ELÁSOTT IGAZSÁG: „Azzal a tudattal jöttem ide, hogy vagy megölnek, vagy valamit sikerül tennünk a maffia ellen”

A tényfeltáró dokumentumkönyv olyan témákat dolgoz fel a ’90-es és a 2000-es évek Dunaszerdahelyéről, amelyek összefüggéseikben eddig soha nem voltak megtárgyalva. A mű a fikció helyett a tényeket mutatja be, ezzel együtt pedig az olvasó izgalmas történetek által kaphat betekintést abba, hogy mi minden történt a rendszerváltás utáni korszakban, hogyan alakultak ki éppen Dunaszerdahelyen az ország legvéresebb bűnszervezetei, és hogyan jutottunk el a civilizált világ valaha volt legnagyobb nyílt színi maffialeszámolásáig, majd a bűnbandák bukásáig.

A Családi Könyvklub által szervezett könyvbemutatón Lajos P. János újságíró beszélgetett a szerzővel. Azzal kapcsolatban, hogy honnan jött a könyv megírásának ötlete, Barak Dávid elmondta, az elmúlt időszakban két kötet is megjelent a témával kapcsolatban, az Elásott igazsággal ellentétben azonban ezekben megjelent a fikció is. Időközben pedig elkezdődött az évszázad büntetőpere, a csallóközi maffiaper, amelynek során felszínre kerülhetett a valóság.

„A könyv összefüggéseiben tárgyalja az adott korszakot. A témát elsősorban interjúkból, bírósági tárgyalások alapján, különféle jegyzőkönyvekből, régi bírósági ítéletekből, és a korabeli sajtóból származó információk alapján igyekeztem feldolgozni olyan módon, hogy ne csak azok számára legyen érthető, akik követik ezt a témát. Ebből a hosszas adatgyűjtésből állt össze ez a tényirodalmi írás” – szögezte le a szerző.

A könyvbemutató során szó esett a dunaszerdahelyi maffia kialakulásáról és módszereiről, az egyes bűnözési formákról, valamint a 90-es évek első felének legtipikusabb bűncselekményéről, a számlacsalásról és a strómanokról is.

Az Elásott igazság a két dunaszerdahelyi bűnözői csoport, a Sátor- és a Pápay-klán történetét dolgozza fel, a központi cselekménye pedig az 1999. március 25-i dunaszerdahelyi tízes gyilkosság, amely a helyi bűnszervezetek rivalizálásának és háborújának a kicsúcsosodását jelentette.

Barak Dávid a Paraméter munkatársaként volt jelen a csallóközi maffiaper tárgyalásain, amelyek a Sátor Lajos-féle alvilági csoport még életben lévő tagjainak 2016-os letartóztatás után következtek, és idén ősszel zárultak le jogerős ítéletekkel.

„A vádlottak közül többen is úgy döntöttek, hogy kitálalnak a tetteikről, mert olyan helyzetbe kerültek, hogy bizonyos engedményt az esetleges büntetésükkel kapcsolatban csak akkor tudtak elérni, ha teljes beismerő vallomást tesznek. Így kerülhetett a felszínre számos, eddig nem részletezett, felkavaró történet.”

– mesélt a tapasztalatairól a szerző.

A könyvbemutató vendége volt Jaroslav Spišiak korábbi dunaszerdahelyi járási rendőrparancsnok, majd később országos rendőrfőkapitány.

„Azért szólítottam meg, mert egy maffiasztori vagy bármilyen hasonló történet nem lehet teljes a másik oldal megjelenítése nélkül. Akkor tulajdonképpen csak emléket állítottunk volna a bűnözőknek, és nehéz lenne bármilyen tanulságot levonni a történtekből” – tette hozzá az író.

Arra a kérdésre, hogy milyen volt a ’90-es évek elején rendőrként dolgozni Dunaszerdahelyen, Jaroslav Spišiak úgy felelt, hogy rettentően nehéz.

„Azért is vállaltam, hogy elmesélek néhány történetet, amelyek a könyvben megjelennek, hogy érződjön, mi, rendőrök nemcsak tétlenül néztük a kialakult helyzetet, hanem sok mindent próbáltunk elkövetni az alvilág ellen”

– kezdte az egykori parancsnok.

Mint fogalmazott, abban az időben gyakran feltették nekik a kérdést, hogy miért nem küldik rács mögé a maffiózókat, de ez korántsem volt ilyen egyszerű: „Kellett, hogy legyenek tanúk, de az emberek sokáig nem bíztak a rendőrségben, valamint bizonyítékok és megfelelő jogszabályok. Eleinte ezek nem léteztek. Amikor járőrként szolgáltam a kollégáimmal, olyan dolgokat tudtunk csinálni, amelyek a hatáskörünkbe tartoztak: lefoglalni, ellenőrizni, jelentést írni arról, hogy mit láttunk, de végül nem történt semmi. Valójában azért fogadtam el a felkérést, és jöttem vissza rendőrfőnökként 1998-ban, hogy tehessünk valamit azért, hogy ennek már végre vége legyen.

Azzal a tudattal jöttem ide, hogy vagy megölnek, vagy valamit sikerül tennünk. Azért akartam tenni, hogy a dunaszerdahelyi és környékbeli lakosok nyugodtabban élhessenek”

– emlékezett vissza a kezdetekre.

Jaroslav Spišiak elmondta, rendőrkollégáival is közölte, hogy a legfőbb céljuk az alvilág visszaszorítása lesz fokozatosan, lépésről lépésre. „Próbáltuk visszaszerezni az emberek bizalmát, hiszen csak a károsultak tudnak tanúskodni, és ezzel egyúttal kockázatot is vállalnak. Az állandó rendőrségi beavatkozások keveredést okoztak az alvilágban is, problémáik és gondjaik adódtak, ők pedig nem érezték azt, hogy élhetik az életüket, és semmi nem történhet velük.

Aki elolvassa a könyvet, az megtudja, hogy a dunaszerdahelyi rendőr nemcsak azért volt itt, hogy a fizetését kapja, hanem próbálkoztunk, hogy véget vessünk ennek az egésznek”

– hangsúlyozta.

Spišiak negyedik hónapja volt járási rendőrfőnök Dunaszerdahelyen, amikor 1999. március 25-én megtörtént a tízes gyilkosság.

„Azon a bizonyos napon egy kollégám telefonált, hogy lövöldözés van a Fontánában. Akkor azt hittem, hogy a szerdahelyi alvilág tagjai lövöldöznek, valakit esetleg megöltek, és ezt már nem szabad, hogy megússzák. Öltözködtem és miközben siettem a helyszínre, az járt a fejemben, hogy mit és hogyan csináljunk most. Amikor megérkeztem, éppen akkor érkeztek a mentősök is, velük együtt rohantam fel az emeletre, és láttam a sok holttestet. Majd amikor közelebbről megpillantottam őket, láttam, hogy mindegyikük a Pápay-klán tagja, és végül megláttam Pápay Tibor holttestét is. Akkor jöttem rá, hogy pont fordítva történt: nem ők gyilkoltak, hanem őket ölték meg. Ezt követően arra gondoltam, nem szabad hagynunk, hogy az alvilág még egyszer megszülessen ilyen formában” – mondta Spišiak.

A beszélgetés során szóba került a tízes gyilkosságot megszervező, Sátor Lajos köré szerveződő bűnbanda, valamint az is, hogy miként sikerült Sátornak közel egy évtizedig bujkálnia a rendőrség elől. Szóba került, hogy a hatóság kötelékében az árulók okozták a legnagyobb problémákat, és az egykori rendőrfőkapitány beszélt korábbi kollégájáról, Boris Drevenákról, aki átállt a maffiózók oldalára, jelenleg pedig szökésben van, és arról is, hogyan keveredett a bűnbanda olyan szorult helyzetbe, hogy saját emberei kivégezték Sátort, mielőtt a rendőrség elfoghatta volna.

„Rendőr csak olyasvalaki lehet, aki vakmerő, aki oda mer állni a szakadék szélére, és nem gondolkozik azon, hogy mi lesz a lépéseinek következménye. Engem csak azért nem öltek meg, mert jó ideig kommandósok vigyáztak rám, majd emiatt később úgy döntöttek, hogy hamis vádakkal fognak eltávolítani, de ez sem sikerült nekik. Erről mindről olvashatnak a könyvben” – mondta, és egyúttal köszönetet mondott a rendőröknek, akik az egészségüket és ha kell, az életüket is kockáztatva végzik a dolgukat.

„Annak idején nagyon nehéz volt, mert nem volt sem tanú, sem bizonyíték. Lelkiismeret-furdalásom is van sokszor emiatt, mert tudom, hogy sok dunaszerdahelyi elvesztette a fiát, a rokonát. És a rendőrség nem tett semmit? Vagy túl sokáig tartott? Felelősséget érzek, mert azért jöttem Dunaszerdahelyre, hogy ezt a helyzetet megoldjam, és valójában mintha az egész megoldódott volna magától. De csak azért történhetett így, mert azért mégiscsak csináltunk valamit…” – zárta Spišiak.

Az Elásott igazság – a dunaszerdahelyi maffia felemelkedése és bukása című könyvet keresd a könyvesboltokban, vagy rendeld meg pillanatok alatt ide kattintva: Megrendelés – ELÁSOTT IGAZSÁG.

(fl)