A dunaszerdahelyi Berger Lipót korszakalkotó találmánya

Csallóközi lenyomatok IV.

Az előző részek:

Száznyolcvan éve született Kalocsa Róza

A Csallóközt is bejárta a világhírű olasz földrajztudós

Nyolcvan évvel ezelőtt nyílt meg az első csallóközi középiskola

A Csallóközi Hírlap 1925. augusztus 16-án közli a „vasutügyminiszterium” egy évvel korábbi baleseti statisztikáját, mely szerint a köztársaság területén „147 összeütközés és 1579 kisiklás történt, halálát lelte 357 ember”. A cikk írója arról értekezik, hogy a vasúti katasztrófák elkerülésén és azok elhárításán sok feltaláló munkálkodik, és nagyon sok erre vonatkozó találmányt szabadalmaztak már. Örömmel adja hírül, hogy „első helyen e találmányok között a dunaszerdahelyi Berger Lipót készüléke áll, mely szakértők szerint a legalkalmasabb arra, hogy a vasuti szerencsétlenségeket elháritsa”. A találmány „eszméje egyszerűen abból a megfontolásból fakad, hogy nem szabad a vonatot egyedül a mozdonyvezető szemére bizni, hanem a fülét is igénybe kell venni a jelzések észrevételére”. Berger Lipót egy olyan automatikus csengőkészüléket szerkesztett, amely a mozdonyvezetőt figyelmezteti, hogy ugyanazon a vágányon 3–5 kilométeren belül még egy vonat van, mely áll vagy mozog. A találmány korszakalkotó jelentőségéről a Csallóközi Hírlap közlése szerint más lapok is beszámoltak.

A dunaszerdahelyi gépszerkesztő egyébként nyolc államban (Csehszlovákia, Magyarország, Németország, Belgium, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Anglia) szabadalmaztatta találmányát, melyet a 348780, illetve a 367095-ös számok alatt iktatták be az illetékes hivatalok. „Mint tudjuk, Németország a világ legszigorubb ujdonvizsgáló állama és csak ritka esetben fordul elő, hogy a szabadalmat minden további korlátozás nélkül megadja, mint az a jelen esetben megtörtént” – jegyzi meg a hetilap munkatársa.

A korabeli tudósításokból azt is megtudjuk, hogy nevezett feltaláló több irányban is foglalkozott jelentőségteljes géptechnikai problémák megoldásán. Hogy melyek voltak azok, a cikből sajnos nem derül ki.

A fentebb említett műszaki újdonságról és annak „gazdájáról” a jeles kortárs író és irodalomtörténész, Bánki Éva fogalmaz lelkesen az Ízléseken vitatkozni című szövegében (2004). Íme egy részlet az írásból: „A [Csallóközi] Hírlap szinte az egyetlen törvényes fóruma volt a csallóközi magyarságnak, ezért a szerkesztőség minden hónapban cikkezett a dunaszerdahelyi gépszerkesztő, Berger Lipót találmányáról, az automatikus csengőről, ami a mozdonyvezetőket figyelmezteti a váltókra. Nem rajtunk múlt hát, hogy a földgolyón nem lett kevesebb a vonatkatasztrófa”.
 

Lelkes Vince