Egy büszke bunkó politikai kalandjai
Van egy miniszterelnök az Európai Unió keleti felén, hogy azt ne mondjam, végein, aki bő évtizede a domináns erő országa politikájában. Önreklámja azon alapul, hogy nélkülözhetetlen és – ugrálhat az ellenzék, de – kimozdíthatatlan.
Az Európai Néppárthoz tartozó miniszterelnök botrányt botrányra halmoz, de minden támadást lepattint magáról azzal, hogy a belső-külső ellenség aknamunkája.
Szolgai parlamentje a koronavírus-járványra hivatkozva olyan törvényt fogadott el a rendkívüli állapotról, amely súlyosan korlátozza a demokratikus jogokat.
Országát a Freedom House nem tartja többé szilárd demokráciának. Kormánya adónak nevezett védelmi pénz szedésével tart sakkban nagy cégeket. A miniszterelnök fittyet hány a joguralomra, a hatalmi ágak szétválasztására, beleszól a bírói kinevezésekbe és személyesen választotta ki a legfőbb ügyészt, akinek utasításokat ad, hogy kiket kell zaklatni, míg a saját embereit – akik például áron alul veszik meg kölcsönből a legbecsesebb ingatlanokat – nem háborgatja senki, ahogy természetesen őt magát sem.
Példát ad arra, hogyan kell felszámolni egy posztkommunista országban a joguralmat, vagy ahogy németesen és finomkodóan magyarra fordítják: a jogállamiságot.
Félreértés ne essék, ezt a miniszterelnököt Bojko Boriszovnak hívják, az országot Bulgáriának.
Aki először találkozik a botránysorozattal, csak kapkodja a fejét. Valaki lefotózta hálószobájában az alvó Boriszovot, éjjeliszekrényén a pisztolyt, fiókjában az egymillió eurónyi bankjegyköteget és az aranyrudakat. Boriszov nem cáfolta az alvóportré hitelességét, de az nem derült ki, hogy a fotós(ok) hogy jutott(ak) be a biztonsági őrségen keresztül.
Egy katalán lap megírta, hogy Spanyolországban pénzmosás gyanújával nyomoznak Boriszov után.
Tavasz végén egy kiszivárgott hangfelvétel döbbentette meg a bolgár közönséget, ahol mocsokrészegen azzal büszkélkedik, hogy ő mekkora bunkó, és ez hasznára van a nemzetközi kapcsolatokban, mert arra hivatkozhat, hogy nem tud angolul, és félreértett valamit, így meg tudta vezetni akaratán kívül a lengyel és a magyar „kollégát”.
Boriszov közben azzal vádolja Rumen Radev köztársasági elnököt, hogy drónnal kémkedik utána, a legfőbb ügyész viszont házkutatást rendel el az elnöki hivatalban.
Bulgária forrong, tömegek az utcán. Kicsit másképpen folynak itt a dolgok, mint Magyarországon, Boriszov például Radeven kívül az oroszokat is gyanúsítja az ellene folytatott összeesküvéssel, miközben sokan a vele Simicska-szerű kapcsolatban lévő – jobbkezéből ellenségévé lett – Cvetan Cvetanovot sejtik a lehallgatási akció mögött, aki viszont közismerten Amerika-barát, oroszellenes, és kiebrudalná a Kreml embereit Bulgáriából.
A tüntetések egyik fő célpontja Ahmed Dogan török nemzetiségi politikus – és egykori állambiztonsági ember – meg persze Boriszov házi főügyésze, Ivan Gesev. (Kiegészítés: Dogan hivatalosan visszavonult a politikától, és egy Dejan Peevszki nevű hasonlóan sötét alakot jelölt ki utódjául.) A Transparency International felmérése szerint – a korrupcióérzékelési indexet tekintve – Bulgária az EU legkorruptabb tagállama. (A második Magyarország.)
Egyszóval nem lehet azt mondani, hogy Bulgária mintaállam az unióban, éppenséggel fekete bárány lehetne, de nem az. Miért kerüli el Boriszovot a liberális és baloldali gondolkodású európai politikusok dühe, ami oly gyakran veszi célba Orbánt és a PiS-párti lengyeleket?
Először is, mert Bulgária még Magyarországnál is inkább félreesik. Másodszor, mert Boriszov viszonylag szilárdan kormányoz az unió legszegényebb országában 2009 óta, közben egyszer másfél évre, egyszer három hónapra csúszott ki kezéből a hatalom, és mindkétszer visszatért a várakozásoknak megfelelően. Nyugatról nézve olyan, amilyen, de biztos pont.
Harmadszor, mert nem játssza az eszét, nem akarja leckéztetni a brüsszeli központot és a nyugat-európai hatalmakat, úgy szavaz, ahogy elvárják tőle. Negyedszer, ezzel összefüggésben: a látszatát is kerüli, hogy Moszkva, újabban Peking, esetleg Baku vagy más korrupciós gócpont érdekeit képviselné az euroatlanti fórumokon (az unióban, a NATO-ban és az Európa Tanácsban), nem tesz úgy, mintha az ő megbízásukból rombolna. Lehet, hogy bűnözőállamot akar csinálni Bulgáriából, de a maga szakállára. Úgy nyugodtan teheti.
Mondtam, hogy a TI felmérése szerint Bulgária az EU legkorruptabb országa, Magyarország csak a második.
Van, amiben fordított a sorrend: Radoszveta Vaszileva jogtudós rezignáltan jegyzi meg a New Eastern Europe oldalán olvasható helyzetleírásában, hogy a World Justice Project 2020-as joguralom-indexe az uniós tagországok közül csak Magyarországot minősíti rosszabbnak Bulgáriánál.
Ez az a bizonyos „jogállamiság” (rule of law), aminek Kövér László magyar parlamenti elnök szerint homályosak a kritériumai, Orbán Viktor magyar miniszterelnök viszont egyetért azzal a nézettel, hogy aki nem tartja tiszteletben, annak nincs helye az unióban, úgyhogy tessék gyorsan megállapítani, hogy mi tiszteletben tartjuk.
Szerény véleményem az, hogy a joguralom (jogállam, jogállamiság, jogállamiságosság) csak a liberális demokrácia egyik, bár kiemelkedően fontos alkatrésze, azaz ha valaki ezt kevesli bármelyik országban, akkor igazából a liberális demokráciát hiányolja – miért nem lehet ezt kimondani? A másik: ha egy Boriszov méretű politikai gazember ennyire feltűnés nélkül űzheti a játékait, akkor miért várja bárki az uniótól bármely más politikus rendreutasítását?
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.
