Megosztás
Dunaszerdahelyen kezdett íródni a történet, melyre Jozef Viskupič felhívta a figyelmet. A nagyszombati kerületi önkormányzat kihelyezett ülésével, melyre 2018 őszén, az akkori helyhatósági választások előtt került sor, és amelyen nagyszabású ígéretet tettek több infrastrukturális létesítményt illetően. Négyből hármat sikerült mára megvalósítani (egyéb fejlesztések mellett).
Az ígéretek közül a Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Sportgimnázium uszodájának modernizálása lényegében a covid-időszak elején, 2020 tavaszán lezajlott, majd miután a koronavírus-járvány miatt nem nyithatott ki, folytatódott 2021 őszéig egy további fázissal. Időközben 2021 áprilisában átadásra került a második nagy ígéret, a sikabonyi körforgalom, és ugyan a negyedikről, egy dunaszerdahelyi színház létesítéséről mostanában nem hallani, a harmadik, a Ladislav Dúbrava Gimnázium új tornaterme a tavaly januári alapkőletétel után bő egy évvel szintén felépült.
A megyei önkormányzat sportfejlesztési tervének egyébként ugyancsak részét képezték a Vámbéry Ármin Gimnázium sportpályái, melyek közül a műfüves pályát és a futó-távolugró pályát 2021 őszén, a felújított kosárlabdapályát pedig 2022 őszén adták át, röviddel utána pedig egy modern szabadtéri sportpályát kapott az építészeti, illetve az informatikai és szolgáltatóipari sulit magába foglaló egyesített iskola is.
Milliós nagyságrendet tesz ki mindez, és ebből 950 ezer eurót költöttek a szlovák gimi új tornatermére. Jozef Viskupič megyeelnök az átadón kifejtette, hogy az összegnek több mint felével, kb. 520 ezer euróval a Sporttámogatási Alap finanszírozta a projektet.
„Úgy gondolom, a sportinfrastruktúra fejlesztését célzó megyei terv egy jó elhatározás, és meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a tanulmányok színvonalasabbá tételéhez és az egészségesebb életvitelhez is hozzájárulunk” – mondta.
Előnyösnek tartja, hogy az új tornatermet, mely az egykor óvodaként szolgáló épület udvarán létesítették, összekötötték a gimi meglévő épületével. A diákok eddig a szomszédos Smetana ligeti alapiskola tornatermét használták, mostantól viszont erre már nem lesz szükség.
Monika Sihelská igazgatónő elárulta azt is, hogy a projekt magába foglalta az öltözőket, zuhanyzókat, és mindent akadálymentesítettek, hogy a mozgássérültek is komfortosabban érezhessék magukat. Ugyancsak a projekt része volt egy konditerem az idősebb diákok számára.
„A tornaterem elsősorban a testnevelés színvonalának emelésére szolgál majd, de természetesen iskolán kívüli tevékenységre is. Bízom benne, hogy a diákjainknak, pedagógusainknak, de a széles nyilvánosságnak is” – fogalmazott.
Hozzátette, a fejlesztési terveik ezzel nem érnek véget, de mint poénkodva megjegyezte, mindet nem szeretné elárulni, nehogy azzal feldühítse a fenntartó megye elnökét. Mindenesetre terveik közt szerepel új sportszerek vásárlása és szeretnének lépést tartani a fejlődő technológiával, ami szerinte nem egyszerű.
Köszönetet mondott többek között Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármesternek, aki megyei képviselőként és az iskolatanács tagjaként szavai szerint minden felmerülő probléma esetén azonnal segített.
Hájos maga is örömét fejezte ki, hogy a város egy újabb sportlétesítménnyel gazdagodott. Úgy véli, ez is az egyik igazolása annak, hogy megyei szinten kitűnő az együttműködés.
„Ezt a projektet nemcsak a járás képviselői, de a másik hat járás képviselői is támogatták, ugyanígy mi is támogatjuk más járások kezdeményezéseit” – hangsúlyozta.
Berényi József megyei alelnök is hozzátette a magáét, kifejtve, hogy a szlovák gimi tornaterme bizonyára ellensúlyozza azokat a negatív véleményeket, melyek szerint ő vagy a Dunaszerdahelyi járás megyei képviselői szlovákellenes tevékenységet folytatnak.
„Itt a bizonyíték, hogy ez nem igaz. Sosem a szlovákok ellen, hanem a polgárokért tevékenykedtünk, tekintet nélkül arra, hogy szlovákok vagy magyarok – húzta alá. – A mai nap a diákok és a pedagógusok győzelme.”
Az eseményen részt vett Grendel Gábor parlamenti alelnök, valamint Irena Dúbravová, az iskola névadójának, Ladislav Dúbravának az özvegye is.
Ladislav Dúbrava szlovák pedagógus és fizikus volt, aki a szakolcai járásbeli Gbelyben született, de 1982-ben meglehetősen fiatalon, 48 évesen, súlyos betegség következtében már Dunaszerdahelyen hunyt el. Pedagógusként tevékenykedett a dunaszerdahelyi gimnáziumban, de Nagymegyeren és Somorján is. Közismert és agilis szervezője volt a diákok szakmai tevékenységének, a fizikai olimpiászoknak, dolgozott tudományos és metodikai intézeteknek. Az ún. normalizáció időszakában politikailag kényelmetlenné vált, és el kellett hagynia a tanári pályát. 1972-től haláláig a Szlovák Tudományos Akadémia Hidrológiai és Hidraulikai Intézetének munkatársa volt. Tudományos munkássága során a vízturbulencia problémáival foglalkozott, és részt vett például a bősi vízi erőmű gyakorlati problémáinak elhárításában is.
(SzT)