8
Lakatos Rita - Archív felvétel - Cséfalvay Á. András
Megosztás
Csapatkapitányként vezette világbajnoki győzelemre a magyar női junior kézilabda-válogatottat egy 19 éves dunaszerdahelyi lány, Lakatos Rita. A döntő második félidejének közepén egy kemény és rettentően szerencsétlen ütközés után több foga is kitört, neki pedig be kellett fejeznie, de ezt is méltósággal viselte. A lányok behúzták a döntőt, mi pedig kifaggattuk. (INTERJÚ)
Morbid leszek: Fogaid hogy állnak?
Hát jól vannak. Kettőt csak ki kellett pótolni, a harmadik helyett pedig most ideiglenesen egy műanyagfogam van, véglegeset majd a fogtechnikus csinál. Szebb lesz, mint volt. 🙂
Egy héttel a szülinapod után junior világbajnok lettél, de a fogaidat kiütötték. Szoktál az ilyen bizarr szituációkon utólag nevetni?
Azért most már tényleg vicces, hogy így alakult. Akkor azért megijedtem, mert az ütközés után éreztem, hogy nincsenek fogaim. Ha simán kiestek volna, akkor ott maradtam volna ünnepelni fog nélkül, de így nem tudtam, mit kellene vele csinálni, meg hát iszonyatosan fájt.
Itt megnézhető a döntő:
Negyedórán múlott, hogy ne a kórházban legyél világbajnok. Mikor tudott úgy igazán lecsapódni benned ez a győzelem?
Csak most, a napokban. Eszembe jutottak a régebbi meccseink, amikor mindig elakadtunk, és akkor felfogtam, hogy most viszont bejutottunk a döntőbe, és azt meg is nyertük. Nyilván nyerni is akartunk, szóval mentünk előre, csináltuk, de egyszer csak végeztünk. Annyira hirtelen történt, hogy csak most kezdem ízlelgetni.
Mindenki harcolt a győzelemért, mert fiatalok vagyunk, magyarok vagyunk, nekem pedig felvidékiként ez még nagyobb pluszt jelentett. Még sosem éreztem ezt ennyire – főleg a himnusznál, mikor mindenki elcsendesedett, én végig libabőrös voltam. Nem vagyok olyan, aki megkönnyez dolgokat, de azt még én is megkönnyeztem.
Gondoltad volna pár éve, hogy egyszer egy Wikipédia-szócikk lesz belőled, ami ráadásul elég izmos mondatokkal bővül?
Nem, nem is szoktam rákeresni magamra a neten. Az öcsém küldte át, amikor rátalált. Akkor az utolsó mondat úgy fejeződött be, hogy Lakatos Rita, aki nagyon jó kapcsolatot ápol az öccsével. Ma már nincs ott, de nem tudom, ezt ki írhatta. 🙂
Gyerekként örökmozgó típus voltál?
Nagyon, és talán ettől nyugodtam le egy kicsit otthon. Korábban nagyon hisztis voltam, nem tudtak velem mit csinálni, beírattak a szüleim táncra, énekre, kempóra, karatéra, végül a kézilabdánál kötöttem ki.
Ez mikor történt?
Már elsőben indult egy kör, de én nem akartam járni rá. Aztán harmadik végén kezdtem el, de az nem tetszett, mikor azzal kezdték, hogy majd sok helyre utazunk, milyen jó lesz, mivel én nagyon kötődtem az édesanyámhoz.
Mi az, ami végül megragadott benne?
Akkoriban úgy ment, hogy bedobták közénk a labdát. Nem volt senkinek semmilyen posztja, de én szerettem, hogy meg tudom mondani, mit csináljunk, mit hogy oldjunk meg. Mikor kapuba kerültem, onnan is szerettem kifele magyarázni, ma pedig irányító vagyok.
Szóval majdnem kapust csináltak belőled… Hogy kerültél oda be, illetve onnan ki?
Szivacsoztunk, és az ugye még nem rendes kézilabda. Az akkori edzőnk észrevette, hogy jó a labdaérzékem, tudok figyelni, ezért betett kapuba. Mikor viszont arra került sor, hogy rendes labdával játsszunk, attól már féltem, így nem is volt kérdés, hogy kapuban maradok-e. 🙂
(Fotó: MTI)
Akkoriban születtél (1999), illetve voltál pici lány, amikor válogatott szinten a magyar női kézilabda az utolsó igazán nagy sikereit érte el. Ebből te még érzékeltél valamit?
Hogy őszinte legyek, annyira nem. Először akkor fogott meg a kézilabda, amikor kilenc évesen kimentünk egy jótékonysági meccsre: Sellyével játszott a Győr. Akkor mondták a szüleim, hogy próbáljam meg, és amint elkezdtem kézilabdázni, rákattantam a Győrre. Mindent tudtam a játékosokról: a kedvenc színüket, a kutyáikat, és volt egy füzetem, amibe mindez le volt írva. Győrön kívül nekem megállt az élet. Fogalmam sem volt például, ki az a Cristina Neagu.
Csak a Győr létezett, és aki ott játszott, az isten volt.
Ez végeredményben olyan sportág, ahol a világ egyik legjobb klubja könnyen elérhető, mert itt van a szomszédban. Te hogy kerültél végül a győriek látószögébe?
Szerencsés vagyok, mert akkor kezdtem kézizni, amikor a győrieknek szorosabb kapcsolata lett az akkori SK Talenntel. Támogattak, kaptunk melegítőket, cipőket, és jártunk át szivacs- és rendes tornákra. Közben figyeltek minket, és hívtak át magukhoz pár játékost. Már harmadikos koromban is jártam át, de végül nyolcadikos voltam, amikor végleg átmentem.
Két éve ezüstérmes lettél a Győrrel a BL-ben, azután viszont kölcsönjáték következett… Miért?
Lesérültem másfél évre, és egy szezonom teljesen kimaradt. Viszont ha ez nincs, akkor is szerettem volna kölcsönbe szerződni valahova, mert úgy gondolom, hogy ugyan nagyon sokat lehet Győrben fejlődni, de teljesen más egy edzés és egy meccsszituáció. Játszani kell, kamatoztatni ezeket a tapasztalatokat az NB I-ben, és mivel ilyen fiatalként erre nem jut annyi lehetőség a győri felnőtt csapatban, így a Vác mellett döntöttem. Örültem is, mert olyan szezonom volt, hogy meccsenként szinte 60 percet játszhattam.
Irányítóként, a junior válogatottban pedig csapatkapitányként is autoritás kell legyél a játékosok körében – mi a módszered?
Sosem volt tudatos, talán most először, a vb-n döbbentem rá, mit is jelent ez. Meccs közben be tudok kattanni azért, mikor nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy elterveztük, és a románok ellen az elején számos szituáció nekem jött ki rosszul.
Kezdtem emiatt dühös lenni, de aztán beszéltem a csajokkal, és mondták, hogy bárki megengedheti ezt magának, de én nem, mert én vagyok az irányítójuk, rám figyelnek. Ez volt az a pont, amikor tudatosult bennem, mekkora felelősség van rajtam. Szóval nincs különösebb módszerem, de ha más nem, akkor talán az, hogy én néha sokkal jobban élvezem, ha adok egy szép gólpasszt, mintha magam lőném a gólt.
A norvégok ellei döntőben a földön (Fotó: MTI)
És kik azok, akikre te figyelsz/figyeltél, akiktől ezen a téren sokat tanultál?
Vácon a kapusunk, Barbara Arenhart volt a csapatkapitányunk. Az ő személyében egy csupa szív embert ismertem meg, aki az egész csapat minden gondját-baját a lelkén hordozza. Talán rá néztem fel leginkább az utóbbi időben, és ha úgy adódik, én is ilyen csapatkapitány szeretnék valamikor lenni.
Akinek pedig a játéka nagyon tetszik, az Nycke Groot, Andrea Lekić, Stine Oftedal és még sorolhatnám…
Klubszinten a következő állomásod Trondheim és a Byåsen. Hogy jöttek képbe a norvégok?
Említettem az imént, hogy a sérülésem után kölcsönben szerettem volna játszani valahol. A menedzserem, Farkas Mátyás felvetette ezt a kluboknak. Szerettem volna kipróbálni magam külföldön is, de a sérülés után ez elég vakmerő dolog lett volna. Mialatt Vácon voltam, ő tartotta a kapcsolatot a norvégokkal, és végeredményben sikerült elintéznie, hogy náluk játszhassam a következő idényben.
Minden szavadból érződik most is, hogy szereted befolyásolni, hogyan történjenek a dolgok körülötted. De visszatérve: voltak ugye norvég csapattársaid, ők valahogy el tudtak igazítani, hogyan állj az ottani emberekhez, kézilabdához?
Nem is arról van szó, hogy elmondták volna, hanem épp az alapján tudok viszonyítani, ahogy őket megismertem. Ida Alstad, aki a Byåsenben játszik, de egy ideig a Győrben is szerepelt, vagy Nora Mørk, Heidi Løke, ők mind olyan mentalitást képviseltek, amit én szeretnék megtanulni.
Náluk nincs olyan, hogy pihennek. Most kaptak két hét pihenőt, de aki követi őket a neten, láthatja, hogy folyamatosan dolgoznak. Nora Mørk, Thea Mørk, Stine Oftedal kimentek New York-ba nyaralni, és a Central Parkban kondizgatnak, mert ez nekik a kikapcsolódás.
Kíváncsi vagyok, milyen belecsöppenni ebbe a kultúrába, felfogásba. Én is nagyon szeretek dolgozni, de azért el is tudok kényelmesedni, szóval nem tudom, milyen hatással lesz ez rám.
Valószínűleg nem sok 19 éves lány van, akinek a norvég robotolás tetszik…
Ilyen téren más vagyok. Sosem éreztem magam olyan korúnak, mint amilyen vagyok. Mindig idősebb életet éltem, hiszen már 13 évesen eljöttem otthonról. A baráti köröm is inkább 24-25 évesekből áll, ami a gondolkodásmódomat is befolyásolja.
Mikor kell csatlakoznod a norvégokhoz?
Július 30-án kellett volna, de ez csúszik egy héttel, mivel még meg kell csinálni rendesen a fogsorom. Viszont addig is edzem itthon, szóval ebből nem lesz probléma.
A magyar felnőtt válogatottal kapcsolatban már kaptál valamilyen jelzést a jövőre vonatkozóan?
Nemrég beszélt velem a szövetségi kapitány. A felnőtt válogatott most Törökországban edzőtáborozik, és szeretett volna elvinni oda engem is. Tudja viszont, hogy megyek ki Norvégiába, és akkor inkább megadta nekem ezt a pihenőt, amit a norvégok kértek, hogy aztán száz százalékosan játszhassak. A vb-n is gyakran mondta, mit hogyan csináljak, sokszor beszéltünk. Mondta, hogy figyelni fog a jövőben is, van tehát tőle sok pozitív visszajelzésem…
Akkor teljesen természetes, hogy a következő állomásod a felnőtt válogatott…
Hát remélem, azért fogok dolgozni. 🙂
Szilvási Tibor