Eleve kiherélt csapat építése, avagy a lyukas lapulevél

Ardamica Zorán | 2020. június 19. - 18:45 | Vélemény

Peter Pellegrini volt kormányfő és Fico most már (remélhetőleg) ex bábja végre valahára elszánta magát és látszólag megpecsételte a Smer sorsát. De minimum húzott egy markáns vonalat, olyan cezúra értékűt a párt 20 éve töretlen gömböcösödésében.

Eleve kiherélt csapat építése, avagy a lyukas lapulevél
Fotó: TASR

Megjósolta ezt mára már mindenki, hiszen Fico viselkedéséből világos volt, hogy még egy dudást csak akkor tűr meg, ha vállalja a bábságát, a dudás viszont már nem tudott volna ennél is szubmisszívabb maradni teljes arcvesztés nélkül.

Abban viszont bízott a jósok naivabb hányada, hogy ez a szakadás két világosan elkülöníthető pólust hoz létre a baloldalon, egy komcsibb, csököttebb és nacionalistább öregfiúk válogatottat, és egy fiatalosabb, elfogadhatóbb, mérhető koalíciós potenciállal rendelkező, megtisztult(abb), reformszocdemet. Nem így lett.

Pellegrini tizedmagával – bár nem kizárható, hogy mégiscsak erre törekedett – , valami mást csinált, amikor csapatának talpára önként felkötötte a lapulevelet. Azt vitte, aki hajlandó volt menni. Nulla minőségi kritérium, ami végül érthető, mert nem volt nagy választék minőségiből (a Druckerek már rég leléptek, Pelle viszont nem merte akkortájt mozgósítani magát). Nulla reformelkötelezettség, nulla ideológiai elhatárolódás a maradék-Smertől, sőt. Nulla elfogadottság a politikai spektrum másik oldalán – amit az első két megállapítás tökéletesen indokol. Itt a nulla alól kivétel csak Boris Kollár lehet, akinek ez a társaság jó zsarolási alap lesz a koalícióban, valamint azért, mert nála sincsenek ideológiai kérdések. Mondjuk, válaszok sem…

Az szép, hogy Pelle úgy képes szétverni a Smert, hogy közben négy volt minisztert is ellop és több magas rangú funkcionáriust. Ám ha megnézzük ezek eddigi teljesítményét, és elhasználódottságát Fico mellett, hát jaj, elkeserítő.

Erik Tomáš amolyan pótkaliňákként ment be a köztudatba, de míg elődje komoly trónörökösként dolgozott, de dolgozott (botrányos módszerekkel, de képes volt technikailag irányítani a belügyet, mi több átépíteni egy maszek belüggyé), addig Erik Tomáš egyetlen posztján sem produkált érdemit. Maximum a választási kampányban vették hasznát, mert – mindenki kinőheti magát alapon – relatíve tájékozott emberként képes volt Blaha agresszivitásával széttrollkodni az ellenfelek argumentációját anélkül, hogy Blaha szellemi szintjére süllyedt volna. De ennyi.

Hasonló teljesítménynélküli ember Žiga és Raši, utóbbit Pellegrinivel együtt most kapja szét darabokra az utódjuk, előbbit csak a csókosai dicsérik (lásd a faipart). Laššáková meg aztán egyenesen mintapéldája annak, hogyan nem szabad vezetni egy kulturális, pontosabban semmilyen minisztériumot. De legalább földije a főnöknek, az is érdem. Is nélkül.

Szóval igaza lett Ficonak, aki bár a gerendát saját szemében nem leli, de azt pontosan látja, hogy az elpártolók csakis személyes érdekeiket, túlélési lehetőségeiket nézik, így szimpla árulók.

De vajon milyen lesz majd Fico maradéka, ha a pártból kiváló „reformszárny” ilyen tragikus szárnyakkal és HR-üzemanyaggal rendelkezik a felszálláshoz? Most úgy tűnik, az lesz a leülepedett alja. Amelyikkel már csak Kotleba áll majd szóba és ez meg fogja határozni a maradék-Smer sorsát.

Pellegrininek két esélye van. Az egyik, ha egy az egyben ellopja a Smer eddigi ügyvitelét, mert akkor a Smert a még csököttebbek pozíciójába tudja tolni.

A másik, ha a választásokon kieső balosok valamelyik européerebb, tisztább, normálisabb formációját(-it) meggyőzi szalonképességéről, az összeáll velük és a tisztábbra mosás érdekében újratervezik (értsd megválogatják, cserélik) ezt a kezdőcsapatot. Már ha hajlandók pl. a Druckerek szóba állni vele. De persze tudjuk, aki kívül rekedt, szorult helyzetében sokszor elfogadja az illatosított puha papír helyett a lyukas lapulevelet. Persze, ez a lapu nem csupán lyukas. Hanem már használt.