A dunaszerdahelyi fejlesztő, aki 3 perc alatt eladta ötletüket a világ befektetőinek

Egyre nagyobb hangsúlyt kíván életvitelünk, mindennapjaink összehangolása a környezetvédelemmel, és ennek egyik szegmense a szennyvíz. Éppen ezt, az ipar és a háztartások úgymond mostohagyerekét vette gondjaiba három szlovákiai magyar tudós, szakember, nevezetesen Horváth Gábor, Szalay Zsolt és Kucsera Dénes, amikor megalapították a Hofitech nevű startup vállalkozást, és a szennyvíz tisztítását érintő ötletükből épített, hatékonynak bizonyuló prototípus projektjével vágtak neki az október elején Madridban megvalósult South Summit nevű startup világversenynek, ahol vállalkozásuk bekerült kategóriája Top 10-ébe. A cégről és módszerükről faggattam a vezekényi születésű, Dunaszerdahelyen élő Horváth Gábort.

A dunaszerdahelyi fejlesztő, aki 3 perc alatt eladta ötletüket a világ befektetőinek
Horváth Gábor (Fotók: Cséfalvay Á. András, illetve Horváth Gábor archívumából)

Elmagyaráznád az egyszerű földi halandók számára, hogyan született meg és mivel foglalkozik a Hofitech?

2015-ben, tulajdonképpen egy véletlen találkozás szülte. Éppen a feleségemre vártam a fodrásznál, mellettem pedig egy másik úriember várt a barátnőjére, és közben elbeszélgettünk arról, ki mivel foglalkozik.

Ő akkor kezdett el foglalkozni az elektroterápiás izomstimulátorokkal, és mondta, hogy szüksége van egy saját fejlesztésre. Egy ilyesmire szolgáló, körülbelül egy videólejátszó méretű gépet mobiltelefon nagyságúra szeretett volna miniatürizálni. Kötöttünk egy megállapodást, én pedig, hogy az egész legális legyen, 2016-ban létrehoztam erre a célra a céget. Szóval itt kezdődött a Hofitech története, egy fodrászszalonban. Ezután kémikus, fizikus barátaimmal az előző munkahelyemről elkezdtünk gondolkodni, hogyan hasznosíthatnánk a megszerzett tudásunkat és tapasztalatainkat, és még abban az évben nekikezdtünk az InnoWaste nevű fejlesztésnek.

Hogyan jött képbe a környezetvédelmi terület?

Korábban egy olyan cégnél dolgoztam, ahol az olajiparnak fejlesztenek fúrástechnológiát. Tehát az nem egészen enviromentális terület, viszont az ott megismert kollégákkal szerettük volna megforgatni a know how-t olyan területen is, ahol igazán szükség lehet rá. A szennyvíztisztítás területén találtunk – nemhogy egy rést, de egy hatalmas gödröt. 

Azt mindenki tudja, hogy a tiszta víz nincsen ingyen, viszont azt már kevesebben tudják, hogy a szennyvíztisztítás nem egy tiszta folyamat; hogy mi történik a melléktermékekkel, amelyek a klasszikus szennyvíztisztítás folyamán keletkeznek, sőt, sokan azt sem tudják, hogy keletkezik melléktermék.

Hogy néz ki ez a folyamat?

Különféle technológiákkal vonják ki a szennyet, melynek a vége egy tiszta termék, a víz. Közben viszont keletkezik egy ún. iszap, melyet általában égetéssel likvidálnak, mely során pedig lényegében emissziós gázok, sőt, akár toxikus gázok is kerülhetnek a levegőbe. A szennyvíztisztítás sötét oldala, hogy átalakítják a szennyvizet másfajta szennyé, és ez sem környezetvédelmi, sem gazdasági szempontból nem effektív.

Laikusként gondolom, de megkérdezem, hogy különbözik a háztartásoktól eredő szennyvíz attól, ami az iparból származik?

Igen, de itt azt még hozzá kell tennem, hogy mi nem a háztartások számára fejlesztünk szennyvíztisztítót, mivel az számukra nem volna megfizethető, sem kifizetődő. Az ipari szennyvízre összpontosítunk, azon belül is a nem túl veszélyesnek minősített szennyvízre. A nagyon veszélyes szennyvíz egy kisebb százalékát képezi ennek a piacnak, és az egyelőre nagy falat számunkra.

Hogyan kell elképzelnünk, mihez kezdetek ezzel a fránya szennyvízzel?

Az egész lényege, hogy rájöttünk, hogyan lehetne afelé manipulálni a szennyvíztisztítást, hogy ne iszap keletkezzen, hanem olyasvalami, ami felhasználható, értékesíthető termék. Felfedeztük, hogyha hulladékvasat használunk fel a tisztítás folyamán, akkor annak segítségével kerámiaporokká alakíthatjuk át a mellékterméket, ami így már nem melléktermék, hanem termék.

Az üzleti modellünk arra épül, hogy a szennyvíztisztítás útján a festékiparban alkalmazható pigmentporokat, kerámiaporokat hozunk létre. Ezeket a festékgyártáson és a kerámiaiparon kívül az elektronikában, valamint abszorbensként is használhatják páratartalom vagy mérgező anyagok felszívására.

Ezáltal lényegében két piacnak fejlesztünk, amelyek egymást stimulálják. A szennyvízből nyert anyagokból szerzett bevétel útján olcsóbbá tudjuk tenni a szennyvíztisztító szolgáltatást olyan gyáraknak, szennyvíztelepeknek vagy korporációknak, melyek megvásárolják vagy bérlik tőlünk a technológiát.

Meddig jutott el mostanáig a fejlesztés?

Kisebb pályázatokon (Bethlen Gábor Alap, Baross Gábor-terv) nyert támogatásoknak köszönhetően idén érkeztünk el olyan technológiai szintre, hogy kiépítettük a saját kis minilaborunkat, melyen kis kapacitással ugyan, de bemutatható a laboratórium szintű technológia. Innentől viszont már befektetőkre van szükségünk, és ezért jelentkeztünk a madridi versenyre még júniusban.

Ez a madridi startup-verseny, mely a beszélgetésünk apropóját adta, mivel még laikus szemmel is kiváló eredménnyel végeztetek. Mit kell tudni erről a megmérettetésről?

A startup fogalma Európában eléggé sokrétű. Nálunk a kifejezést azokra a cégekre értik, amelyek már léteznek a piacon, van termékük és bevételük, csak kicsik. Nyugaton viszont nem állnak ehhez ilyen rigiden, ott azt is startupnak tekintik, ahol még akár cég sincs, csak egy ötlet és egy üzleti terv. Mi a kettő között helyezkedünk el: van fizikai fejlesztésünk, üzleti modellünket eköré építettük fel. Ezt küldtük el a versenyre, melyre a világ minden tájáról, Európán kívül Ausztráliából, Ázsiából, Japánból, Észak- és Dél-Amerikából összesen négyezren jelentkeztek.

Milyen út vezetett odáig, hogy részt vehettetek, és mi történt magán a rendezvényen, ahol kategóriátokban a Top 10-ig jutottatok?

Október 2-4. között zajlott. Ez egy hatalmas világesemény, 20 ezer feletti résztvevővel, szigorú biztonsági intézkedésekkel.

Az Energia-Fenntarthatóság kategórián belül több körös szűrésen keresztül, a Top 400-ból jutottunk be a globális Top 100-ba, aztán a Top 10-be. A Top 10-en belül pedig egy pitching prezentációt kellett tartani több száz invesztor és beruházó cég előtt. Volt rá 3 percünk – ez tulajdonképpen az üzleti világ standupja.

A videón kb. 14.50 és 18.00 között:

A videó alapján úgy is nézett ki...

Meggyőzően kellett standupolnunk, hogy a prezentáció után leállítsanak és akarjanak velünk találkozni. Lényegében nem a terméket kell ott eladnunk, mert az még nincs, hanem önmagában egy gondolkodásmódot, üzenetet, hogy gyerekek, a szemét nem valami rossz dolog, ha jól bántok vele. A szemét termék, és ha jól használod fel, akkor azelőtt tudod értékesíteni, hogy az a környezetet terhelné. Erről szól az egész.

Végül minden kategóriából a győztes jutott a döntőbe, erre viszont nekünk már nem volt esélyünk, mivel olyan startupokkal versenyeztünk, amelyek már a beszélgetés során is bevallották, hogy rég nem startupok – 80-110 alkalmazottal rendelkeznek, mi pedig összesen 5-en vagyunk.

Viszont már a Top 100-ban is mi voltunk az egyetlen startup, mely nem rendelkezik piaci jelenléttel, kész termékkel. Tehát valójában a színvonalasan összehozott projekttervünk és üzleti analízisünk alapján soroltak az évi 2-3 millió eurós bevétellel bíró nagykutyák mellé.

Ez az eredmény milyen közvetlen, illetve közvetett hasznot hozhat vagy hozott már mostanáig is?

A háromnapos részvétel alatt több tapasztalatot szereztünk, mint az elmúlt másfél évben. Turbókurzus az üzleti világról, az invesztorokkal, korporációkkal való kommunikációról, az ő megismerésükről.

Horváth Gábor és Szalay Zsolt

Ezért is fogadtuk el a meghívást ezzel egyidejűleg egy startup-akcelerátorba, ami egy újkori startup-felkészítő, kezdő vállalkozóknak. Felkészítenek bennünket az invesztorokkal való találkozóra, a jogi háttér biztosítására a startup működéséhez, invesztíciók fogadásához, könyvelési szempontból, illetve hogy hogyan kell nagyban működni, mediális anyagot írni, kommunikálni újságírókkal. A csapatunk egy részét itthon hagytuk, ők abszolválták az első néhány mentoringot, és mialatt mi Madridban voltunk, kaptuk tőlük az információkat, hogy mire figyeljünk. Zöldfülűként mentünk ki és hatalmas tapasztalatokkal, fontos kontaktusokkal tértünk haza. Tudni kell, hogy nem minden invesztor fektet be kezdő cégekbe – éppen ezért a kontaktusok 60%-ára, amit ott szereztünk, a jövőben lehet szükségünk, a maradék 40% viszont már most hasznos. Tőlük kaptunk tulajdonképpen házi feladatot, hogy hozzuk össze a technológiánk és a bizniszmodellünk leírását kissé részletesebben és a következő hetekben, hónapokban kezdjük a tárgyalásokat.

Európai beruházókról van szó?

Javarészt igen, de például a Szilícium-völgyből is kerestek. Ezt így jó kimondani, de olyan folyamatokról beszélünk, amelyek 3-4 hónapig tartanak, mialatt letisztázódik, hogy a beruházásra adott pénz mire fog menni és mik a céljai.

Közben partneri kapcsolatot építettünk ki kisebb cégekkel, hogy a fejlesztésben tudjuk egymást támogatni, így jutottunk el kettő magyarországi és egy törökországi céghez is, melyekkel együtt indulunk egy közös európai pályázaton, és velük készítünk egy kétéves projektet, amellyel szeretnénk felgyorsítani a fejlesztést és hamarabb elérni a piacot.

Említed, hogy most még egy meglehetősen kis kapacitású prototípusotok létezik. Mikor lesz ebből ipari méretű szennyvíz-újrahasznosító?

Erre létezik egy részletes projekttervünk, melyről invesztorokkal tárgyalunk. Ez egy 18 hónapos folyamat, mely körülbelül tavasztól veheti kezdetét, akkor futhatnak be az első beruházott összegek. Tehát másfél évvel később, 2021 őszére lehet egy minimálisan értékesíthető termékünk, ami már felhasználható tesztalanyoknál. Utóbbiak olyan cégek, melyek infrastruktúrát és szennyvízmintákat biztosítanak.

S amikor a termék felveszi végső állapotát, onnantól ennek csak az értékesítése zajlik, vagy folyamatos fejlesztést igényel?

Folyamatos fejlesztést igényel, mivel a konkurencia sem alszik. Mindig hallgatni kell a felhasználókra, mivel mindegyikük különböző problémákkal küzd a szennyvizet illetően, a cégeknél ez nagyon érzékeny téma. Tudni kell, hogy sok cég a mai napig, annak ellenére, hogy vannak náluk nagy területet elfoglaló víztisztító berendezések, kiengedik a szennyvizet a folyókba. Van erről egy kimutatás is, hogy európai szinten a cégek a szennyvíz kb. 70%-át engedik ki a természetbe.

Bizonyos cégeknél viszont egyszerűen a hozzáállással van a gond: ez nem érdekli őket, és ha olcsóbb vagy hatékonyabb lenne a szennyvíztisztítás, akkor sem érdekelné, mert egyszerűbb kiengedni... Csökkenthető ez a 70%?

Vannak konzervatívabb cégek, melyek nem nyitottak az ilyen innovációk felé. Létezik út hozzájuk is, itt viszont már lobbistákra van szükség, akik akár évszázados történelemmel bíró társaságokat is meggyőznek, hogy megéri számukra invesztálni az adott technológiába, mert megtérül.

Ma egy nagy víztisztító monstrum, amely képes naponta 50-100 köbméternyi szennyvizet feldolgozni, elfoglal akár egy tíz áras telket és 250-300 ezer euróba kerül. Mi 100-120 ezer euró értékű technológiát szeretnénk összehozni, amit az első években az üzleti modellünk alapján kizárólag bérbe adnánk.

Említetted, hogy milyen értékesíthető anyagok keletkeznek az eljárás során. De lényegében ennyiről van szó? Semmi olyasmi nem keletkezik, amit végül a természetbe kell kiengedni?

Zero waste (hulladékmentes – a szerk. megj.) alapú a technológia, mert ami szemét lenne, azt értékesítjük. Ez persze kívülről nézve viszonylag egyszerűnek tűnhet, mérnöki szinten viszont nagyon bonyolult, a kutatás-fejlesztés mintegy két évig tartott. Tehát hogy megismerjük a természetet, azokat a kémiai és fizikai folyamatokat, amelyek eközben lezajlanak, és amelyeket más kutatócsoportok még nem ismernek.

Visszatérve a kibocsátásra: bizonyos koncentrációig, amivel a szennyvizek nagy része rendelkezik, képes megkötni a víz a visszaforgatott gázokat. Ha keletkezik is valamilyen szénhidrogén alapú melléktermék, gáz, azt mi visszafordítjuk a folyamatba, visszapréseljük a vízbe, az megköti, a következő ciklusnál pedig az is átalakul kerámiaporrá. Mondom konkrétabban: a szénhidrogén szén részét a folyamattal meg tudjuk kötni, fém-karbid alapú kerámiaporokat hozunk létre. Miután kivontuk a szenet, a hidrogénből és az oxigénből pedig legegyszerűbben víz tud keletkezni. Ez egy bizonyos koncentrációig működik, extrém koncentrációjú szennyvizekre viszont – még – nem tudunk megoldást kínálni, ugyanakkor a fejlesztés része, hogy amint elérünk egy olyan bevételi szintet, létrehozunk egy spin-offot – mellékkutatást, hogy tudjunk összpontosítani az extrém veszélyes szennyvizekre is.

(Szilvási Tibor)