1
Fotó: MTI
Megosztás
A Fidesz szeretné úgy módosítani az Alaptörvényt, hogy a kormány terrorfenyegetettségre hivatkozva, titkosított információk alapján statáriális intézkedéseket vezethessen be. A veszélyről szóló nyilvános bizonyíték nélkül felfüggeszthessen alapvető szabadságjogokat, és megszüntethesse azt a keveset is, ami megmaradt az állam működésének ellenőrizhetőségéből. Bízzunk a szavában: „és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd”.
A kormánypárt azt, hogy a jövőben vakon, bizonyíték nélkül engedjük meg neki szabadságunk elvételét, olyan állítással igyekszik elérni, amit szintén nem bizonyít: „növekszik a terrorkockázat”. Blöfföl, hogy utána ne mutassa a lapjait. „Becsületszóra nem foglak becsapni.” Azt hihetnénk, ilyen érvelés nincs. Illetve nincs, aki egy európai ország politikai életében beveszi.
De van. Függetlenül attól, hogy az alkotmánymódosítás megvalósítható-e, nemcsak az ötlet ijesztő, hanem az is, hogy a hivatásos magyar politikai közegben minimális a szellemi ellenállás. Vaj van, és benne kés. A tiltakozók elszigeteltek, a tiltakozásról még a független média is igyekszik tudomást nem venni.
A parlament ún. ellenzéki frakcióinak ún. szakpolitikusai, akik legalább elméletben szólhatnának, hogy ez, kérem, egy blöffön alapuló agyrém, csak bólogatnak: igen, csakugyan, nő a terrorveszély, valamilyen rendkívüli intézkedésre szükség van. Legföljebb arról lehet vitatkozni, hogy a büntető törvénykönyvet kell-e módosítani vagy az alkotmányt, és ha az utóbbi, a kormány milyen feltételekkel és mennyi időre vezethetné be, ja, átmenetileg, a totális diktatúrát. Ha így látja jónak, nyilván oka van rá.
Eszükbe se jut rákérdezni, hogy a kormány mire alapozza a terrorkockázat növekedésének tételét. Ha jóindulatú maradok: nincs képességük annak a munkának az elvégzéséhez, amiért a fizetésüket kapják, és szellemi korlátok miatt azt feltételezik, hogy a kormánynak vannak olyan szakértői, akik ezt a tételt bizonyított vagy valószínűsíthető tényekre alapozzák.
Nincs így. A kormány „szakértői” – megint csak a legjobb indulattal fogalmazva – lelkiismeretlen kóklerek.
Példa: 2015. február 15-én, Prágában, a Visegrádi Négyek találkozója után Orbán Viktor azt nyilatkozta a „migránsok = terroristák” elv jegyében, hogy: „Számításaink szerint 38,5 millió olyan ember él Európa körül, aki ma belső menekült a saját hazájában, ez az a tömeg, amely bármikor megindulhat Európa irányába.”
A közlés befelé szól. Pillanatokon belül sokszorosan több lesz a „migráns”, rettentően megnő a terrorveszély, tehát az okos magyar kormány jól teszi, ha a többi – hülye – európai kormánnyal ellentétben lekapcsolja az internetet, bevezeti a jegyrendszert, lezárja a határokat, lefoglalja mások autóját és repülőgépét stb. stb.
Csak hát Orbán prágai állítása háromszorosan nem igaz.
Egy: ezek nem az „ő” számításaik, hanem egy norvég civil szervezetéi.
Kettő: ez a 38,5 milliós tömeg messze nem csak „Európa körül” él, hanem Kolumbiától Indonéziáig négy világrészen.
Három: ez a tömeg nem indulhat el bármikor Európa irányába, mert az óriási többségének nemcsak hogy nem jut eszébe, de fizikai és anyagi lehetősége sincs rá.
Kés, vaj. Aki az összes többi blöfföt is beveszi, annak eszébe se jut megnézni, honnan ez a 38,5 milliós szám, meg az, hogy bármikor idejöhetnek Európába. Pedig a szokásos kétperces Google-kereséssel kideríthető.
Az adat tavaly ősszel bukkant fel az amerikai sajtóban, vélhetően ott akadtak rá Orbán gereblyézői. Egy indianai földrajztudományi docens cikkében például ez áll: „Napjainkban nagyjából 20 millió menekült [van], és több mint 38,5 lakóhelyét elhagyni kényszerült személy [internally displaced person, azaz lakóhelyét elhagyni kényszerült személy, ezt szokták magyarul röviden belső menekültnek fordítani], akik potenciálisan mind átléphetnek egy nemzetközi határon, és elkezdhetnek a fejlett világ felé vándorolni.”
Már itt felhívnám a figyelmet, hogy nem az Európa körüli országokról ír, hanem az egész világról, nemcsak Európa a célpont, hanem az egész „fejlett világ”, és a határátlépés még a szerző szerint is „potenciális”, szó sincs az Európát vagy pláne a fejlett Magyarországot fenyegető azonnali veszélyről.
Az amerikai sajtóhivatkozások forrása az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) weboldala, annak a forrása pedig egy norvég (höhö) civil (!) szervezet, a Norvég Menekültügyi Tanács lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyekkel foglalkozó központjának a 2015-ös jelentése.
A tisztázás kedvéért: a lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerülő személyek (IDP) nem menekültek, csak potenciálisan lehetnek azok, de a 20 millió valódi menekültnek is csak a töredéke indult tovább az első befogadó országból Európa felé. Ha megnézzük a norvég civil jelentést, kiderül az is, hogy a több mint 38 millió IDP túlnyomó többségének, például a hatmillió kolumbiainak már csak a távolság miatt és logisztikai okokból sem juthat eszébe, hogy Európába jöjjön (és nem biztos, hogy egyáltalán tud például Magyarország létezéséről).
Egyébként Orbán részben mégiscsak igazat mond. A „belső menekültek” egy részéből valóban lehet igazi menekült, s azok egy része valóban elindulhat „bármikor” Nyugat-Európa felé. Csakhogy ezt a kétlépcsős folyamatot a magyar miniszterelnök nem akarja megakadályozni, ellenkezőleg
Megvan az esélye például, hogy a legalább 7,6 millió szíriai IDP a törökországi, libanoni és jordániai menekültek számát gyarapítja, Ebben hathatósan segíthet az a Vlagyimir Putyin, akinek szíriai beavatkozását a magyar miniszterelnök e héten oly buzgón helyeselte. És potenciális, bár csak potenciális, a fejlett Nyugatra vándorló menekült az a csaknem másfélmillió ukrán IDP, aki a krími és kelet-ukrajnai orosz „hibrid háború” miatt kényszerült elhagyni lakóhelyét, mely beavatkozásról a Putyinnal találkozó magyar miniszterelnöknek se tavaly Budapesten, se most Novo-Ogarjovóban egyetlen bíráló szava nem volt.
Természetesen nem Orbán olvassa és érti félre a nemzetközi sajtót, hanem az adófizetők pénzéből busásan megfizetett szakértők szállítják azokat a torzított információkat, amelyek megfelelnek Orbán igényének.
A műveletet megkoronázza, hogy az ún. közszolgálati rádió interjút készít egy valódi szakértővel; a riporter kérdésben megismétli Orbán háromszoros hazugságát, mire a valódi szakértő csak annyit tud mondani, hogy az idén Európában egymillió menekült várható (azaz nem több, mint tavaly), majd az ún. közszolgálati média a honlapján a riporter/Orbán hazugságát/blöffjét emeli ki a címbe, mintha a szakértő mondaná.
Van tehát egy kormányunk, amelyik hazudik, hamisít és blöfföl, hogy diktatórikus felhatalmazást szerezhessen magának, egy ellenzék, amely zömében asszisztál ehhez; vannak álszakértők, akik tartalmat szállítanak a hazugsághoz és blöffhöz, továbbá tömegével vannak olyan behülyíteni szánt adófizetők, akik zokszó nélkül finanszírozzák saját behülyítésüket.
„S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűl”, ám az ember millióinak szemében nem gyászköny űl, hanem az ámulat, hogy ekkora össznemzeti hülyeség lehetséges, és jól kiröhögnek minket.
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.