Egy mondat az Orbánságból
Arról, hogy mi történt Budapesten 2016. március 15-én délután, bővebben máskor. Most arról, hogy mi történt délelőtt.
Március 15-én délelőtt beszédet mondott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Sok meghökkentő dolgot mondott, a bőség zavarával küszködünk, most csak egy rövid passzust fogunk elemezni. Úgymint:
„Európa jólétben szunyókáló népei végre megértették, hogy végveszély fenyegeti az életelveket, amelyekre Európát építettük. Európa keresztény, szabad és független nemzetek együttélése, férfi és nő egyenjogúsága, fair verseny és szolidaritás, büszkeség és alázat, igazság és irgalom.”
Ebből semmi sem igaz. A második mondatra koncentrálunk, az első csak azért fontos, mert Orbán többes szám első személyben beszél, mintha a) olyan kormányzat élén állna, mely Európa építésében vesz részt, b) mintha ő is osztaná a második mondatban felsorolt „életelveket” (Lebensprinzipien), azaz értékeket. Vegyük sorra:
„Keresztény.” Elismerve azt a döntő szerepet, amit a kereszténység a nyugati civilizáció létrejöttében játszott, ma nincs egyetlen nemzetközi dokumentum sem, amely szerint – és Orbánon kívül nagyon kevés politikus, aki szerint – a kereszténység Európa egyetlen, megkülönböztető ideológiai sajátossága.
Ellenkezőleg. Annak a kereszténydemokrata pártszövetségnek a programjában, amelynek Orbán pártja is a tagja, például ez áll: „Évszázadokon át az európai népek önálló és elkülönült nemzetekként fejlődtek. A nemzeti különbségek ellenére megőrizték közös kulturális örökségüket, amely a héber próféciákban, a görög filozófiában és a római jogban gyökerezik, és ezt harmonizálták és gazdagították a keresztény üzenettel és a zsidó-keresztény értékekkel.” Máshol: „az európai felvilágosodás szolgálja ad alapot ahhoz, hogy kiszabadítsuk magunkat minden magunk teremtette függőségből.”
