Egy bizonyos szint elérése után nem szabad egy bizonyos szint alá süllyedni – villáminterjú Szigeti Lászlóval

Hogyan fogadta ezt az önnek adományozott állami kitüntetést?

Ez a kitüntetés többeknek szól. Név szerint ugyan nekem, egyébként pedig a szlovákiai magyar közösség azon tagjainak, akik a demokrácia és a jogállamiság hívei. Ők tisztában vannak a demokrácia törékeny természetével, amely sok mindenből, elsősorban azonban a véleménynyilvánítás szabadságából ered. Mivel általában tévesen ítéljük meg a sajtó- és véleményszabadság határait, mindenki, a nacionalista, a faj- és idegengyűlölő, a diktátúrával szimpatizáló egyén is elmondhatja a véleményét. Ez a nehezen tájékozódó embertársainkban az állandó bizonytalanság érzetét táplálhatja. Emiatt napi szinten szükségesek olyan cselekvések, amelyek védik a demokrácia és a jogállam szellemét. A szlovák államigazgatásban, ahogy a régiónkban mindenhol, az etnikai nemzet, s nem a politikai nemzet uralmának elve érvényesül. Eszerint a felfogás szerint a nemzet mindig előbbre valóbb, mint az állampolgár, következésképp a többségi nemzet tagjanak presztízse, lehetőségei is nagyobbak a nemzetiségi kisebbségek tagjainál. Ez nem csupán szlovák jelenség, a közép-európai nemzetállami egoizmus természetéből fakad.

Az élete során elvégzett munkák, cselekedetek közül mire a legbüszkébb? Másképpen fogalmazva, vajon miért eshetett önre az államfő választása, mik azok a dolgok, amelyekkel kiérdemelte a legmagasabb rangú civileknek szánt állami ktüntetést?

Sosem voltam elefántcsonttoronyban serénykedő tudós, aki önmaga tehetsége és saját tudása révén jut el a sikerig. Ez az elismerés a Kalligram Könyvkiadó alapítóit, szerzőt, munkatársait és olvasóit, és az emberi jogok híveit illeti. Számtalan embert, csapatmunkát.

Mit szól ahhoz, ahogy egyes kormánypárti képviselők bírálóan nyilatkoznak arról, hogy az államfő Fedor Gálnak is ugyanilyen kitüntetést adományozott? A kritikusok azt mondják, hogy bezzeg olyanok, akik Szlovákia függetlenedéséhez hozzájárultak, azok nem kaptak semmit.

Ez azt mutatja, hogy mint minden közép-európai társadalmat, a szlovákiait is éles értékrendi különbségek szelik darabokra. A konszenzualitás hiánya okán az idei évtől a kormányfő május elsején, a házelnök pedig szeptember első napján oszt majd ki állami díjakat. Ez a tavaly törvényerőre emelt megoldás mérhetetlenül csökkenti majd az állami díjak értékét. Nyilván tiszteletben fogom majd tartani mindhárom legfőbb közjogi méltóság adományozásait. A közvéleménynek egyébként is csak akkor kellene felhördülnie, ha szélsőséges nézeteket valló antidemokraták kapnának állami díjat. Ami, persze, Varsótól Budapestig, Pozsonytól Prágáig bármikor előfordulhat.

Mit tanácsolna Bugár Bélának, mit lépjen a koalíciós partnerei felháborodására? A smeresek és az sns-esek morgolódására válaszul szólaljon-e meg a Híd vezetője? Ítélje-e el ezeket a tiltakozó hangokat vagy hallgasson inkább? Mert itt van például Ľuboš Blaha képviselő (Smer) nyilatkozata, aki szerint az érdemrend adományozásakor Kiska előnyben részesítette azokat, akik gyűlölik Szlovákiát, és ez olyan jelképes dolog, amilyen a Kotleba náci szimbolikát idéző 1488 eurós csekkes húzása volt.

Érintettségem okán senkinek nem akarok tanácsot adni, mindenki a maga értékrendje szerint minősítse a köztársasági elnök választását és kitüntetettjeit.

Mindenesetre a fasisztoid Kotlebát összevetni a demokrata Fedor Gállal vagy Andrej Kiskával, ez olyan homályosítás, mint amikor a magát demokratának valló ember a bolsevik Moszkvából lett putyini Moszkvát összemossa a liberális demokrácia és prosperitás európai fővárosával, Brüsszellel.

De nemcsak érintettségem okán mellőzöm az ilyen és ehhez hasonló alantas összevetések elemzését. Esterházy után szabadon: Egy bizonyos szint elérése után nem szabad egy bizonyos szint alá süllyedni.

(sárp)