1
Lucza Xénia felvételei
Megosztás
A Magyarok Háza Kultúrpajta és Tündérkert Hálózatának köszönhetően az elmúlt hónapokban zseniális művészek látogattak el a hetényi Csavar Színház CsavarCsűrjébe. A legutóbbi koncerten a Paraméter is részt vett, ekkor a magyarországi Lakatos Mónika Folktrió előadását élvezhette a közönség.
„Nagyon meghatott vagyok. Azon túl, hogy sok mesterember dolgozott ezen a pajtán, én magam is építettem. Nagyszerű érzés, hogy ilyen értékkel tudjuk megtölteni ezt a helyet“ – mondta el az esemény kapcsán Gál Tamás, a Csavar Színház egyik vezetője.
„Fontosnak tartom, hogy a kisebbségekben élők kultúráját is megmutassuk. Ezen túl, a CsavarCsűr nem egy kizárólag szórakoztatásra épült létesítmény. Kultúrát, világirodalmat szeretnénk közvetíteni általa”
– jegyezte meg Gál Tamás. Ezen gondolatmenet vezetett oda, hogy szeptemberben a Lakatos Mónika Folktrió koncertezett a CsavarCsűrben.
Lakatos Mónika a magyarországi oláh-cigány zene egyik legrangosabb és legelismertebb előadója. 2020-ban elnyerte a világ legmagasabb világzenei elismerését, a Womex Életműdíjat. A díjat a világzene Oskárjaként is emlegetik, amelyet Mónika első cigány előadóként nyert el. FolkTriójával oláh-cigány dalokat ad elő, amelyeket örömmel ízesít más nemzetiségek zenéjével is, figyelve arra, hogy saját kultúrájának zenéjét a hagyományok tiszteletével adja elő. Ebben a formációban a vendég ütőhangszeres mellett, férje, Rostás Mihály Mazsi kíséri gitárral és énekkel.
„Nagyon megörültünk, amikor megérkeztünk Hetényre, mert egy kifejezetten családias, barátságos hangulat fogadott bennünket. Csodálatosnak találom ezt a pajtát, egyfajta melegség érzés töltött el, amikor beléptem ide. Jó volt azt is látni, hogy nyitott, közvetlen közönségünk volt, akiket be tudtunk vonni a koncertbe” – számolt be élményeiről Lakatos Mónika.
Rostás Mihály Mazsi a Paraméternek elmondta, a Folktrióval a tradicionális, oláh-cigány dalokat dolgozzák fel a lehető legletisztultabb hangzásban. „Igazából azt adjuk tovább, amit mi az öregjeinktől megtanultunk. Ez a zene nem attól lesz igaz, hogy kannával vagy teknővel játsszuk el, hanem attól, hogy a stílus, amelyben előadjuk őket, az a magunké, azt gyermekkorunkban tanultuk meg” – jegyezte meg Mazsi.
Mónika ehhez hozzátette, úgy gondolja, a jelenben megmutatni a múltat, nagyon fontos, mert az egy eltűnő világot mutat be.
„Mi még átéltük mindazt, amiről éneklünk, de a fiatalok már nem. Ahhoz viszont, hogy a kultúránk, a nyelvünk fennmaradjon, szükség van arra, hogy valamilyen módon ők is megismerjék a múltunkat.”