Dunaszerdahely jogerősen pert nyert egykori legbalhésabb rendeletével!

2019. július 31. - 07:01 | Régió

A dunaszerdahelyi általánosan kötelező érvényű, zónásító nyitvatartási rendelet jóváhagyását és módosításait választási ciklusok közti képviselő-testületi szájkarate, egy sor ügyészségi óvás, vendéglátóhelyek üzemeltetőinek tiltakozása és tüntetése fűszerezte, emellett röviddel azután, hogy az utoljára a képviselő-testület elé került 2015 júniusában, pokoli tűzben lett a földdel egyenlő a leghangosabban tiltakozó vendéglátós által üzemeltetett Prestige bár.

Dunaszerdahely jogerősen pert nyert egykori legbalhésabb rendeletével!
Fotók: Cséfalvay Á. András - archívum
A kezdetektől
A 2014 december végéig hatályban lévő rendeletet 2009-ben hagyta jóvá a testület, 2012-ben azonban a járási ügyészség óvást nyújtott be ellene. A rendelet ugyanis egyénileg, önkényesen határozta meg a vendéglátóipari egységek nyitvatartási idejét, az ügyészség szerint viszont ezt nem lehet, csakis az egész városra nézve. Ezt követően 2013 februárjában már egy olyan rendelet került a testület elé egy lakossági fórumot követően, amely négy zónát alakít ki a városban, akkor azonban elnapolták a döntést. 2013 április elején újabb lakossági fórum következett, majd néhány héttel később a zónásító indítványt a testület többsége elvetette.
2013 októberében lakossági kérésére került ismét a testület elé a nyitvatartási rendelet, ám az elfogadását ismét elnapolták. Ravasz Marián (akkor Híd-, jelenleg már nincs a testületben) képviselő akkor tett javaslatot három körülhatárolható zóna kialakítására, ám ezt még a szakbizottságoknak meg kellett tárgyalniuk, ezért is napolták el a döntést.
A szappanopera 2014 februárjában folytatódott, amikor is Pápay Zoltán, a városháza pénzügyi osztályának vezetője néhány apróbb módosítással, de ismét az eredeti javaslatot terjesztette a testület elé. Ekkor Bindics Zsolt (akkor Híd-képviselő, most már nincs a testületben) hangsúlyozta, hogy bármilyen javaslattal egy meglévő vendéglátóipari struktúrára kell ráhúzni egy „kényszerzubbonyt”, de mint fogalmazott, azt szeretnék elérni, hogy „ha valaki beruházott a vállalkozásába, és a város engedélyezte számára a működést, akkor utólag egy ilyen kényszerzubbonnyal a város ne vigye csődbe a vállalkozást.” Benyújtott egy módosító javaslatot is, hogy a Galántai utat ne szakítsák meg indokolatlanul a körforgalomtól a bevásárlóközpontokig, és sorolják be annak egészét a hajnalig történő nyitva tartást lehetővé tevő zónába. A módosítványt a Híd+független frakció jóváhagyta, viszont az egész rendeletet más nem támogatta, így nem volt meg az elfogadásához szükséges 3/5-ös többség.
Az említett Galántai úti szakaszon működő bár vezetője, Soňa Reťkovská a kezdetektől tiltakozik a rendelet ellen, és tulajdonképpen az ő panaszukat követően nyújtott be óvást a meglévő rendeletre vonatkozóan az ügyészség az első alkalommal és később is. A bár ellen a mögötte lévő utca néhány lakosa tett panaszt, Reťkovská szerint azonban a zajszintmérés és egyéb dokumentumok is őket igazolják. Gyanakszanak arra, hogy a panaszkodók bizonyos városvezetési ismeretségeinek eredménye, hogy az érintett szakaszon egyedüli szórakozóhelyként nem tarthatnak nyitva hajnalig, holott a vonatkozó engedélyt arra korábban megkapták, mivelhogy a városfejlesztési terv szerint polifunkciós zónáról van szó.
2014 decemberében, miután a helyhatósági választások után felállt az új képviselő-testület, ismét az asztalra került a nyitvatartási rendelet, amelyet végül a 23 jelenlévő képviselőből 15 támogatott (ennyien voltak jelen az MKP-sok), ami éppen elég volt a jóváhagyásához.
Ezt követően, 2015 februárjában azonban újabb ügyészségi óvás érkezett a zónásító rendelet ellen, és ebben a cikkünkben részleteztük, milyen kifogásokat talált ellene Marian Zvoda ügyész.
2015 áprilisában került a testület elé az újabb rendeletmódosítás, Sebők Pál akkori független képviselő azonban megjegyezte, hogy „ez a rendelet nem valakiért, hanem valaki ellen van”. Értette ezalatt továbbra is a Prestige bár üzemeltetőjét, különösen úgy, hogy Galántai útnak csak az a szakasza nem került be a hétvégén hajnalig történő nyitva tartást lehetővé tévő zónába, ahol ez a szórakozóhely található. Sebők azzal is érvelt, hogy a Galántai út nem lakózóna, és az említett bár a városfejlesztési tervvel összhangban kapta meg korábban a működési engedélyét, illetve az alapján hagyták jóvá a nyitvatartási rendjét.
Júniusban már szinte menetrendszerűen érkezett az ügyészségi óvás a rendeletnek ugyanazon pontja ellen, június végén viszont a képviselő-testület úgy határozott, nem tesz eleget az óvásban foglaltaknak.
2015. július 6-án érkezett a szörnyű hír: két robbanást követően porig égett a Prestige. Hogy ennek köze volt-e a rendelet közüli mizériához, az persze nem állítható, az időbeni egyezés mindenesetre gyanút ébreszt. Megállapítást nyert, hogy gyújtogatás történt, a tettest információink szerint azóta sem találták meg.

Innentől azonban a rendelet körüli vita átlépett bírósági szakaszába, és egy ideig úgy tűnt, nem a város áll nyerésre. Az ügyész keresete 2015 októberének közepén érkezett meg a Nagyszombati Kerületi Bíróságra, és korábbi érveire hivatkozva azt kérte, hogy szüntessék meg a rendelet érvényességét.

Ezek közül a legerősebb, hogy a város a zónák kialakításával azonos kategóriába tartozó vendéglátóhelyek számára különböző feltételeket biztosít a város területén, ergo elhelyezkedésük alapján részesíti előnyben vagy hozza hátrányos helyzetbe azokat. Megjegyzi azt is, hogy nem világos, mi alapján alakították ki az egyes zónákat. A város vele szemben azzal érvelt, hogy az egyes zónákat aszerint alakította ki, hogy hol találhatók a lakóövezetek, illetve hogy az egyes vendéglátóhelyek közelében találhatók-e lakott utcák, tekintettel arra, hogy a lakosok ismételten panaszkodtak bizonyos vendéglátóhelyek látogatóinak viselkedésére.

Kiemelték, hogy az egyes zónákon belül ugyanolyan feltételek érvényesek minden vendéglátóhelyre. Megemlítik, hogy ez bizonyos fajta kompromisszumot jelent a lakosok és a vendéglátóhelyek üzemeltetői között. „A közérdek azt kívánja, hogy a lakott övezetekben másképp legyen meghatározva a vendéglátóhelyek nyitvatartási ideje az éjszakai nyugalom biztosítása érdekében. A másik oldalon a város érdeke, hogy a fiataloknak legyen lehetőségük szórakozni a társadalmilag elfogadott magatartási keretek között, ezért szándékozott különböző feltételeket kialakítani lakóövezeten kívül. Példaként hozták fel Senicát, Stupavát és Trencsént, ahol szintén zónásították a várost helyi rendelet keretén belül.

Az ügyészhez hasonlóan emlékeztettek arra is, hogy a nyitvatartási időt törvény nem szabályozza, hanem az a települések eredeti hatáskörei közé tartozik. Csak míg az ügyész tulajdonképpen párhuzamot vont ezen általános rendelet és egy individuális jogi aktus között, a város ezt visszautasította.

Egy év elteltével, 2016. október 13-án született meg az első fokú döntés, ami nem kedvezett Dunaszerdahely városának. A Nagyszombati Kerületi Bíróság szerint ugyanis a rendelet bizonyos pontjai ellentétben álltak a községekről szóló 369-es törvény bizonyos rendelkezéseivel.

2016 decemberében nyújtotta be a város a fellebbezést, azaz a semmítő keresetet, arra hivatkozva, hogy az első fokú döntésnél helytelen jogi szakvélemény született. A fellebbviteli szerv ez ügyben a Legfelsőbb Bíróság volt, és két évnek kellett eltelnie, mire történt valami.

Tavaly december 12-én viszont az LB megszüntette a kerületi bíróság döntését, és visszadobta az ügyet, hogy tárgyalják (gondolják) újra.

A bíróság azzal érvelt a döntés megsemmisítése mellett, hogy egy általánosan kötelező érvényű városi rendelet jellege nem zárja ki, hogy a település meghatározott zónákon belül különböző feltételeket szabjon meg. Emlékeztetnek arra is, hogy a zónásítással továbbra is fennáll, hogy az egyes zónákon belül a feltételek nem csak a vendéglátóhelyek egy meghatározott számára érvényesek, hanem általánosan. Megállapítják, hogy a benyújtott semmítő keresetben foglalt érvek megalapozottak, és kétségbe vonják az első fokú ítélet tárgyi helyességét.

Ezután tehát visszakerült az ügy a kerületi bíróságra, mely idén április 8-án foglalkozott vele ismét. Ekkor pedig már az állandósult bírósági, elsősorban alkotmánybírósági gyakorlatra, valamint a Legfelsőbb Bíróság érveire hivatkozva elutasították az ügyészi keresetet. „A bíróság tekintettel a fellebbviteli bíróság jogi szakvéleményére átértékelte korábbi nézetét, melyről 2016. október 13-i döntésében nyilatkozott, és arra jutott, hogy az ügyész által megtámadott cikkelyek összhangban vannak a községekről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel, amelyek úgy fogalmaznak, hogy a település vagy városrész általánosan érvényes rendelettel meghatározhatja a nyitvatartási időt meg nem határozott címzettekre vonatkozóan. Ezzel a rendelkezéssel összhangban a kerületi bíróság úgy gondolja, hogy a város zónákra való felosztása annak érdekében, hogy az egyes zónákban különböző nyitvatartási időt szabjon meg a vendéglátóhelyek számára, nem sérti a községekről szóló törvény és az Alkotmány vonatkozó passzusait” – állapították meg.

Emlékeztetnek arra, hogy az éjszakai nyugalom biztosítása a lakóövezetekben úgy lehetséges, ha ott az éjszakai életet eliminálják a szigorúbb nyitvatartási idővel, a másik oldalon viszont az egész város szintjén nem lehet 22 órai nyitva tartást megszabni anélkül, hogy azzal ne tennék lehetetlenné a szórakozóhelyek működését.

A kerületi bíróság döntése után még lehetőség volt fellebbezni, de ez a határidőn belül már nem történt meg, és Hájos Zoltán tájékoztatott arról a legutóbbi képviselő-testületi ülésen, hogy a döntés jogerőre emelkedett. „Ahány jogász, annál eggyel több jogi szakvélemény, de a zónásító rendelet összhangban van az alkotmánnyal és a törvénnyel. Nem azért mondom, hogy dicsekedjek, hanem azért, mert a testület meg van róla győződve, hogy jó döntést hozott, és ez alapján idestova már öt éve szabályozva van a nyitva tartás a városban” – szögezte le.

Ezzel a döntéssel egy több éves huzavona zárult le, ám tény és való, a bíróság azt nem mondta ki, hogy az egyes zónákba sorolt utcákkal egy létező vendéglátóhely-struktúrát nem lehetett akár személyre vagy szórakozóhelyre szabottan befolyásolni.

(SzT)