljebb. Tehát bármilyen szennyeződés vagy hulladék kerül bárhol a Dunába, az egyértelműen meghatározza a többi területet is. Igaz, hogy más a folyókép az egyes területeken, de ezek hatással vannak egymásra. Ha itt nem vigyázunk rá, annak a deltában is van hatása.

Mikor volt az első kiállítása ennek az anyagnak és hova jutottak már el vele?

— Az első tárlat 2014-ben a budapesti állatkertben volt, de jártunk már Franciaországban, Németországban, ahol több kiállításunk is volt. Brüsszelben az Európai Parlament épületében is bemutatkoztunk, azóta pedig Budapesten a Természettudományi Múzeumban és most Dunaszerdahelyen, aminek nagyon örülünk.

Hogy fogadják az emberek a képeket?

— Nagyon szeretik, hiszen pontosan az az élmény jött el hozzájuk, amit nem tapasztalhat meg mindenki minden nap, hiszen nem jár ezeken a területeken. Ráadásul az ilyen felvételekhez bizonyos napszakban kell jelen lenni, amikor ezek a fények és az állatok éppen ott vannak. Talán azt lehet mondani, hogy rácsodálkoznak és mindenki örült neki, hogy egy olyan szituációba képzelhette magát, ami nem mindennapos, ráadásul egy városi számára meg pláne nem az. Mindenkit bíztatok arra, hogy ha teheti, vegye fel a (túra)cipőt, menjen ki a Duna-partra és próbálja megtapasztalni, milyen gyönyörű a táj. Ha ezzel a kiállítással ösztönözzük az embereket arra, hogy közelebb kerüljenek a Dunához, akkor már elértük a célunkat.

A Durvacrew polgári társulás és a Csallóközi Múzeum szervezésében létrejött A természet menedékei: A Duna menti nemzeti parkok világa elnevezésű kiállítás szeptember 20-tól október 4-ig látható a múzeum kiállítótermében.