Eb-1976: A drámák Európa-bajnoksága, Panenka és az a bizonyos tizenegyes

A futballtörténelem 5. Európa-bajnoksága volt az utolsó, amelynek házigazdájáról csak a selejtezők lejátszását követően döntöttek. 1980-tól már nyolccsapatosra bővült az Eb mezőnye, de erről majd legközelebb…

A selejtezőben résztvevő 32 csapatot nyolc csoportba osztották, a magyarok pedig a másodikban kaptak helyet. Ausztriával és Luxemburggal még elbántak, Wales azonban már túl nagy falatnak bizonyult, oda-vissza kikaptak tőlük (0:2, 1:2), így a szigetországiak végeztek a csoport élén.

A csehszlovákoknak az angolokkal, a portugálokkal és a ciprusiakkal kellett megküzdeniük a továbbjutásért, és bár nem indult valami fényesen Václav Ježek karrierje szövetségi kapitányként (az első hat meccsén nem tudott nyerni), a selejtezőkre alaposan összekapta a csapatot.

Portugáliát 5:0-ra, Angliát 2:1-re verték, a csehszlovákok pedig megnyerték csoportjukat.

Ami a többieket illeti: az újabb fénykorát élő jugoszláv válogatottnak nem okozott gondot a továbbjutás; a spanyolok egy döntetlenekkel tarkított csoportban végeztek az élen; a szovjeteknek egy vereség is belefért az utolsó körben a csoportgyőzelemhez, akárcsak a kvalifikáció végére kifulladó belgáknak. Az NSZK továbbjutása még úgy sem forgott veszélyben, hogy Gerd Müller és Paul Breitner lemondta a válogatottságot, míg Wolfgang Overath végleg szögre akasztotta a stoplist. A halálcsoportból a hollandok jutottak tovább az akkoriban komoly játékerőt képviselő lengyelek és olaszok kárára.

A negyeddöntőben aztán az Oranje átgázolt a belgákon, a németek pedig a spanyolokat ejtették ki. A jugoszlávok a magyarokat búcsúztató walesieket kapták, a 2:0-s hazai győzelmet hozó zágrábi összecsapást pedig valódi dráma követte Cardiffban. Az 1970-es világbajnokság döntőjét fújó Rudi Glöckner két gólt nem adott meg a szigetországiaknak, akik ráadásul még egy büntetőt is kihagytak. A meccs 1:1-gyel ért véget, így Džajićék mehettek tovább. A csehszlovákok az előző Európa-bajnokságon ezüstérmes Szovjetuniónak parancsoltak megálljt. A Szbornaján még az sem segített, hogy soraiban tudhatta a '75-ben KEK-győztes Dinamo Kijev keretének nagy részét – köztük az aranylabdás Oleg Blohinnal.

A rendezés jogát Jugoszlávia kapta meg, az elődöntőben pedig Csehszlovákia-Hollandia és Jugoszlávia-NSZK párharcot rendeztek. A négyes döntő találkozói nem kis izgalmakat és drámát tartogattak.

A házigazda és a belgrádi stadion több mint 50 ezer nézője hihette azt, hogy eldőlt a továbbjutás sorsa, amikor Džajić fél óra után már kétgólosra növelte csapata előnyét (az első találatot Popivoda szerezte). A németek azonban nem adták fel: a szünetben beálló Flohe a 64. percben egyenlített. Teltek, múltak a percek, a hazaiak tartották az egygólos előnyt, de aztán jött egy újabb csere, ez pedig megpecsételte a jugoszlávok sorsát. Dieter Müller a 80. percben ment fel a pályára, két perccel később pedig az ő fejesével egyenlítettek ki a németek. Jött a hosszabbítás, és jött újfent Müller: előbb a 115., majd a 119. percben is bevette Petrović kapuját, ezzel eldöntve a továbbjutás sorsát.

Az elődöntő másik ágán is csak a hosszabbításban született döntés. A Johan Cruyff fémjelezte holland csapat 8 vb-ezüstérmessel lépett pályára, a csehszlovákok azonban ettől nem hatódtak meg. Olyannyira nem, hogy a 20. percben a középhátvéd Ondruš egy remek fejessel megszerezte csapatának a vezetést. A második félidő közepén kiállították Pollákot, a tulipánosok pedig kihasználták az emberelőnyt: az első gól szerzője, Ondruš ezúttal a saját kapujába talált be. A rendes játékidő vége előtt Neeskenst is zuhanyozni küldte a játékvezető, így a hosszabbításban nemcsak az eredményjelzőn, de a pályán is egálban voltak a csapatok. A túlóra végén aztán a csehszlovákok kétszer is betaláltak: előbb Nehoda fejjel mattolta Schrijverst, majd Veselýről feledkeztek meg a leshatáron, aki a holland kapus mellett a labdát elhúzva a hálóba lőtt.

Az izgalmak java azonban még csak most következett. A bronzéremért folyó csatában a hollandok kezdtek jobban: Geels már a 27. percben megszerezte a vezetést az Oranjének, majd valamivel több mint tíz perccel később Willy van de Kerkhof megduplázta az előnyt. A jugoszlávok még a félidő vége előtt szépítettek Katalinski révén, majd a hajrában az egyenlítés is összejött: Džajić szabadrúgásból vette be a holland kaput. A házigazda erejéből azonban már többre nem futotta, Geels a hosszabbítás hetedik percében végleg kivégezte a jugoszláv csapatot.

És akkor lássuk a döntőt! „Szokásukhoz hűen“ a németek újfent hamar kétgólos hátrányba kerültek, ezúttal azonban 25 perc is elég volt a mankó összeszedéséhez. A nyolcadik percben Švehlík került kihagyhatatlan helyzetbe és az üres kapuba lőtt, majd egy kifejelt labdát Dobiaš távolról kapásból küldött a bal alsóba. A németek ezúttal hamarabb ébredtek: három perccel később Müller egy félfordulatos lövéssel szépített. A csehszlovákok sokáig őrizték előnyüket, és amikor már mindenki elkönyvelte a győzelmüket, a hajrában jött Hölzenbein és közvetlen közelről a kapuba fejelt.

A csehszlovákok azonban nem omlottak össze az utolsó pillanatokban bekapott góltól. Mivel a hosszabbítás nem hozott több találatot, jöhettek a büntetők. A csehszlovákoknál az első négy próbálkozó (Masný, Nehoda, Ondruš és Jurkemik) nem hibázott, míg a németeknél Bonhof, Flohe és Bongartz után Uli Hoeness az égbe lőtte a labdát. A világ szeme Antonín Panenkán volt, aki úgy állhatott oda a büntetőponthoz, hogy ha belövi, akkor megnyerik az Eb-t. És akkor jött a jelenet, amit talán minden futballszurkoló nagyon jól ismer:

Panenka nekifutott, majd lövés helyett alányesett a labdának, amely így az elvetődő Maier helyére hullott.

Csehszlovákia Európa-bajnok lett, Panenka mozdulata pedig fogalommá vált a futball világában.

Egy kis érdekesség:

Antonín Panenka a tökéletességig fejlesztette technikáját a büntetőrúgásoknál azzal, hogy klubjában sokszor az edzések után is a pályán maradt a kapussal gyakorolni. Ilyen alkalmanként általában egy tábla csokiban vagy egy korsó sörben fogadtak. Miután Panenkának sikerült elsajátítania elhíresült mozdulatát, egyszer így emlékezett vissza:„Rohamosan hízni kezdtem, ugyanis minden fogadást én nyertem.”

Eredmények:

Negyeddöntő

Hollandia – Belgium 5:0, 2:1
Csehszlovákia – Szovjetunió 2:0, 2:2
Jugoszlávia – Wales 2:0, 1:1
Spanyolország – Németország 1:1, 0:2

Záró szakasz

Elődöntő

Csehszlovákia – Hollandia 3:1 (1:0) – hosszabbítás után
Zágráb, 17 969 néző
Gólszerzők: 19. Ondruš, 114. Nehoda, 118. Veselý – 73. Ondruš (öngól)

Jugoszlávia – NSZK 2:4 (2:0) – hosszabbítás után
Belgrád, 50 562 néző
Gólszerzők: 19. Pivoda, 30. Džajić – 64. Flohe, 82., 115., 119. Müller

Bronzmérkőzés

Hollandia – Jugoszlávia 3:2 (2:1) – hosszabbítás után
Zágráb, 6766 néző
Gólszerzők: 27., 107. Geels, 39. van de Kerkhof – 43. Katalinski, 82. Džajić

Döntő

Csehszlovákia – NSZK 2:2 (2:1) – büntetőkkel 5:3
Belgrád, 30 790 néző
Gólszerzők: 8. Švehlík, 25. Dobiaš – 28. Müller, 89. Hölzenbein

Büntetőpárbaj:

Masný 1:0, Bonhof 1:1, Nehoda 2:1, Flohe 2:2, Ondruš 3:2, Bongartz 3:3, Jurkemik 4:3, Hoeness kihagyta, Panenka 5:3

A négyes döntő góllövőlistája:

Dieter Müller (NSZK) – 4 gól
Ruud Geels (holland) – 2 gól
Dragan Džajić (jugoszláv) – 2 gól

A torna álomcsapata:

Ivo Viktor (csehszlovák), Anton Ondruš (csehszlovák), Ján Pivarník (csehszlovák), Ruud Krol (holland), Franz Beckenbauer (NSZK), Antonín Panenka (csehszlovák), Jaroslav Pollák (csehszlovák), Rainer Bonhoff (NSZK), Dragan Džajić (jugoszláv), Zdeněk Nehoda (csehszlovák), Dieter Müller (NSZK)

Kapcsolódó cikkek:

Eb-1960: A Fekete Pók és az élete gólját szerző csatár Eb-aranyat nyert Szovjetuniónak

Eb-1964: Csúcsra értek a spanyolok, Magyarország eddigi legjobb Eb-szereplése

Eb-1968: Amikor pénzfeldobással dőlt el a továbbjutás és két finálé után osztottak aranyat

Eb-1972: A magyarok utolsó nagy dobása, Gerd Müller és az NSZK szárnyalása

(tt)