Eleven nőcik – Botka Ildikó: "Szeretem, hogy a munkám része kimenni az erdőbe"

camera

1

Eleven nőcik – Botka Ildikó: "Szeretem, hogy a munkám része kimenni az erdőbe"

Botka Ildikó (Fotók: Horen) 

Megosztás

Egy évvel ezelőtt egy jótékonysági célú kiállítással vette kezdetét A nőci, ha eleven című interjú- és fotósorozat, mely során a kezdeményezővel, Horváth Reni (Horen) fotóssal együtt összesen 30 nőt mutattunk be. Mivel a sorozat nagy sikernek örvendett, folytatjuk. December elejétől kezdődően újabb "eleven nőciket" ismerhettek meg. Sokan közülük közösségükben, vagy épp szűkebb-tágabb régiónkban már ismertek, de most talán egy újabb oldalukat mutatják meg. Ahogy a tavalyi, úgy a most induló sorozatunk is a teljesség igénye nélkül készült. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Aktuális sorozatunk tizenhetedik részében lássuk és olvassuk Botka Ildikó növényi festőt.

A nőci, ha eleven sorozatban eddig szerepelt hölgyek:
Horváth Reni (kezdeményező) – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bíró Bea, Bokor Réka, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dobos Bacu, Dudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Hodossy Katalin, Horváth Melani, Igari Annamária, Jakoda Rátz Katalin, Kacz Éva, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Lantos Borbély Katica, Lovas Mária, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Szilas Ildikó, Nagy Tímea, Norina Hella, Ollé Kulcsár Gabi, Pálfy Ella, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Récsei Noémi, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsófi, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Erika, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Virág Anita, Volner Nagy Melinda.

BOTKA ILDIKÓ
Festőművész, rajztanár, növényi festő (34) – Negyed
Itt keresd:
Instagram: dotnpot
E-mail: dotnpot.eco@gmail.com

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

A Gútai és a Vágsellyei Művészeti Alapiskola rajztanára vagyok, emellett lassan harmadik éve magánvállalkozó:

a DOT 'N' POT márkanév alatt növényekkel festek és mintázok természetes (állati vagy növényi eredetű) anyagokat és fonalakat, melyekből aztán ruhákat, ruházati és lakberendezési kiegészítőket varrok, kötök, horgolok.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?

Boldoggá tesz, hogy mindent, amivel foglalkozom, szeretek. Úgy érzem, hogy amit e téren kívántam magamnak, rám talált a megfelelő időben.

Büszke vagyok arra, hogy a vállalkozásommal egy természetközeli, tudatos és fenntartható szemléletmódhoz járulok hozzá, de büszkeséggel tölt el például az is, hogy sikerült vállalkozói tervet írnom és állami támogatást szereznem a kezdéshez.

Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban és legkevésbé?

Imádom azt, hogy reggel még pizsamában szaladhatok a műterembe! Ez egy valóra vált álom. Szeretem, hogy növények vesznek körül, és hogy a munkám része kimenni az erdőbe, a Vág partjára, hogy hátizsákomban mindig ott lapul egy metszőolló…

Legkevésbé a vállalkozásom marketing részét kedvelem. Nehezen megy. Nehéz szövegeket formálnom, és nem fekszik a like-ok világa.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet!

…Vége van a rajzórának, alacsonyabb évfolyam, indul a kislány haza, nagykabátban visszafordul az ajtóban, rám néz, egy pillanatig csak áll, aztán visszaszalad hozzám, megölel, mosolyog… Vagy egy kisfiú hirtelen munka közben egy köszönömmel átölel… Ilyenek. 🙂

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Gyorsan és könnyen lelkesedő, sok minden iránt érdeklődő és új kihívásokat kereső típus vagyok, aki általában elég jól tudja, mit akar, így úgy érzem, terelésre a szó szoros értelmében sosem volt szükségem. Viszont sokat köszönhetek azoknak a személyeknek és eseményeknek, akik és amik bátorítottak az utamon. Ha a legfontosabbakra lebontanám, nagyjából így nézhetne ki: a divattervezői szakon végzett középiskolát anyukámnak köszönhetem, hogy helyette festőművész lettem, azt a középiskolai tanáromnak, hogy rabul ejtett a növényi festés, azt az egyetem utáni doktori képzés Land art szimpóziumának, hogy mindezek mellé rajztanári végzettséget is szereztem, azt pedig egy váratlan álláslehetőségnek, mely 9 év után Magyarországról is haza csábított.

De a legfontosabbat, a saját vállalkozásomat, elsősorban magamnak köszönöm. Volt erőm és bátorságom felmondani egy olyan munkahelyemen, ahol épp a talpraesett nők elnyomása kezdett mindennapi gyakorlattá válni.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

Középiskolától kezdve kollégista voltam. Trencsénben, majd Pécsett, egy rövid ideig pedig Karlsruhéban éltem. Tanultam az önállóságot, de keményen megtapasztaltam a magányt is. A barátaim szét vannak szóródva több országban és városban, én hazajöttem, falura költöztem. Még keresem a helyem…

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Tapasztaltabb, gyakorlottabb, kicsit önállóbb és bátrabb lettem. A vállalkozásomban sikerült két év alatt túlszárnyalnom magam – ami a kezdetekben még elérhetetlennek tűnt, már itt van megfoghatóan a jelenben.

Idén júliusban például Hollandiába utazom egy hétre az egyik legjobb, izraeli származású növényi festőtől tanulni. Hát hol lettem volna én erre képes még akár csak egy éve!

Egy idézet, gondolat,ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben/”életfilozófiád”/?

Az utóbbi néhány hónapban ez egy egyszerű dalcím:

"Truth is a Beatiful Thing"

(London Grammar)

Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Kreatív vagyok, könnyen tanulok és merek nagyot álmodni. (Zárójelben egy negyedik: markáns keményfejűség.)

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Empatikus vagyok. Szeretem, hogy rá tudok érezni például arra, mivel okozhatnék a másiknak örömöt. Szeretem a művészlelket magamban, és hogy az életem része az alkotás. Jó az is, hogy sok mindent egyedül is meg tudok csinálni.

Tetszik, hogy egyre több növényt ismerek. 🙂

Legkevésbé talán azt értékelem magamban, hogy nem tanultam még meg elvárások nélkül fordulni az élethez. Túl sokat agyalok. Túlságosan szeretetéhes vagyok. Gyakran hirtelen haragú és akaratos, plusz még halogatni is szeretem a dolgokat.

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Nagyon szeretem a közvetlen embereket. A barátságosakat, megbízhatókat és őszintén érdeklődőket. A természetjárókat és természetvédőket. A bölcseket és inspiratívakat.

Nem szeretem ha valaki versengő, kétszínű, beképzelt, tiszteletlen és lekezelő.

A nőci, ha eleven logója

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Pollag Écsi Judit – nagyon tehetséges pedagógus, óvónő, példaértékű anyuka és barát,

Horváth Reni/Horen – fotográfus, végtelenül inspiratív személy, akire gimnazista kora óta felnézek,

Szalma Nikoletta/Handmade by Vidu – egy kreatív, fáradhatatlan csodabomba.

Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (=erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?

Ó, messze állok én még attól, hogy tanácsot adhassak! Nekem egy idézet segített nemrég, fellapozom a könyvet…

"Beszéljek úgy magamhoz, mintha vigasztalnék valakit, akit nagyon szeretek: Rendben vagy. Ember vagy – mind tévedünk. Kiállok érted." (Brené Brown: Bátraké a boldogság)

Ne kövesd el azt a hibát, amit én. Állj ki magadért. Nem indulatosan, nem gőgösen, nem sértődötten, hanem amikor a szívedet és a lelkedet kell megvédened.

(szt, hrn)

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program