Megosztás
Gigászi zsibvásár, hatalmas tumultus, szűnni nem akaró zenebona és szemet szomorító szeméthegyek – ez fogadta azokat a tömegiszonyra fittyet hányó kíváncsiakat, akik belekóstoltak a csütörtöktől vasárnapig tartó 471. Simon-Júda napi vásárba.
A vénasszonyok nyara szombaton sem gatyázott, ragyogva fogadta kegyeibe a párkányi sokadalmat és a komplett isztambuli Nagy Bazár felhozatalát lepipáló vásárt. Hét ágra sütött a nap, „teltházasra” duzzadt a Duna-parti település híres októberi börze-bulija, akárhova nézett az ember.
Az árusok sem panaszkodhattak, remek lehetőségük nyílott arra, hogy a bámészkodóknak lepasszoljanak valami vásárfiát és megszabaduljanak a készleteiktől. Pedig az árak nem a földön jártak, de azt már megszokhatta az ember, hogy ilyenkor elszáll minden és mindenki.
Itt csak az nem elégedett, akinek nem fekszik a tömegnyomor, a végtelennek tűnő sorban állás meg a hulladékkupacok látványa. Lesz mit csinálnia a takarítóbrigádnak, ha majd végre sikerül a pucoló tagokat összetrombitálni.
Felvonult itt mindenki, még a nagyvárosokból ismert fémesre festett utcai mutatványosok is. Igaz, ennek az itteninek a szeme is rebbent. Most nem sikerült mozdulatlannak maradnia, biztos megilletődött a tömegtől. Erre az áradatra még metál manuszunk sem számított.
Nem úgy a jelmezes szabadtéri zenész, akinek a művészetéért járó, őt megillető zsetonokat a fiatal segítője kasszírozta be. Csilingeljen a kassza! Velük lett szinesebb a kavalkád.
Na meg hát a jó útra tért Viszkissel, aki kedélyesen árulta a börtönben elsajátított mesterségének termékeit, a kerámia portékáját. Az egykori haramia jól pozicionálta standját, amit két bank tőszomszédságában vert fel. Nem tud hibázni!
Vasárnapra már lecseng a simon-júdás forgatag, kulturális programot sem hirdetnek mára, elvégre a hétfőre rá kell pihenni egy kicsit. De legalább a remek hangulatot tovább táplálhatja a kitartó indián nyár.
(sárp)