A dunaszerdahelyi zsinagóga a legszebb és a legnagyobb templomok közül való volt egész Nagy-Magyarországon*

2021. január 27. - 19:09 | Kultúra

Hetven évvel ezelőtt bontották le az izraeliták dunaszerdahelyi imaházát.

A dunaszerdahelyi zsinagóga a legszebb és a legnagyobb templomok közül való volt egész Nagy-Magyarországon*
Az egykori dunaszerdahelyi zsinagóga hátsó nézetből (Archív felvétel)

„...a legszebb és a legnagyobb templomok közül való volt egész Nagy-Magyarországon” – fogalmazott emlékirataiban Engler Alfréd, aki még látta eredeti formájában az épületet. „Boltozata művészi alkotás, ablakai a szivárvány színeiben ragyogtak, falai faborításúak voltak, s padlózata, mint a márvány. A Tóraszekrény aranyozott fafaragásoktól díszlett, körös-körül arany koszorúval. Két sor ülőhely volt a szent szekrénnyel szemben, középen a Tóra-felolvasó asztal és két-két sor ülőhely a déli és az északi fal mentén. Ezek fölött és a templom hátulsó része fölött volt a női templom. Néhány tucat csillár sok száz égője borította fényárba a szent hajlékot szombatonként és ünnepnapokon. Nyolcszáz férfi és női ülőhellyel volt berendezve e gyönyörű Nagytemplom.” A www.zsinagogak.com című honlap leírása szerint: „nyugati oldalát három kapu tagolta, két karzat állt a nők rendelkezésére, padlózata márványból, ablakai színesüveg-berakással készültek”.

A zsinagóga építése az 1860-as évek vége felé fejeződött be. A cca 45 méter hosszú, 20 méter széles és kb. 15 méter magas épület a tetején nyolc „kipával” rendelkezett. A két középső domborulat között két kőtábla magasodott föl. A fentebb említett három kapu közül a középső a férfiak templomába, a két szélső a női karzatba vezetett (ez az első emeleten volt). „A férfi-részben a nagyajtó egy kis teremre nyílott, az pedig egy nagyobbra. A középső nagyobb terem két oldalán kisebb ima- és tantermek voltak, és e teremből nyíltak a nagy szárnyas ajtók a templom szentélyébe.” (Engler A.)

Az épületet 1945-ben bombatalálat érte, majd a nácik betörése után a magyar hatóságok közreműködésével elpusztították. A falakat 1950-ben bontották le. Más források szerint a szanálás egészen 1953-ig tartott.

Hasonló sorsra jutott a nemesszegi Ádász Jiszráel-zsinagóga is, melyet 1927-ben emeltek. Ezt az imaházat „a háború után felújították, de a töredékeiben visszatért zsidóság későbbi távozása, az épületek iránti közöny miatt” lepusztult.

S végül egy korabeli dunaszerdahelyi városkép a kor hű tanújának tollából: „A városka közepén ott terebélyesedett a hitközségi székház, amely 1929-ben épült. Irodák, kántorok, sochetek lakásai, bérlakások voltak benne, pincéjében pedig a pászkagyár, amely már vagy két hónappal pesách előtt, a mácesz sütésének megkezdésétől fogva mozgósította a város gyermekseregét. Szomszédságában állt a nagytemplom, a főrabbi lakása és jesivája s a rituális fürdő. A tér szélén a kóser mészárszék. Az utca másik oldalán volt a zsidó iskola s a nagytemplommal szemben lévő utcában a Talmud–Tóra és a másik jesiva.”

*(Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította.)

(Lelkes Vince)