„Ebben a szobában született az én Móric öcsém“

Alkotó munkássága száznál is több kötetben teljesedett ki. Komáromban érkezett a világra, a Vármegyeház utcában. Szülőházáról autentikus forrásokból tájékozódhat a mai érdeklődő.

A Hazánk s a Külföld című irodalmi, ismeretterjesztő és társaséleti képes heti közlöny 1865. évi első évfolyamának március 26-án megjelent 22-26. számaiban öt részben közli Jókai Mór nővérének, Vályné Jókai Eszternek Az a ház Komáromban, melyben az én Móric öcsém született című írását.

Részlet a bevezető részből: „Sajátos épület volt – városon szokatlan – két utcára szolgáló telken építve, de azért egyikre sem nézett ablakaival. A piacról menve, a Vármegye utca baloldali során volt egy hosszú, magas deszkakerítés, azon belől ültetett akácfák lombos ágai kihajtottak az utcára; úgy, hogy aki nem ismerte a helyiséget: figyelem nélkül haladt volna el a kerítéssel egyforma magasságú, kétfelé nyíló, egyszerű deszkakapu melletti alacsonyabb utcaajtónál, mely kívülről redőzött formán volt borítva és egy, a belső felében alkalmazott zörgetővel ellátva, mely kis koccantásra is éles hangot adott. Az idegen azt gondolhatta, hogy az kert, mely vagy az alsó, vagy a felső szomszédházhoz tartozik. Az utcaajtón belől balra az akácfákon túl voltak a gyümölcsfák: alma, körte, sárgabarack és szeder, jobbra, néhány öl puszta térségen túl, egy deszkafödéllel ellátott félszer, egyik oldalával a szomszédház, másikkal pedig az ott kezdődő kőépülettel összekötve – esős időben kellemes játszóhely volt az a félszer, ott mindig volt száraz homok. Az épület hosszú volt végig boltíves folyosóval: ablakai többnyire erre a folyosóra nyíltak; a négyszögletű oszlopok, melyek boltíveit tartották, félig fallal voltak berakva, s csak a folyosó két végén és a nagy konyhaajtónál lehetett kijárni. Mindjárt a félszer mellett volt az épületen egy ablak, mely az utcaajtóra nézett, mely ablakon sűrű, rézsút kockás farostélyzat volt – valamint még más két ablakon, melyek nem nyíltak a folyosóra, szintén olyan rostélyok alkalmaztattak. Amint az ember a folyosóra fellépett, mindjárt nyílt ott jobbra egy oly dupla redőzött ajtó, mint az utcaajtó, egy kicsi téglatalajú helyiségre, melyben hajdan kandalló lehetett, akkor nálunk csak a rányíló szoba kályháját fűtötték róla – mi kis konyhának neveztük – világítást csak arról az utcaajtóra néző, farostélyzattal ellátott ablakról kapott. A következő szoba is kisded volt, egy ablakkal a folyosóra. Az ismét abba nyíló már jókora lehetett, két ablakkal a folyosóra és igen nagy ablakközökkel, egy ablak pedig magasan, csaknem egészen a gerendázatnál, nézett a szomszéd udvarra, ez utóbbi ablakon is olyan rézsút kockájú farostályzat volt. Ebben a szobában született az én Móric öcsém, és annak az ablaknak világa vetette rá legelsőbb a napsugarat, ami rostályzata közt behathatott; az az ablak nyugatra nézett, nagyon valószínű, hogy a lemenőben levő nap bemosolygott a család kis örömhozójára.“

Szénássy Zoltán a Jókai nyomában című könyvében (az első kiadás 1982-ben jelent meg) a következőképpen írja le az íróóriás szülőházát: „A Jókay-ház tágas három szobából álló épület volt, és a Szombathy utca felőli oldalát széles »gang« szegélyezte. Az épület részletes leírása Vály Maritól származik, aki külön kiemeli a folyosó boltíveit tartó vörösmárvány oszlopokat, melyekből még a mai szemlélő is láthat egyet-kettőt, ha megtekinti a muzeális emlékként kezelt Jókai-házat.” Komárom neves helytörténésze Vály Marit, Vályné Jókai Eszter lányát idézi: „Ezen folyosó boltíveit hat vörösmárvány oszlop tartotta, melyeknek az volt a nevezetességük, hogy elemi iskolás »kisdiák« korában Móricka úgy szerette leckéjét tanulni, hogy az oszlopok valamelyikét átölelve akörül forgott, most jobbra, majd balra, míg a »dictumot« el nem tudta magának szóhiba nélkül mondani.”

A Vármegyeház utcai házat a szabadságharc során lebombázták. Romjaiból később újjáépítették, nagyjából megőrizve az épület eredeti architektúráját. A Jókai születését idéző emléktábla ezen az épületen látható. Több forrás mint Jókai szülőházát említi.

Lelkes Vince