A dunaszerdahelyi világutazó is átesett a koronavírus-fertőzésen, tüneteiről és a körülményekről mesélt

2020. március 29. - 14:24 | Régió

A dunaszerdahelyi születésű világjáró blogger, Simon Alex az ausztriai Ischglben dolgozott, amikor a koronavírus-járvány elérte a térséget. Később kiderült, hogy éppen a Tirol egyik legnépszerűbb síközpontja számít a vírus egyik európai gócpontjának, az ott tartózkodók tömegesen fertőződtek meg, és Alex sem úszta meg.

A dunaszerdahelyi világutazó is átesett a koronavírus-fertőzésen, tüneteiről és a körülményekről mesélt
Fotó: Diary of Alex - Instagram

A világutazó, aki idén ötödik téli szezonját töltötte Ischglben, jelenleg még mindig a völgyben tartózkodik házi karanténban. Időközben átesett a fertőzésen, és bár már letelt a 14 nap, mégsem utazhat haza, a térséget 50 km-es körzetben lezárták.

Alex az elmúlt napokban két videót is megosztott a követőivel, amelyekben a járványról, a körülményekről és saját tapasztalatairól mesélt. Mi is felvettük a kapcsolatot a dunaszerdahelyi fiatallal, hogy megkérdezzük, hogyan élte meg a járvány miatt kialakult helyzetet, hogyan vészelte át a fertőzést, milyen tünetei voltak, hogyan működött az orvosi ellátás és mennyire nehéz elviselni ezt az időszakot.


A videódban nyíltan beszélsz arról, hogy felháborítónak tartod a környezetedben kialakult helyzetet. Hogyan kezdődött Tirolban a járvány, időbelileg mikorra tehető és hogyan jutott el odáig a helyzet, ahol most tart?

Valójában az egész rémálom március 5. óta húzódik, amikor egy izlandi sícsoport tagjainál diagnosztizálták a koronavírust. Az izlandiak egyből jelentették is az ügyet, de senki nem vette őket komolyan, majd két nappal később felbukkantak az első lázas emberek a faluban, de ez még mindig nem zavart senkit. Március 9-én már volt hivatalosan 16 fertőzött, de ez még mindig nem jelentett semmit, mivel a bárokban tovább dübörgött a zene, közben meg a fél síközpont már fertőzött volt.

Végül március 11-én záratták be a szórakozóhelyeket. Ekkor tört ki a káosz. Az emberek nem értették, mi folyik itt. Olyan volt, mint egy katasztrófafilm.

Az ismerőseid, akiket a videódban említesz, és akikkel közösen töltöttétek az időt a járvány kirobbanásának első szakaszában, mindkettőjük koronavírustesztje pozitív lett. Egyiküket Németországban, a másikat Szlovákiában vizsgálták ki. Rajtad is elvégezték a tesztet Ausztriában?

Igen, nagyon jó barátaim, sajnos mindketten pozitívak. Amikor kijöttek rajtam az első tünetek, már javában állt a bál. Óriási volt a káosz, és még az orvosok sem tudták kezelni a helyzetet. Nem volt senki felkészülve ekkora botrányra. Aznap, amikor belázasodtam, felhívtam a segélyhívó számot, amit ilyenkor fel kell hívni – emlékszem kb. fél órán át hívtam, miután végre kapcsoltak. Elmeséltem a tüneteimet, melyekből egyértelmű volt hogy elkaptam a vírust. A személy, akivel beszéltem, megígérte, hogy még aznap kijönnek hozzám, és vesznek mintát. Majd nem jöttek.

Valójában még mai napig várom őket. Az első öt napban minden nap felhívtak, hogy annyi a munkájuk, hogy nem érkeznek, és legyek türelmes. Végül a nyolcadik napon küldtek sms-t, hogy már nem jönnek, mert nincs értelme, mivel már majdnem mindenki beteg, és inkább karantén alá helyezték az egész völgyet.

Mint már említettem, óriási volt a káosz, szóval nem mérgelődtem, csak jó lett volna, ha valaki törődött volna velem. Végül az ötödik napon jött hozzám egy orvos. Ekkor már nem volt lázam, csak nagyon fájt mindenem, és emlékszem, átaludtam a napokat és az éjszakákat.

Milyen volt a betegség lefolyása? Milyen tüneteid voltak?

Egyszerű köhögéssel kezdődött, majd a köhögések egyre intenzívebbek lettek, majd belázasodtam, amit levertség és ízületi fájdalmak követtek. Fájt a mellkasom, a hátam, a bordámnál szúrtak.

Mostanra viszont szerencsére már jobban érzed magad. Meddig tart még a karanténod? Ez idő alatt érkezett külső segítség? Az élelem bebiztosításáról gondoskodtak?

Ami az én karanténomat illeti, a 14 nap már letelt, de valójában mégsem ért véget, mivel az egész völgy ahol jelenleg élek, 50 km-es körzetben le van zárva. Senki nem hagyhatja el ezt a környéket. Az orvosok nem is tesztelik már az embereket, csak olyan esetben, ha valakinek tényleg valami komolyabb baja van. Az orvosok ugyanis egyszerűen nem bírják ezt a nyomást. Az egyetlen segítség, amit kaptam, hogy a munkahely ahol dolgoztam, bebiztosította nekem a mindennapi étkezésemet, továbbá ha valamire szükségem volt, akkor csak egy telefonhívásomba került, és segítettek.

Mennyire viselt meg ez az időszak?

Az egészben talán az a legnehezebb, amikor az ember magatehetetlen, és önmagára marad. Ez az időszak nálam egy hétig tartott, majd éreztem, hogy minden nap egyre jobban éreztem magam. Ami pedig az unalmas órákat illeti, én nem az a típus vagyok, aki otthon unatkozik. Amióta jobban érzem magam, nekifogtam spanyolul tanulni, photoshoppolni, olvasni és persze videókat vágni.

Ha figyeled a hazai történéseket, összehasonlítva miben más, jobb vagy rosszabb Ausztria hozzáállása a kialakult helyzethez, mint Szlovákiáé?

Igen, nyomon követem az otthoni eseményeket is, mivel szeretnék képben lenni, hogy mire készüljek fel, ha egyszer eljön az idő, és végre hazamehetek. Az otthoniakkal folytatott beszélgetések alapján kicsit megnyugodtam, mivel úgy hallottam, hogy otthon mindenki komolyan veszi a helyzetet, az emberek hordják a maszkokat, odafigyelnek a távolságtartásra stb. Hát az tény, hogy azok után, ami Olaszországban, és nálunk Tirolban történt, Szlovákiának rengeteg ideje volt felkészülni, és kellőképpen meg is tették az óvintézkedéseket.

Előreláthatóan mikor jöhetsz haza?

Hát elvileg már most hétvégén mehetnénk haza, de itt valahogy nem nagyon erőltetik az emberek tesztelést, tehát úgy döntöttem, hogy maradok még minimum két hétig.

Addig nem merek hazamenni, amíg le nem tesztelnek, és amíg a tesztek nem lesznek negatívak.

Mit üzennél a „otthoniaknak”? Mi mindenre figyeljenek oda, és hogyan vészeljék át ezt az időszakot?

Maradjanak otthon, viseljék a maszkokat, kerüljék a testközeli kontaktusokat, a tömegközlekedést, és legyenek türelmesek. Ez az időszak arra jó, hogy ráébredjünk, mennyire értékes a szabad életünk, melyet a karantén előtt éltünk, hogy értékelni tudjuk szeretteinket és embertársainkat. Örüljünk, hogy a családdal lehetünk, hisz ez a legnagyobb kincs.

(Farkas Linda)

Simon Alex kalandjait a Facebookon, a YouTube-on, valamint az Instagramon is nyomon követhetjük.
Kapcsolódó interjúnk: Egy dunaszerdahelyi fiatal, aki hátizsákkal vágott neki az ismeretlennek