Megosztás
Ladislav Markovics a szlovákiai METRANS legidősebb mozdonyvezetője, aki már ötéves kisfiúként kijelentette, hogy egyszer mozdonyvezető lesz, és az egész életét ennek szentelte. Ma a legmodernebb mozdonyokat vezeti Szlovákia sínein. A vasút iránti szenvedélye az évek során semmit sem változott.
Mikor alakult ki először az érdeklődése a vonatok iránt?
Mindig is mozdonyvezető szerettem volna lenni. Amikor ötévesen megkérdezték mi szeretnék lenni, azt mondtam, mozdonyvezető, és ez maradt meg bennem. Ez végigkísért az iskolás éveimen, a nagyszombati közlekedési középiskolába jártam, és végül mozdonyvezető lettem.
Azóta mással is foglalkozott?
Nem. 24 évig dolgoztam a szlovák vasútnál, és 2009-ben hallottam, hogy a METRANS mozdonyvezetőket keres. Az interjún sikeresen átmentem, csatlakoztam, és ez lett az életem forgatókönyve, amit örömmel csinálok. A cégnek a legmodernebb mozdonyokkal rendelkezik, így össze sem lehet hasonlítani azzal, amiket korábban vezettem a vasúton. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy nap olyan mozdonyokat fogok vezetni, mint a német és holland kollégáim. De valóra vált, és nagyon elégedett vagyok.
Milyenek voltak a kezdetek a METRANS-nál 2009-ben és milyen a napokban?
Kezdetben, amikor elindult a dunaszerdahelyi terminál működése, csak tolatással foglalkoztunk, azaz a vagonokat a daruk alá helyeztük, és behúztuk a vonatokat az állomásra, ahonnan az állami mozdonyok vitték tovább őket. Másfél év múlva új Siemens dízelmozdonyok érkeztek a terminálra, és azóta a Pozsony és Komárom közt magunk húzzuk a vonatokat. Az évek során a mozdonyvezetők száma kettőről negyvenötre nőtt.
Tehát ma már Dunaszerdahelytől Pozsonyig és Komáromba is közlekednek?
Dízelmozdonyokkal igen. De emellett elektromos mozdonyokkal közlekedünk Zsolnára és Csehországba a Česká Třebová-i terminálunkra.
Megterhelő a mozdonyvezetői munka?
Fizikailag nem, de szellemileg nagyon. Egy pillanatra sem vonhatja el valami a figyelmet, folyamatosan ébernek kell lenni. Elvégre száz kilométeres sebességgel haladsz, és 1500 tonna van mögötted. Ráadásul persze éjszakai műszakokban is dolgozunk, mert éjszaka nem közlekedik annyi személyvonat, így a tehervonatok közlekedése könnyebb, akadálymentesebb. Az időjárási viszonyokat is figyelembe kell venni, más a meleg nyár, más a tél vagy az ősz, amikor nagyon csúszós a sín a lehulló levelek miatt. Napközben a diszpécser megkérdezi, hogy el tudsz-e érni a következő állomásra egy bizonyos időn belül, hogy ne okozz késést a személyvonatoknak. És ez rajtad múlik, hogy jól döntesz e, hogy el tudod-e szállítani az 1500 tonnát, természetesen az összes előírást betartva.
Nehéz mozdonyvezetővé válni?
Az ehhez a szakmához vezető út egy kicsit hosszabb, mint azt az emberek gondolnák, ez nem egy autóiskola. Az én időmben körülbelül két év kellett ahhoz, hogy valaki mozdonyt vezethessen, és akkor is csak egy tolatómozdonyt. A műhelyben kezdtük, ahogy mondani szokták, az alapoktól. A fékblokkok cseréjétől fokozatosan haladtunk felfelé, mindent megtanultunk, mint villanyszerelő, gépész, sűrített légkörszerelő. Csak ezután lehettünk mozdonyvezető-jelöltek. Ezután körülbelül egy évig voltunk tolatómozdonyon, és csak utána lehetett önállóan kikerülni a sínekre. Most megváltoztak a körülmények, ez az időszak rövidebb, nagyjából egy év. A műhely része már kimarad, de vannak vezetési gyakorlatok. Vannak gyakorló utak, előírt órák, amiken abszolválni kell, ismerned kell az eljárásokat, meg kell csinálnod a közlekedési és műszaki vizsgákat. Minden mozdonytípushoz külön vizsgát kell tenned.
Emlékszik arra a pillanatra, amikor először vezetett vonatot?
Igen, ez a tolatás után volt, amit említettem. Először egy tehervonatot vezettem. Leírhatatlan érzések fogadtak el, ahogy huszonévesen valóra vált az álmom, mozdonyvezető lettem. Erre egész életemben emlékezni fogok.
Tehát mozdonyvezető marad, amíg csak lehet?
Természetesen. Minden nap boldogan megyek dolgozni. A feleségem még egyszer sem hallott tőlem panaszt, amiért újra munkába kell mennem. Számomra ez egy érdekes állás, mindig egy másik útvonal, mozdony vár rám.
A vonatok iránti szenvedélye átragad a magánéletére is?
Igen, persze. Minden alkalommal, még akkor is, amikor külföldön vagyunk, minden vonatot meg kell, hogy nézzek. Otthon a vitrinben a TV mellett a METRANS mozdonyok modelljei vannak kiállítva, és talán ez legtöbbet árul el arról, hogy mennyire szeretem ezt a munkát.
Mit mondana azoknak az embereknek, akik szabálytalanul autóval áthajtanak a vasúti átjárókon, különösen a Pozsony és Komárom közötti vonalon?
Ne hajtsanak át az átjárókon, és mindig legyenek a lehető legóvatosabbak. A száguldó vonatot körülbelül három-hatszáz méteren belül tudom megállítani a vonat sebességétől és súlyától függően. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit kockáztatnak. A vonattal való ütközésnél mindig az autó veszít. Semmi sem éri meg, hogy kockára tegye valaki az életét.
-p-