Eduard Heger: „Ha valakit szolgál Gyimesi, akkor csak saját magát vagy az orosz nagykövetség érdekeit” – Interjú

Az interjúból megtudhatják:

• Miért nem meneszthette a kormányából tavaly nyáron Igor Matovič pénzügyminisztert?

• Igor Matovič vagy Richard Sulík „verte szét” a kormányát?

• Hogyan értékeli, hogy a kormánya csak május 15-ig bírta ki?

• Mit tart a kormány(koalíció) legnagyobb eredményeinek?

• Nem tartja-e felelősnek magát, hogy a Smer újra a legerősebb párt?

• Milyen viszonyban van most Igor Matovičcsal?

• Miért lépett ki az OĽaNO-ból és miért hozták létre a Demokraták pártot?

• Visszalép-e a választások előtt, ha a Demokraták bejutását esélytelennek mutatják a felmérések?

• Milyennek látja a szlovák-magyar kapcsolatokat, milyen viszonyban volt Orbán Viktorral?

• Miért kell fegyverrel is segíteni Ukrajnát?

• Miért nem sikerült elfogadni a nemzeti kisebbségek jogállását segítő törvényeket, amelyeket a kormányprogram is tartalmazott?

• Hogyan értékeli Gyimesi György képviselői munkáját, aki az OĽaNO színeiben a magyar kisebbség érdekeinek védelmezőjeként pozicionálta magát?

A szeptemberi parlamenti választásnak egy parlamenten kívüli párt elnökeként fut neki, pedig egy évvel ezelőtt még kormányfő volt. A koalíciós válság éppen egy éve csúcsosodott ki, tavaly augusztus végén, szeptember elején távozott a koalícióból az SaS. Nem lehetett volna ezt megakadályozni?

Nem lehetett megakadályozni, mert a számok azt mutatták, hogy ha az SaS lép ki a koalícióból, akkor talán három képviselő fog hiányozni, ha viszont az OĽaNO távozik, az további 17 hiányzó képviselőt jelentett volna. A koalíciónak így csak 58 képviselője marad, ami a kormány azonnali széthullását eredményezte volna.

Elmondhatjuk tehát, hogy Richard Sulík szétverte a kormányt azzal, hogy valójában az OĽaNO távozását akarta elérni.

Az SaS elnöke arra kért, hogy menesszem Igor Matovičot, de amint menesztettem volna őt, 37 képviselő tartott volna vele. Automatikusan elveszett volna a többség, és a kormány széthullik.

Igor Matovičot nem lehetett meggyőzni arról, hogyha lemond a miniszteri pozíciójáról, a kormánytöbbség legalább megmarad?

Nem lehetett. Gondolom ön is látta.

Láttam, de mégis, ön volt akkor a miniszterelnök, ráadásul Matovič párttársa. Nem lehetett volna nagyobb nyomás alá helyezni a pénzügyminiszterét a kormánytöbbség megőrzése érdekében?

Nem. Mi most gondolkodhatunk, álmodozhatunk arról, hogy mi történt volna ha… De most már ismerjük a történet végét. Akkor csak két lehetőség volt: vagy távozik az SaS, és akkor 20 képviselővel lesz kevesebb, vagyis három képviselő hiányzik a többséghez, vagy pedig menesztem Igort a kormányból, ahogyan Sulík javasolta, és akkor az OĽaNO távozik. Ez 37 képviselő távozását jelentette volna, és akkor a koalíciónak 58 voksa maradt volna a parlamentben. Ez nagyon egyszerű matematika.

Sulíkék távozása után még néhány hónapot nyert a koalíció, csak decemberben bukott meg teljesen. Megérte ez a néhány hónap?

Mindenképpen hiba volt a kormány bukása, de ezt a hibát Richard Sulík okozta. Majd Igor Matovič is rátett egy lapáttal, amikor a lemondólevelét visszahozta a köztársasági elnök palotájából. Előbb kérdezte, hogy Igor Matovičot nem kellett-e volna nagyobb nyomás alá helyezni. Látja, elvitte a lemondását a köztársasági elnökhöz, végül nem adta le. Itt a válasz.

Richard Sulík igyekezett mindenkivel elhitetni, hogyha Igort menesztem, akkor az ország, a kormány csak Matovičot „veszíti el”. Ez hülyeség.

A koalíció 37 képviselővel lett volna gyengébb, Sulíknak pedig csak 20 képviselője volt, vagyis mínusz 17 lett volna az állás.

Az OĽaNO parlamenti frakciója olyan szilárdan állt Matovič mögött?

Most is 37 képviselője van, ennyi maradt az én távozásom után is. Igen, az OĽaNO frakciója szilárdan Matovič mögött állt, ők most is vele tartanak. Ezt nem gondolta rendesen át Richard Sulík, de szerintem nem is akarta végiggondolni, csak meg akarta buktatni a kormányt.

Ön januárban még megpróbált egy kisebbségi kormányt létrehozni…

Nem, ez nem így volt. Maga Sulík mondta – és mint később kiderült, ez is hazugság volt a részéről –, hogy itt létrejöhet egy új 76-os többség.

De ön is bízott abban, hogy létrejöhet egy új kormánytöbbség.

Csak hittem Sulík szavainak. Sulík becsapott, később már azt mondta, hogy nem lesz semmilyen 76. Ma már tudjuk, hogy neki csak a kormány megbuktatása volt a célja.

És önnek miniszterelnökként nem kellett volna többet tennie azért, hogy a kormánya ne bukjon meg?

És ezt hogyan lehet elérni egy demokratikus államban?

Feltehetően tárgyalásokkal…

Ezt tettem én is. Hogyan ért volna el ön még többet tárgyalásos úton?

Nem én vagyok a politikus, és nem én voltam a kormányfő.

Ez nemcsak a politikáról szól. Hogyan vesz rá egy embert arra, hogy saját akarata ellen cselekedjen?

Meg kell őt győzni.

És kinek sikerült meggyőzni Richard Sulíkot? Iveta Radičovának? Igor Matovičnak? Nekem? Senkinek. Nem, Richard Sulík minden kormányt meg akart buktatni, aminek tagja volt, és meg is buktatta. Sulíkot a legközelebbi munkatársai sem tudták meggyőzni, sem Branislav Gröhling, sem mások.

Az ön által vezetett, tavaly decembertől már csak megbízott kormány májusig bírta. Miért nem sikerült kibírniuk a szeptemberi választásig? Miniszterelnökként készülni a választásra teljesen más, mint egy kis párt elnökeként.

Nem erről van szó. December óta a kormány csak megbízott kabinetként működött. Korlátozott hatáskörökkel, a minisztereket sem lehetett kicserélni, vagyis már minden csak a túlélésről szólt. Arról, hogy elvezessük az országot az előrehozott választásig. Ez nem új kormány volt, hanem csak az, ami megmaradt a régiből, hiszen Matovič távozott a pénzügyminiszteri posztról.

De egészen szeptemberig kormányozhattak volna, igaz, szűkebb hatáskörrel, olyannal, mint amilyennel most az Ódor-kormány is rendelkezik. Viszont a kormánykeréknél állhattak volna egészen a választásig. Miért nem sikerült ez?

Mint mondtam, a kormánynak korlátozott jogkörei voltak, nem lehetett egy minisztert sem kicserélni. Ha nincs elég miniszter, akkor tényleg nehézségeket okoz a működés.

Igen, előbb távozott Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszter, majd Samuel Vlčan mezőgazdasági miniszter, végül Rastislav Káčer külügyminiszter…

Igen, de még ezek előtt kezdeményeztem Igor Matovič leváltását a pénzügyminiszteri posztról. De erről az időszakról sok újat nem tudunk már mondani, az egy bukott kormány volt, amelyet Richard Sulík buktatott meg. Igaz, az a kormány még képes volt elfogadtatni néhány reformot, és például egy német befektetőt is vitt Rimaszombatba. Képes volt befejezni és alkalmazni a Szlovákiában történelmileg legnagyobb energetikai segélycsomagot a lakosság számára, aminek köszönhetően minden háztartás havonta 250 eurót spórol meg.

Igaz, de ezzel a segélycsomaggal Sulík is dicsekszik.

Mi köze volt ehhez Sulíknak?

Ő volt a gazdasági miniszter, ő egyezett meg a Szlovák Villamosművekkel a villanyáram áráról.

Sulík gyakorlatilag már tavaly júniusban távozott posztjáról, igaz, augusztus végéig még miniszter volt, de nyáron már nem tett semmit. Még 2022 februárjában egyeztünk meg a Szlovák Villamosművekkel a lakossági villanyáram áráról. Az energetikai segélycsomagot – mely a villamos áram, a gáz és a hőenergia árára vonatkozik – ősszel, szeptemberben kezdtük el kidolgozni. A villanyáram árára vonatkozó memorandum csak egy része ennek a csomagnak, és ezeken a tárgyalásokon én és Igor Matovič is részt vettünk. De a lakossági villanyáram ára az egész energetikai segélycsomagnak csak egy része, s akkor a gáz és a hő áráról még nem is beszéltünk. A cégeknek ráadásul Sulík semmit sem készített elő. Vagyis neki csak abban volt szerepe, hogy a lakossági villanyáram árának egyik összetevő része ne emelkedjen, ráadásul ezt sem egyedül érte el. Ez nagyon távol van attól, hogy ma a háztartások havonta 250 eurót spórolnak meg az energiaárakon.

Hogyan értékeli a kormány, helyesebben a kormánykoalíció három évét?

Az első, és egyik legfontosabb lépés, hogy a kormányunk szabad kezet adott a bűnüldöző szerveknek. Hosszú évek Smer-uralma után. Jusson csak eszünkbe Dušan Kováčik speciális ügyész munkája a Smer idején: 63:0 – ennyi volt a vizsgált ügyek és a belőlük származó vádemelések aránya. Mindent a szőnyeg alá söpört, ma viszont már jogerősen el van ítélve. Vagy jusson eszünkbe Robert Kaliňák kijelentése, aki többször is arról győzködte az országot, hogy „nem történt bűncselekmény”, például az elrabolt vietnámi állampolgár esetében is. Azóta német bíróság mondta ki, hogy a bűncselekmény történt.

Igen, de azt is látjuk, hogy ma megint a Smer a legerősebb párt, a belőle kivált Hlas pedig a harmadik helyen áll.

És mit kellett volna tennünk? Folytatni kellett volna az igazságszolgáltatás kivéreztetését, hogy a Smernek ne emelkedjen a támogatottsága?

Nem, én csak azt kérdezem, hogy azok a kijelentések, amiket Matovič is tett, hogy „lecsukjuk az előző kormány vezetőit, embereit” nem voltak-e túlzók, nem segítették-e a Smert a támogatottságának a visszaszerzésében?

Ön azt kérdezte, hogy hogyan értékelem a kormánykoalíció hároméves munkáját. Ennek az egyik fontos eleme volt, hogy a bűnüldöző szervek szabad kezet kaptak. Mert tudtuk, hogy azok az ügyek, amikről Robert Kaliňák azt mondta, hogy nem is történtek meg, azok valódi bűnügyek voltak, hogy iszonyatos méreteket öltött a korrupció, és ebben a Smer csúcsvezetői is részt vettek. És ma erről a saját embereik vallanak.

Ez volt tehát az első lépés, szabad utat adtunk az igazságszolgáltatásnak. Emellett azonban több reformot is végrehajtottunk, elmondhatjuk, hogy ezek a kormányok voltak a legreformpártibbak az elmúlt 15-20 évben.

És ezzel elindítottuk az ország megújítását. Kulcsfontosságú befektetéseket indítottunk el az egészségügyben, az oktatásban, a felsőoktatásban. Az ország keleti részébe, Kassára vittünk egy nagy beruházást, a Volvo autógyárat. Előttünk minden kormány azt mondta, hogy „keletre nem lehet befektetést vinni”. Autógyárat korábban csak Nyitráig, Zsolnáig tudtak elvinni, mi egészen Kassáig vittük. A következő években egész Kelet-Szlovákiában felpezsdül, felpörög a gazdasági élet, ahogyan Nyugat-Szlovákiában is felpörgött, miután megjelentek ott az autógyárak. A rimaszombati befektetést már említettem. Tehát az eredmények szempontjából nagyon eredményes három évről beszélhetünk.

Viszont kívülről nézve ez a három év folyamatos veszekedésnek tűnt.

Ami a politikai kultúrát illeti, valóban teljesen más a helyzet.

Egy rettenetes időszak volt ebből a szempontból ez a három év, mivel Richard Sulík és Igor Matovič nem tudta megállni veszekedés nélkül.

Ez beárnyékolja a többi eredményt, az embereknek elveszi a kedvét a politikától. Nem szabad elfelejteni, hogy Szlovákia megalakulásának, az utolsó 30 évnek a legnagyobb válságait kellett átvészelnünk: előbb a járvány, majd a háború. Szlovákia újkori történelmében nem volt háború a szomszédságunkban. Frontról menekülő anyákat látunk gyerekeikkel, akik szinte minden nélkül érkeznek hozzánk. Tehát nagyon nehéz időszak volt, de a válságok ellenére képesek voltunk megőrizni a munkahelyeket. A járvány sok országban magas munkanélküliséget eredményezett, mi két és fél milliárd eurót költöttünk a „kurzarbeitra”, ami segített megőrizni a foglalkoztatottságot. Most ugyanezt tesszük a magas infláció idején: az energiaárak támogatása háztartásonként 250 eurót spórol az embereknek havonta, emellett pénzügyileg támogatjuk a családokat. A családi pótlék átlagosan havi 200 euróra nőtt, a nyugdíjakat az év elején 12 százalékkal emeltük, most újabb 10 százalékkal.

Valóban vannak eredményeik, a szakemberek többsége is elismeri a viszonylag eredményes válságkezelést, ennek ellenére a korábbi kormánypártok mindegyike azzal küzd, hogy bejusson a parlamentbe: az OĽaNO, az SaS, a Sme rodina is a küszöb környékén vagy néha alatta van, a Za ľudíról ne is beszéljünk. Az ön pártja, a Demokraták is inkább 4 százalék alatt van, mint fölötte, a Smer viszont 20 százalék körül áll, a Hlas 14-15.

Ilyen a kampány, és tudjuk azt is, hogy az ellenzéknek általában magasabb a támogatottsága…

De tudjuk, hogy a Smer honnét indult 2020 után: 10 százalék alatt volt.

Ha 2021-től nézzük a Smer és a Hlas támogatottságát, ha ezeket összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy az összeg szinte állandó. A Smer és a Hlas ugyanaz, ugyanaz a DNS-ük. Nézzük például a külpolitikát: a kijelentéseik teljesen ugyanolyanok.

Bizonyos különbségeket lehet tapasztalni, például Fico sokkal élesebben bírálja az uniót, sokkal erősebben Putyin-párti, mint Pellegrini.

De lényegét nézve a kettő szinte ugyanaz. Pellegrini „négy égtáj politikája” egy teljesen értelmetlen politikai konstrukció. De nézhetjük a világjárvánnyal kapcsolatos nézeteiket, az Ukrajna támogatásával kapcsolatos állásfoglalásaikat, a bűnüldöző szervek szabad működésével kapcsolatos véleményüket, a reformokkal való szembehelyezkedésüket. A reformokat ugyanúgy bojkottálta a Hlas, mint a Smer. Egyik párt sem tudja megmagyarázni vezetőik vagyonosodását.

Peter Pellegrini félmilliós lakásban él, és nem tudja megmondani, honnan volt rá pénze, hiszen egész életében csak hivatalnok volt.

Nálunk a miniszterek sem tudnak annyit keresni, hogy megengedjék a kétezer eurós öltönyöket, a 15-20 ezer eurós drága órákat. Én panellakásban élek négy gyerekemmel, tudom, hogy mire elég a fizetésem.

De akkor valószínű, hogy a választóikat ez nem érdekli.

Ezt nem lehet mondani, Szlovákiában is érdekli a korrupció az embereket. Kérdés, hogy az ő választóikra ez hogyan hat. De csak ismételni tudom, hogy a Smer és a Hlas támogatottságának összértéke nem nő, csak korábban a Hlas állt magasabban, most a Smer. Peter Pellegrini volt a Smer listavezetője 2020-ban. Ők sziámi ikrek. Imrecze vallomása alapján Peter Pellegrini 150 ezret kapott az e-kassa kiépítéséből.

Fico és Pellegrini is attól tart, hogy saját embereik vallhatnak majd később ellenük, ezért akarják elhallgattatni az igazságszolgáltatást. Saját életükért, büntetlenségükért harcolnak.

De az igaz, hogy Sulík és Matovič veszekedése beárnyékolta a kormány eredményeit. Sajnos az emberek számára láthatóbb volt ez a veszekedés.

Viszont ön egy pártban volt még az év elején is Igor Matovičcsal, ráadásul Igor Matovič állítja, hogy ő javasolta önnek egy új párt megalapítását. Majd létrehozták a Demokraták pártot, amely most 5 százalék alatt van. Milyen most az ön viszonya Matovičcsal?

Nincs semmilyen viszonyunk. A kapcsolatunk befejeződött, Igor nem volt képes konstruktív kapcsolatra. Demokratikus kapcsolatban a távozásunknak nem kellett volna problémát jelentenie, hiszen ahogyan valaki belép egy pártba, ki is léphet belőle.

A kormányfő kilépése azonban komoly konkurenciát jelentett számára.

Igen, de ez a politikai küzdelem része, ez rendben van. Ami azonban nincs rendben az az, amikor a korábbi párttársa használ tiszta eszközöket. Én egyértelműen elmondtam, hogy konstruktív politikát akarok folytatni Szlovákia építése érdekében, mert nem szeretem a konfrontatív politikát, amely az egész politikai palettát felforgatja. Én voltam az, aki megegyezett az orvosokkal, aki építette az együttműködést a polgármesterekkel, a pedagógusokkal.

Elég, ha eszünkbe jut, hogy Igor Matovič pénzügyminiszterként a pedagógusokkal együtt akart tiltakozni az oktatási miniszter ellen.

Tehát voltak ilyen abszurd jelenségek az utóbbi választási ciklusban. Igor Matovič egyre inkább a destruktív irányba fordult, ezért természetes, hogy az útjaink egy ponton elváltak. Ezért hoztuk létre és építjük a Demokraták pártot, amelynek erős szakértői bázisa van.

Mégis elég hosszú ideig egy olyan párt tagja volt, amelyiknek a működése jobban hasonlít egy kft-re, mint egy pártra. Hogyan látta ezt belülről.

Éppen azt hiányoltam, hogy a pártnak nem volt struktúrája. Matovič előbb a pénzhiányra majd az időhiányra hivatkozott, most már lett volna pénz és idő is, de láttam, hogy Igor nem akarja a pártot építeni.

A legtöbb párt pénz nélkül kezd, és időhiánnyal küszködik, de építik a struktúrájukat. Matovič 2012-ben hozta létre az OĽaNO-t. Azóta miért nem sikerült kiépíteni a struktúrákat?

Az OĽaNO alapításánál nem voltam jelen, csak 2015-ben lettem a párt tagja. De az OĽaNO-val én nem akarok foglalkozni, erről Igor Matovičcsal kellene beszélni. Az elválásunkat éppen az okozta, hogy nem akartam ezt így tovább folytatni. Rendes pártot akarok építeni, amely demokratikus alapokon áll, erős regionális struktúrákkal rendelkezik. Az utolsó csöpp az volt a pohárban, amikor Igor Matovič decemberben azt mondta, hogy megy, és benyújtja a lemondását a pénzügyminiszteri posztról, majd visszatért azzal, hogy mégsem tette meg. Ezzel magát az ország jövője elé helyezte. Akkor már tudtam, hogy nem lehet tovább maradni.

De a Demokraták megalakulása sem volt teljesen egyszerű történet: Miroslav Kollár előbb megegyezett Mikulás Dzurindával, majd Kollár ebből kifarolt, és így jött létre az önök pártja.

Biztosan jók az információi?

Ha nem így történt, javítson ki.

Mi Mikuláš Dzurindával, Miroslav Kollárral és Jaro Naďgyal tárgyaltunk egy közös párt létrehozásáról. Abban egyeztünk meg, hogy a Spolu párt alapjain, más pártokkal együtt – Zmena zdola, Šanca – egy új pártot hozunk létre. Mi ehhez tartottuk magunkat: beléptünk az új pártba, de Mikuláš Dzurinda távozott onnan. Csak találgatni tudok, hogy miért. Talán azt a pártot magának akarta, saját elképzelése alapján. Tehát a tárgyalásokon négyen vettünk részt, és közösen egyeztünk meg.

A választási listák leadása előtt voltak olyan hírek, hogy esetleg mégis csatlakozhat önökhöz Mikulás Dzurinda Kékek néven megalakult pártja, amely az újjáalakult Híddal fogott össze. Ez miért nem sikerült?

Mi nyitottak voltunk, de ők nem akartak velünk összefogni. A listavezetői pozíciót is felajánlottuk, partneri kapcsolatot ajánlottunk nekik. Sajnos ezek a pártok ezt elutasították. Most látjuk már, hogy sem a Magyar Fórum, sem a Kékek-Híd nem akarta ezt az együttműködést. Ezt mutatja az is, hogy a Magyar Fórum nem fogott össze a Kékek-Híddal sem. Ha tényleg az együttműködés lett volna a céljuk, akkor legalább ők megegyeznek egymással.

Viszont azt látjuk, hogy most a Demokraták támogatottsága is 5 százalék alatt van, és a választásokig alig több mint egy hónap van hátra. Van esélyük a bejutásra? Nem az látszik, hogy nőne a támogatottságuk, inkább csökken.

Nagyon jó esélyünk van. Igaz, mértek már 5 százalékot is, de június óta 3-4 százalékon állunk, a Median például 4,2 százalékot mért legutóbb. De még korai erről beszélni. Ha megnézzük a 2020-as parlamenti választást, amikor február végén volt a voksolás, és a január közepén mért számokkal össze sem lehet hasonlítani a végeredményt.

Igen, de az OĽaNO akkori eredménye inkább anomália, mint szabály.

Megnézhetjük a 2016-os választást is, abból is azt látjuk, hogy Szlovákiában a választók az utolsó hetekben, sőt, napokban döntenek. A kampány még csak most fordul a finisbe.

A Demokratákról ma is sok ember azt mondja, hogy ez a párt jelenti a második választást sok választó számára, a potenciálunk csaknem 13 százalék. Ők azok, akik nem zárják ki, hogy minket választanak. Azonban elismerem, valóban van még mit csinálnunk.

A pártunk egy középpárt, egy konfliktusmentes párt, sok szakemberrel. A kampányunk jól fel van építve, és bízunk benne, hogy bent leszünk a parlamentben. Számunkra minden polgár egyenlő, és mondom ezt a magyar választóknak is: számomra minden polgár fontos.

A politikusok nem szeretik ezt a kérdést, de van valamilyen megállapodás a pártban, hogy ha mondjuk még szeptember közepén is csak 3,5 százalékon állnak, akkor bejelentik, hogy mégsem vesznek részt a választáson? Lucia Ďuriš Nicholsonová, aki a listájukon a 150. helyen áll és a Jablko pártot képviseli, nem tartja ezt kizártnak.

Erről Ďuriš Nicholsonovát kell megkérdezni, de mi egyértelműen kijelentettük, hogy ilyen terven nem is gondolkodunk. Mi ugyanis látunk lehetőséget arra, hogy lehet Smer nélküli kormányt is alakítani. Sőt, még a Hlas részvételére sem biztos, hogy szükség lesz. Szerintünk létrejöhet egy jobboldali, nyugatos, reformpárti kormány a demokratikus pártok részvételével, amelyek a koalíciót nem fogják szétverni.

Ön két évig volt kormányfő, így több alkalma is volt a találkozni Orbán Viktor magyar kormányfővel. Hogyan értékeli a két ország kapcsolatait abból a szempontból, hogy Orbán jelenleg inkább a Smert támogatja, és egyes miniszterei értetlenkednek Tibor Gašpar letartóztatásán? Milyen volt az ön kapcsolata Orbán Viktorral?

A kapcsolatunk nagyon korrekt volt. Értékelem, hogy amikor arról volt szó, hogy létrehoznak egy olyan alapot, amely Szlovákiában is finanszírozott volna valamilyen tevékenységet, és én megkértem, hogy ezt szüntessék meg, mert úgy érezzük, hogy ez beavatkozás Szlovákia szuverenitásába, akkor Orbán Viktor ezt azonnal megszüntette.

Az utóbbi hetek kijelentéseiről viszont már más a véleményem.

Szerintem az teljesen elfogadhatatlan, hogy a magyar külügyminiszter véleményezze a szlovákiai bűnüldöző szervek munkáját.

Képzelje el ezt fordítva, ha a szlovák külügyminiszter mondana véleményt a magyar rendőrségről. Ez megengedhetetlen, nincs semmilyen magyarázat arra, hogy ezt egy másik ország kormánya tegye. A szlovák rendőrség munkáját még a hazai politikusoknak sem kellene kommentálniuk. Tiszteletben tartjuk a rendőrség és az egyéb igazságszolgáltatási intézményeink jogköreit. Nagyon szerencsétlennek tartom ezeket a kijelentéseket, amelyekkel beavatkoznak a választási kampányunkba.

Volt feszültség a két ország között korábban is, emlékezhetünk Ivan Korčok vagy Rastislav Káčer külügyminiszterek néhány kijelentésére. Káčer például irredentizmussal vádolta Orbánt.

Ön a személyes kapcsolatomról kérdezett, azok korrektek voltak. Emlékszünk még Orbán Viktor nagy-magyarországos sáljára egy focimeccsen. Amikor utána Szlovákiába jött, kapott tőlem egy szlovákiás sálat. Megbeszéltük ezt a témát, mert szerintem ezek olyan dolgok, amelyek feleslegesen polarizálják a társadalmat, csak rontják a jó szomszédi kapcsolatokat. A politikusoknak nem kellene feszültséget kelteniük, mert a hétköznapi embereknek jók a kapcsolataik. Ez miniszterelnökként is fontos volt számomra, és most, a Demokraták elnökeként is nagyon fontosnak tartom a jó kapcsolatokat a szomszédainkkal.

Miniszterelnökként hogyan érzékelte Magyarország, Orbán Viktor pozícióját az uniós intézményekben. Ódor miniszterelnök szerint Orbán elég egyedül van, nincs túl sok szövetségese az EU-ban.

Témától függ. Voltak olyan témák, amelyekben támogatni tudtuk egymást, de voltak olyanok is, amikor ellentétes volt a véleményünk. Ez utóbbi csoportba tartozik például az orosz-ukrán háború is. Mi támogatni akartuk, és az EU többi tagállamával együtt támogatjuk is Ukrajnát, többek közt fegyverekkel is. Magyarország ez alól kivétel, ők fegyverekkel nem segítik az ukrán hadsereget. Én csak saját nevemben beszélhetek, elmondhatom, hogy miért döntöttünk így. Szlovákia megélte a második világháborút, a szlovák nemzeti felkelést, és ha a szövetségesek nem segítettek volna bennünket fegyverrel, akkor nem tudtunk volna védekezni.

A háborúban nem lehet takarókkal védekezni, fegyverek kellenek, amelyeket csak a szövetségesek tudnak biztosítani, akiknek fontos, hogy meg tudjuk védeni magunkat.

Ki kell mondani, hogy az Orosz Föderáció megtámadta Ukrajnát, katonailag megpróbálta lerohanni. Jelenleg orosz fegyverek vannak Ukrajna területén, orosz csapatok szállták meg az ország egy részét. Természetes, hogy az ukránok védekeznek, és az is természetes, hogy a szövetségesek nem fordítanak nekik hátat, és segítenek azoknak, akiket orosz bombák ölnek meg saját hazájukban. Ha ma ránk orosz bombák hullanának, akkor mi is azt kérnénk a szomszédainktól, hogy adjanak nekünk fegyvert, adjanak légvédelmi eszközöket stb.

A magyar kormány azzal érvel, hogy szüksége van az orosz kőolajra, földgázra, ezért Oroszországgal is kapcsolatban kell maradnia. Szlovákia szinte ugyanolyan függőségben volt az orosz energiaszállítástól, mint Magyarország, sikerült ezt megváltoztatni?

Mi nagy mértékben diverzifikáltuk az energiabeszerzésünket, habár valóban, a startvonal a háború kezdetén szinte ugyanolyan volt a két ország esetében. Mi nyíltan kimondtuk, nem akarjuk a gyilkosokat támogatni. A diverzifikáció bizonyos ideig tart, de eljutunk oda, hogy függetlenek leszünk az orosz földgáztól.

Függőségben maradni egy olyan állammal, amely más ország állampolgárait öli meg annak határain belül, az elképzelhetetlen számomra emberként is.

Szlovákia lakosságának nagy része, még ha nem is a többsége, nem ezen a véleményen van. Ön szerint mi okozza, hogy nem támogatják Ukrajnát, sőt, sokan az oroszok oldalán állnak?

Mert Robert Fico becsapja őket.

Ez nem túl egyszerű magyarázat? Ilyen egyszerű becsapni az embereket? És ha így van, nem kellene a demokratikus pártoknak vagy éppen az államnak többet tennie a dezinformáció ellen?

Mondok egy másik statisztikát: Szlovákiában a legnagyobb az aránya a terjedő dezinformációnak. Ez hatással van az emberekre, és részben ennek az eredménye, hogy a lakosság nagy része úgy vélekedik a háborúról, ahogyan vélekedik. Igen, nekünk meg kell tanulni ellenállni ennek a nagy mennyiségi hoaxnak, de ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megtanulni. Sajnos sok ember áll a dezinformáció hatása alatt, amelyek terjesztésében – és ezt biztosan tudjuk – orosz források is részt vesznek. A közvélemény állapota is tükrözi ezt a dezinformációmennyiséget. Ahol kevesebb a dezinformáció, ott az emberek is máshogy vélekednek az orosz-ukrán háborúról.

Miniszterelnök volt két évig, a kormányának nem kellett volna aktívabbnak lennie a dezinformáció elleni harcban?

Mi harcoltunk a dezinformáció ellen. A kormány 33 orosz diplomatát utasított ki a háború kitörése után, korlátoztunk több dezinformációs weboldalt is. Sajnos azonban a koalícióban voltak olyan pártok is, amelyek nem támogatták ezt a korlátozást. Két párt is ezen az állásponton volt, az SaS és a Sme rodina. Nélkülük nem volt elég képviselőnk ahhoz, hogy a parlamentben ilyen törvényeket fogadjunk el.

Az ön kormányának a programjában szerepelt több olyan intézkedés is, ami javított volna a kisebbségek helyzetén Szlovákiában, de ezek közül alig valami valósult meg. Ilyen például a kisebbségi jogi törvény, vagy a kisebbségek nyelvhasználatának a kiterjesztése néhány megyére. Ezek miért nem valósultak meg? A kisebbségi jogi törvény tervezete például elkészült, de nem került tárcaközi egyeztetésre sem, pedig a gesztora a kormányhivatal volt, vagyis önhöz tartozott. Miért került fiókba ez a tervezet?

Ez utóbbi esetében azt tudom mondani, hogy nem született megegyezés a koalícióban erről a tervezetről. Az egy dolog, hogy a törvénytervezet gesztora a kormányhivatal, de a parlamentben többség kell az elfogadásához, és ott megakadt volna a törvénytervezet elfogadása. Több kérdésben azonban sikerült az előrelépés. Ilyen például a nemzetiségi oktatás, a nemzetiségi iskolák és osztályok definíciója a közoktatási törvényben. Új tankönyveket adtunk ki a nemzetiségi iskolák számára a nemzetiségek nyelvén. Elindult a szlovák nyelv oktatása idegen nyelvként, ami szintén komoly előrelépés.

Enyhítettünk az állampolgársági törvényen is. Igen, voltak olyan tervek is a kormányprogramban, amit nem sikerült megvalósítani, mert a koalíciós partnerek nem támogatták.

A magyar kisebbség legnagyobb önjelölt képviselője, érdekeinek „védelmezője” a kormánykoalícióban Gyimesi György volt. Igor Matovič barátjaként jelentős befolyása volt, de benne volt a keze például a Szputnyik, az orosz COVID-oltóanyag behozatalában is, ami végül Igor Matovič kormányfői pozíciójába került. Hogyan látja Gyimesi szerepét?

Külső szemlélőként mondom, hogy szerintem Gyimesi György az oka annak, hogy felbomlott a magyar pártok egysége. Ő verte szét a Szövetséget. Szerintem ebből is látszik, hogy elsősorban saját magát tartja fontosnak, nem a magyar kisebbség helyzetét, a magyar kisebbség érdekeit.

Ha valakit szolgál Gyimesi, akkor csak saját magát, vagy a kijelentései alapján az orosz nagykövetség érdekeit.

Lajos P. János