Egymásnak feszült a polgármester és a nép Hegyétén: „Ha ennyi mindent le kell nyelnünk, kapjunk is végre valamit!” – „Nem minden a pénz!”

2020. szeptember 18. - 08:35 | Régió

Tulajdonképpen kétféle álláspont köré csoportosultak a csütörtöki hegyétei önkormányzati ülésen egybegyűltek nézetei. Az egyik fél, a polgármester és a Panattoni megaberuházását támogatók véleménye, hogy ha már ennyi mindent kell a településnek elviselnie, illetve ennyi mindenkit kiszolgálnia a közúti vagy vasúti infrastruktúráján keresztül, akkor azért végre kapjon is valamit. A másik álláspont a taps alapján érezhető, de szemmel is látható túlnyomó többségé: „Nem minden a pénz!”

Egymásnak feszült a polgármester és a nép Hegyétén: „Ha ennyi mindent le kell nyelnünk, kapjunk is végre valamit!” – „Nem minden a pénz!”
Fotók: Cséfalvay Á. András - További felvételekért kattints!
Előzmények:
"Ez a projekt felülmúlja a józan eszet!" - a járási elöljáró a balázsfai beruházásról
Benyújtották a petíciót, csütörtökön tiltakozó lakosok érkeznek a hegyétei önkormányzati ülésre
Dunaszerdahely szigorúbb eljárást szorgalmaz, Nagyudvarnok viszont nem kér a balázsfai beruházásból
Akár helyi népszavazást is kezdeményezhetnek a logisztikai beruházás tervéről Hegyétén
Brutális méretű logisztikai parkot terveznek Balázsfára, de van itt egy kis bibi!

Mintegy százötvenen jelentek meg csütörtökön késő délután az öt órára meghirdetett önkormányzati ülés előtt a hegyétei kultúrháznál. Az önkormányzat biztonsági személyeket, csúnyábban fogalmazva kidobókat is hívott, akik azt ellenőrizték, kik a helyiek és kik nem. A kultúrház kapacitása ugyanis véges, Bokros Ferenc polgármester pedig korábban már érdeklődésünkre elmondta, hogy vélhetően nem tudnak majd mindenkit beengedni a biztonsági távolságra vonatkozó járványügyi előírások miatt.

Odabent hozzávetőlegesen 100 széket helyeztek el a nyilvánosságnak, egymástól körülbelül egy-másfél méterre, a biztonságiak pedig elsőként a helyieket, hegyéteieket, illetve balázsfaiakat engedték be. Ez egyrészt érthető, hiszen a falut, illetve annak egyik részét súlyosabb módon érintő beruházásról van szó, másrészt így az önkormányzati ülésről, melynek első, a témával foglalkozó része inkább lakossági fórumnak volt tekinthető, eleinte azok szorultak ki, akiknek a házaihoz a tervezett, 135 ezer négyzetméteres logisztikai központ a legközelebb esik. A nagyudvarnoki lakosok, illetve a HelloSzerdahely polgári társulás aktivistái, akik a petíciót is kezdeményezték az ügyben, köztük Bindics Zsolttal és Miške Tamással, akik a petíciós bizottságon keresztül a nagyudvarnoki és a dunaszerdahelyi lakosok érdekeit is képviselik.

Már régen róluk volt szó, amikor Bindicsék a biztonsági személyzet enyhe tiltakozása ellenére Bindicsék bejöttek, fogtak egy szabad széket és az ülés megzavarása nélkül leültek. A HelloSzerdahely polgári társulást képviselő Miške Tamásnak viszont még ekkor sem.

Csak a margóra jegyeznénk meg, hogy a média számára egy elkülönített részt alakítottak ki, eredetileg három, majd négy ülőhellyel, és mivel két másik sajtótermék képviselője is jelen volt, a helyszínre érkező három kollégánk (a riporteren kívül egy fotós és egy videós) közül csupán ketten mehettek be, illetve a harmadik akkor, ha egy másik elhagyta a termet, noha a fotós és videós nyilvánvalóan nem azért jött, hogy üljön.

A tanácskozáson egyébként tulajdonképpen ugyanazok az érvek hangzottak el a tiltakozók, a polgármester és a beruházók részéről is, melyekről korábbi cikkeinkben már szót ejtettünk – azzal a különbséggel, hogy itt mindenki egymásnak szegezhette a kérdéseit.

A polgármester meghívta az ülésre a Panattoni cég képviselőit is, a beruházás témáját pedig azzal nyitotta meg, hogy elmesélje, milyen aktivitásokat folytatott az elmúlt, mintegy 27 évben, mióta betölti a faluvezetői tisztséget. Beszélt arról, hogy a 90-es évektől kezdődően dolgozott azon, hogy csökkentse a községet érintő kamionforgalmat, és mint mondta, ugyan az illetékesek is elismerték a felvetései jogosságát, de nem történt érezhető változás.

„Megtanultam, hogyan is kéne elérni a célokat. Elértem, hogy ha már nem akarnak segíteni, akkor kérjünk valamit” – fogalmazott.

Hozzátette, 2007-re sikerült jogerőre emelni az azt megelőző években előkészített falufejlesztési tervet. „A falufejlesztési terv arra szolgál, hogy az itt lakók érdekeit védje, és nyomatékosan tudjuk elérni az illetékeseknél azt, amit elterveztünk lokálisan” – fűzte hozzá, kiemelve a stratégiai dokumentum azon érdemeit, hogy az 13 év elteltével is aktuális.

Beszélt arról is, hogy a falufejlesztési terv elkészítésekor minden irányból azt a javaslatot kapták, hogy ki kell szolgálni vele a szomszédos településeket is. Majd amellett érvelt, hogy nem szerették volna és ma sem szeretnék, ha Hegyéte egy távolabbról betelepülőkkel mesterségesen felduzzasztott község lenne, ezért számos nagyvállalkozói törekvés ellenére nem engedtek lakóházakkal teletűzdelt lakóparkokat, csupán családi házas övezeteket létesíteni.

Bokros Ferenc, Hegyéte polgármestere

Leszögezte ugyanakkor, hogy a falu növekvő költségeit a bevételek növelésével szerették volna ellensúlyozni, ezért számoltak a falufejlesztési tervben egy ipari övezettel, ahol 2011-ben létrejött egy napelempark, ami Bokros elmondása szerint ugyancsak jelentős helyi adóbevételt biztosít a településnek. Megfelelő nagyobb beruházásra viszont szavai szerint 15 éve várnak, és ismét emlékeztetett arra, hogy az első beruházó, amelyet elutasítottak, a Metrans volt, mely végül Dunaszerdahely határában hozhatta létre telephelyét, amivel ugyancsak terheli Hegyéte egy másik településrészének életét, de mint mondta, ebbe már nem volt különösebb beleszólásuk.

Bokros többször is érvelt azzal, hogy elküldhetik innen a beruházókat, viszont ha azok valamelyik közeli település kataszterében telepszenek le, a forgalomnövekedés úgyis érinteni fogja Hegyétét, viszont az semmilyen anyagi bevételt nem jelent az önkormányzat számára.

„Ragaszkodunk ehhez a beruházóhoz. Ezért az egy létesítményért 176 ezer eurós bevételre tehetünk szert. Ha nem megy át a környezetvédelmi eljáráson, akkor nem itt lesz, de a kamionok akkor is átmennek a falun” – hangsúlyozta a polgármester.

A Panattoni cég képviseletében a vállalat szlovákiai részlegének igazgatója, Erik Janičko is felvázolta a projekt lényegét, a lakosok viszont erre úgy reagáltak, hogy semmit sem tudtak a projektről, csak azt követően, hogy a szomszéd falu lakosai elindították az aláírásgyűjtést. Erre hívta fel a figyelmet Alföldi Péter is, aki két évvel ezelőtt Bokros egyik ellenfele volt az önkormányzati választáson.

A másik ellenfele pedig az a Deraj Mihály volt, aki jelenleg a járási hivatal elöljárója. Mint azt korábban is megírtuk és Bokros is rendre kiemeli, pillanatnyilag a projekt még nem önkormányzati hatáskörben mozog, hanem a járási hivatal környezetvédelmi szakosztálya vizsgálja. „A környezetvédelmi szakosztály küldte ki nekünk, hogy tudassuk a lakosokkal, hogy hatástanulmányt kérnek a befektetőtől. Deraj úr személyesen jött kontrollálni, hol van kirakva, mert nem mozgolódtak az emberek” – fejtette ki a polgármester.

A járási elöljáró a fórum egy későbbi pontján emlékeztetett arra, hogy hivatalukhoz rengeteg negatív vélemény, észrevétel érkezett be a projekttel kapcsolatban és azt javasolta a Panattoni vállalat jelenlévő négy képviselőjének, hogy a hatalmas beruházásra való tekintettel kezdeményezzenek tárgyalást a kormánnyal, mivel nemcsak lokálisan, de regionálisan és országos szempontból is jelentős invesztícióról van szó.

„Bizonyára nem hagyják majd figyelmen kívül ezt a beruházási tervet, mivel ez nemcsak lokális jelentőségű. Ez viszont nem a megfelelő hely a beruházás számára” – jegyezte meg.

A cég képviselői erre úgy reagáltak, hogy szívesen kezdenek tárgyalásokat a kormánnyal és bíznak benne, hogy közös nevezőre jutnak.

Az ülés egy későbbi pontján a polgármester húzott elő egy nyilatkozatot Derajtól, 2003-ból, aki az akkor még nem létező ipari zónát kérte számon az önkormányzaton, és felhívták a figyelmet arra, hogy akkor még Deraj is amellett állt, amit most bírál.

Az elöljáró erre viszont egy hasonlattal reagált:

„Ha beteg a gyerekem, akkor egy tablettát adok neki, és nem két csomaggal. Amikor az ipari parkra gondoltam, akkor azt szerettem volna, hogy egy megfelelő falurészen kisvállalkozóknak, kisebb területen lehetne létrehozni, de nem ilyen volumenű beruházásokra.”

Az aláírásokat gyűjtő helyi és nagyudvarnoki lakosok többször is felhívták a figyelmet arra, hogy Hegyétéről kevesebb mint egy hét alatt 522-en írták alá a petíciót, ami több mint a lakosság harmada. Hozzátették, hogy ugyanakkor gyakran csak egyvalakit találtak otthon, ám a helyi családi házak túlnyomó többsége minden bizonnyal a beruházás ellen van.

Bindics Zsolt ugyanakkor kiemelte, hogy ha a többi környező települést is figyelembe vesszük, akkor az aláírók száma már meghaladja az 5300-at.

A lakosok azzal is érveltek, hogy ilyen mértékű forgalomnövekedés miatt bizonyára nőni fog a balesetek száma is a környéken, arról nem is beszélve, hogy ha ide engedik a beruházást, akkor később úgy járhatnak, mint az ollétejediek, akik máig hiába tiltakoznak a gumifeldolgozó ellen.

Bokros erre reagálva azt mondta, hogy ha ilyen beruházó le tud itt telepedni, akkor a kormány is másképp tekint majd a régióra.

„A kormány is elkezd foglalkozni a déli járásokkal. Úgy tudunk elérni valami, hogy ha idejön a beruházás. Úgy kéne gondolkodni, hogy ha ennyi mindent le kell nyelnünk, akkor kapjuk is valamit érte. 27 éve vagyok polgármester, és mi csak nyelünk, de nem kapunk semmit. Ha áttesszük a cukorgyár helyére, akkor se tudunk kijönni az úton a temetőnél, mert a kamionok erre fognak menni. Kiszolgáljuk Szerdahelyt, Gellét, és egy centünk sem lesz” – figyelmeztetett.

Bindics Zsolt vele szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kürti út pillanatnyilag az egyetlen, viszonylag biztonságos útvonal, melyen még be lehet jutni Dunaszerdahelyre. Figyelmeztetett arra, hogy a logisztikai központ bejárata, ahol a kamionok gyorsulni vagy lassulni fognak, 50 méterre helyezkedik el a házaiktól, valamint arra is, hogy kétszer akkora, mint az Amazoné, melyet az R1-es gyorsforgalmi mellett építettek Szereden.

Idézett egy 2012-es dokumentumból, mely alapján a kamionforgalom generálta zaj és szennyezés már akkor túllépte az egészségügyi határértéket a 63-as főút környékén. Emlékeztetett továbbá arra is, hogy harmadosztályú útra kamionforgalmat nem engedhetnének, csak célforgalom esetén. Támadta azt az érvet is, hogy anyagilag olyan sokat jelentene a 170 ezer eurós ingatlanadó-bevétel a falunak, mivel szavai szerint az elmúlt 4-5 évben 250 ezer euróval nőttek a község bevételei (most évi 600 ezer körül mozognak), de szerinte ez mégsem annyira érezhető a falun.

„Nem Udvarnok harcol Balázsfával, és nem is Dunaszerdahely harcol Balázsfával, hanem azt szeretnénk bebizonyítani, hogy mindenkinek joga van a biztonságos, méltó élethez, tiszta környezetben. Aki itt lakik, azért jött ide, mert a családját itt szeretné felnevelni”

– hangsúlyozta.

„Ismeri a mondást, hogy nem minden a pénz?”

– szegezte a kérdést az egyik lakos a polgármesternek, egy másik pedig kijelentette: „A falu a lakosoké, nem a polgármesteré, nem a testületé és nem a vállalkozóké.” Többen értetlenségüknek adtak hangot, hogy mégis miért tenne jót a falunak ez a beruházás.

Szóba került a sokat emlegetett vasúti átjáró lehetősége a logisztikai központ másik oldalán, ami lényegében alternatívát jelentene a kürti úttal szemben. Ha a halastó felől is megnyitnák a központot és a kamionok áthaladhatnának a síneken, akkor bizonyos hányaduk abba az irányba hagyhatná el a területet és közelíthetné meg a 63-as főutat. A Panattoni cég képviselői is megerősítették, hogy számolnak ezzel, Bokros szerint pedig ez a falu feltétele, erről azonban még konkrét terv nem született.

„A korábbi határozatunkban benne van, hogy akkor megyünk bele, ha átjárót csinálnak a halastó mellett” – figyelmeztetett a polgármester.

A környezetvédelmi szakosztály által vizsgált tervezetben, mint azt már korábban megírtuk, nem szerepel, ezért pedig sokan nem is bíznak benne. Különösen úgy, hogy egy vasúti átjáró jóváhagyási folyamata bonyolult, és kérdéses, hogy egyáltalán megvalósítható-e. Másrészt a 13,5 hektár alapterületű, kb. négy-öt emelet magas monstrum attól még a kürti úti bejáratával ugyanúgy ott maradna.

A kint várakozók közül megkérdeztük Miške Tamást, a HelloSzerdahely polgári társulás képviselőjét. „Egyrészt a környezetvédelmi céllal létrejött társulást, másrészt a szerdahelyi lakosokat szeretném itt képviselni, mivel az érintett lakóparkban és családi házaknál én is gyűjtöttem az aláírásokat. Úgy gondolom, illett volna őket tájékoztatni erről a projektről.

Most nagyon sokan úgy reagáltak, hogy abban a pillanatban eladják a házukat, lakásukat, amint idejön a beruházó, mások viszont azt mondták, hogy ukrán vendégmunkásoknak adják majd ki, mert úgyis ők fognak itt dolgozni”

– reagált, hozzátéve, hogy a lakosok szerint már most is beáll a forgalom a dunaszerdahelyi Tescónál, ha a kereszteződésbe beáll két kamion, és a beruházás által generált sűrűséget biztosan nem fogja elbírni. Kiemelte azt is, hogy másfél kilométeren két vasúti átjáró is létezik Balázsfa és Dunaszerdahely között, és kérdéses, hogy engedélyez-e a vasút egy továbbit a balázsfai halastónál.

Az egyik helyi lakos ugyanakkor azzal is szembeállította a polgármestert, hogy ő is rendelkezik saját területtel azon a részen, ahová hosszabb távú beruházását tervezi a Panattoni, és arra ráadásul már polgármesterként tett szert. A vállalat ugyanis a mostani csarnokon kívül hosszabb távon több kisebbet is szeretne építeni, ezek egyike pedig a Bokros Ferenc által birtokolt termőföldön állna. A polgármester a kritikára úgy reagált, hogy a földterületet törvényesen vásárolta akkoriban, amikor a falunak pénzre volt szüksége, és több területet eladtak.

Akadt egyébként a felszólaló lakosok között támogatója is a projektnek. Egy helyi úr például azt nehezményezte, hogy az ügyről a Facebookon indult heves vita.

„Párbeszédet kellett volna kezdeményezni, nem vádaskodni és bujtogatni. Amit a beruházást ellenző emberek csináltak, abból csak szégyellnivalója van az embernek. Én szégyellem magam zért, amit önök itt elvégeztek” – mondta, majd kifejtette, hogy a helyieknek sokat érne, ha a közelbe járhatnának dolgozni.

Az egyik helyi képviselő, Bíró Ferenc pedig arra emlékeztetett, hogy amikor először került eléjük a beruházás látványterve, ellene szavazott, most viszont már több mindenben a polgármesternek ad igazat, noha azzal továbbra sem ért egyet, hogy a logisztikai park a lakóövezet mellé való. Kiemelte, hogy aki tájékozódni szeretne, az megteheti azt a hivatalban személyesen, telefonon és e-mailben is, ám elismerte, hogy a hivatal tájékoztatása is hagy maga után némi kívánnivalót.

Bindics Zsolt ezt követően leszögezte, hogy a beruházással nincsen semmi gondjuk, csak annak elhelyezkedésével, illetve azt emelte ki, hogy a környezetvédelmi szakosztályon pillanatnyilag nem egy szigorú eljárás folyik, csak egy vizsgálat, és ha nem szólt volna hozzá senki, akkor már mehetne az építkezési engedélyeztetés és épülhetne a létesítmény aszerint, ahogy beadták.

A Panattoni cég képviselői felhívták viszont a figyelmet a létező falufejlesztési tervre, emellett hangot adtak nézetüknek, hogy a létesítmény nem lesz akkora befolyással az emberek életére, mint azt hiszik. „A folyamat elején járunk, még több alkalommal is találkozni fogunk, és foglalkozunk az észrevételeikkel. De tudatosítaniuk kell, hogy jogunk van itt építkezni” – húzták alá.

Meghívták Bindics Zsoltot magukhoz, ő viszont úgy válaszolt, hogy „ha bizonyos paraméterek megváltoznak, akkor is ez lesz a véleményem, mert a gyerekeim szemébe kell néznem”.

Az önkormányzati ülésen csaknem három órán át tartott a vita a beruházásról, helyenként személyeskedésig fajult, végül azonban konkrét határozat nem született az ügyben. A benyújtott petícióval ugyanis nem most foglalkoztak. A polgármester már korábban jelezte, hogy egy nap alatt lehetetlen az aláírásokat átellenőrizni és a petícióval törvényesen eljárni. Ez tehát nem az utolsó plénum volt, amikor szóba került a téma, hanem az elsők egyike, és bizonyára lesz még néhány.

(Szilvási Tibor)