Eleven nőcik – Bott Domonkos Lívia: "Embereket kötök össze a munkám során"

A nőci, ha eleven sorozatban eddig szerepelt hölgyek:

Horváth Reni (kezdeményező) – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bíró Bea, Bokor Réka, Botka Ildikó, Bugár Anna, Csölle Rita, Dékány Nikolett, Dobos Bacu, Dudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Hodossy Katalin, Horváth Melani, Igari Annamária, Jakoda Rátz Katalin, Kacz Éva, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Lantos Borbély Katica, Lovas Mária, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Szilas Ildikó, Nagy Tímea, Norina Hella, Ollé Kulcsár Gabi, Pálfy Ella, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Récsei Noémi, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsófi, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Erika, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Virág Anita, Volner Nagy Melinda.

---

BOTT DOMONKOS LÍVIA

A Minority Kids alapítója, projektmenedzser, pályázati tanácsadó, a FutuReg PT elnöke, közgazdász – kutató, régiófejlesztési szakértő, egyetemi munkatárs, gyermekjogvédő, környezetvédelmi aktivista, az Úszor a családokért polgári kezdeményezés egyik alapító tagja (35) – Somorja/Úszor

Itt keresd:

Web: www.futureg.sk, www.minoritykids.sk

Facebook: FutuReg / Minority Kids / trikk

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Leginkább szervezeti és regionális fejlesztéssel foglalkozom mint közgazdász, pályázati szakértő, illetve certifikált projektmenedzser, a FutuReg think tank PT elnöke vagyok, de nem utolsó sorban feleség, anya, környezetvédelmi szakbizottsági tag, civil aktivista, szívügyem pedig a kisebbségi gyermekjogvédelem, legtöbben ezért a Minoritykids.sk online tanácsadó portál alapítójaként ismernek

– egyszóval segítek létrehozni olyan projekteket, melyek másoknak segítenek.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?

Az új tevékenységemet tekintve a pályázatíró képzésekre, szívügyemet tekintve pedig a Minority Kids közösségépítő és szakmai erejére vagyok igazán büszke. A „Fejlődj és fejlessz” című hiánypótló workshopjaimat tavaly kezdtem el szervezni pályázatírás és projektvezetés terén, azzal a motivációval, hogy még több sikeres projekt legyen régiónkban. A tavalyi év másik fontos momentuma, hogy sikerült megakadályozni egy környezetvédelmi polgári kezdeményezés keretében egy Úszorra tervezett aszfaltgyár megépítését, amiért a közvetlen környezetem volt leginkább hálás. Ha a múltat szemlélem, örömmel tölt el, hogy a Gyermekekért koalíció (koaliciapredeti.sk) első koordinátora voltam, mely az összes, Szlovákiában élő gyermekekkel foglalkozó szervezetet tömöríti jogvédelem terén. Most így visszagondolva, ez lehetett a Minority Kids indulásának motivációja is.

Hosszútávon a legbüszkébb pedig a Minority Kids önkéntesnek induló, immár szakmai bloggá kinőtt fejlődésére és az azt körülölelő pozitív és segítő közegre vagyok, akiket a projekt kapcsán sikerült egy fedél – vagyis egy portál alá tömörítenem.

Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban és legkevésbé?

Szeretek problémákat új és kreatív ötletekkel megoldani. Fontos számomra a fejlesztés és fejlődés regionális szinten, mivel lokálpatrióta vagyok. Izgalmasnak tartom a projektek kihívásait, ugyanakkor legkevésbé a kiszámíthatatlanságukat kedvelem, és azt, hogy hiába „jó“ egy pályázat, relatív fogalom a projektsiker. Attól még, hogy az ötlet jó, a pályázat nem mindig jóváhagyott, mert ugye több külső tényező függvénye. Ezért is térek vissza olykor-olykor az egyetemi kutatásokhoz, felmérésekhez és a gyermekjogi témákhoz, hogy kiegyensúlyozzam mindezt. A gyermekjogvédelem, pályázatok és régiófejlesztés mind nagyon komplex témák, közös bennük a kihívás, a kiszámíthatatlanság és a kreativitás. A fenntarthatóságot és a közösségépítést próbálom bevinni a projektjeimbe minden téren. A Minority Kids pedig immár 5 éve működik, mint a FutuReg PT online tanácsadó projektje, tehát legjobb példája annak, ha valakit valami igazán érdekel és szívből jön, nem kell, hogy az éppen a szakmája legyen, elég, ha a megfelelő emberekkel és motivációval teszi.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet!

Mivel embereket kötök össze a munkám során, mindenkivel igyekszem megtalálni a közös hangot, mind a Minority Kidsben, mind a fejlesztési projektekben. Az elmúlt karácsonyi időszakban rengeteg kedves üzenetet kaptam olvasóinktól. A hála és köszönet kinyilvánítása pedig az online tanácsadás, szakmai segítség vagy akár a képzések velejárói is. Mivel a megkeresések anonim módon is történnek portálunkon, nem szeretnék egy konkrét kiemelt történetet leírni. Ha segíteni tud az a portál, amit közhasznú és segítő céllal létrehoztam, örömmel tölt el engem és a portál szakembereit is, mert tudjuk, hogy van értelme.

Azt mondhatom, hogy témáinkkal és szakembergárdánkkal évente sok helyi szülőnek segítettünk már, ebben szeretem az új tudást és tanulási lehetőséget, valamint a helyi helyzet felmérését.

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Jogász vagy űrhajós szerettem volna lenni gyerekkoromban. Aztán közgazdász lettem, akkor még európai tanulmányok karon, ez terelt a nemzetközi projektek felé is. A családom a leginspirálóbb és legnagyobb támaszom, aki a valódi értékek felé terelt és támogat mindmáig. Kiemelném férjem racionalitását is, aki képes idealista, „világmegváltó“ gondolatvilágomból visszahozni a realitásba, a Földre. Nagymamámnak pedig óriási hálával és köszönettel tartozom, mivel segít, ahol tud és hisz bennem. Megemlíteném szakmai témavezetőmet, René Pawera tanszékvezetőt, aki a kutatás szeretetére ösztönöz, s immár 15 éve nem vagyok képes Alma Materemet, a Comenius Egyetem Menedzsment Karát teljesen elhagyni. Szlovákiai magyar szálon Bolemant Lilla nőjogi aktivista támogatta szaktudásával a Minority Kids projektet elejétől kezdve. Az utóbbi időszakban Récsei Noémi műsorvezetőnek köszönhetem az ösztönzést, hogy a gyermekjogi téma fontosságára sarkallt és a „Posztolható-e a gyermekkor” beszélgetőestjeinkkel a témát közösen juttatjuk a köztudatba. Régóta tervezett workshopjaim megvalósításánál pedig Mészáros Krisztina segített, aki jómaga is tréner és főiskolai tanár.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

Mindenkit meghatároz az a hely és közösség, ahonnét jött, ezért én büszkén vallom a világ bármely pontján, hogy csallóközi vagyok – dolgos, egyenes és kitartó – ahogy a sztereotípiák mondják „mifelénk”.

Meghatározó tényezők voltak az életemben a következő mérföldkövek, tapasztalatok, események: diákéveim a somorjai gimnáziumban, a Diákhálózat alelnöksége, utazások Európa szerte, nemzetközi ösztöndíjak, szakmai tapasztalat neves szervezeteknél, mint az ENSZ, vagy a Szlovákia Gyermekeiért Alapítvány, majd visszatérés a Csallóközbe, családalapítás, két kisgyermekem nevelése, „harmadik gyermekem” online vezetése – a Minority Kids…

Ha visszatekintek, mi lehetett egy nagy löket a múltból, akkor egyértelműen az az ösztöndíj, melyet minden évben a legjobb szlovákiai egyetemi diákok kaptak meg, akik érdekes projektet találtak ki. Ez volt az első sikeres pályázatom, innét indult a pályázatok szeretete. Hálás vagyok, hogy utamon sok érdekes ember és projekt megtalál.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Bátrabb, megfontoltabb és tudatosabb lettem. Kiegyensúlyozottabbnak érzem magam a család és más aktivitásaim összeegyeztetése terén. Merek nemet mondani. Meghallgatom mások véleményét, és ha nem is egyezik az enyémmel, igyekszem rugalmas és konstruktív lenni, minden helyzetből a legjobbat kihozni. Az életem során látott sok projektnek és nemzetközi tapasztalatnak köszönhetően megtanultam stratégiákban – vagyis „nagyban” gondolkodni. Több vélemény és meglátás még több ötletet hozhat. Merek foglalkozni azzal, ami érdekel. A témavezetőm a doktori munkám során végig biztatott, hogy a szlovák-magyar határ menti regionális projektekkel is fontos foglalkozni. Ez adott erőt később más társadalomtudományi témák boncolásához is. Ő szokta mondogatni,“ ha nem foglalkozom a témámmal, más sem fog.” 2019-ben két kutatásom is napvilágot látott különböző régiófejlesztési témákat elemezve (Szuburbanizáció és identitás, Szuburbanizáció és kultúra), melyeket külföldi konferenciákon prezentálhattam. A tudásszomjam az, ami az évek során nem változott, a türelmem és időm viszont igen, ezért szelektálok.

Egy idézet, gondolat, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

"Jót s jól. Ebben áll a nagy titok!" (Kazinczy Ferenc), vagy még egy: "Akkor jó a világ, ha jó benne gyereknek lenni….” (Véghelyi Balázs)

Nevezd meg kérlek a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Kitartás, alázat, találékonyság… Az önkéntesség, közhasznú témák nagyon sok kitartást, a civil szervezeti munka sok tanulási lehetőséget és kapcsolati hálót nyújtott mindehhez.

A tudás iránti vágyam hajt az igazságérzettel ötvözve, azt vallom, a tudás hatalom. Életem során ennek köszönhetően sok kapu nyílt meg, mert a siker mindig sok munka.

A nőci, ha eleven logója

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Úgy érzem, erősségem a sokoldalúságom, igazságérzetem, tájékozottságom és segítőkészségem. Ez az értékrendem fontos ahhoz, hogy tudjam, mit hogyan lehetne fejleszteni. Sok dologra koncentrálok egyszerre, bár ez alapvető hozadéka a projektmenedzsmentnek, amit tanítok is. Ugyanakkor nekem is meg kellene tanulnom a leckét, a prioritások megalkotását, főleg két kisgyerek mellett. Legkevésbé a türelmetlenségemet és túlzott lelkesedésemet szeretem, de néha pont ez hajt előre.

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Szeretem a nyíltságot és őszinteséget az emberi kapcsolatokban. A munkában pedig nagyra becsülöm a kreativitást és emberséget. Ezek az értékek manapság, úgy érzem, eltűnőben vannak. A 21. században egyre inkább én-központúak az emberek. Nem szeretem az egoizmust, a keményfejűséget és a manipulációt. Fontosnak tartom, hogy konfliktusmentesen oldjunk meg problémákat.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Minden Eleven Szlovákiai Magyar Nő, nagy betűvel, aki tesz a közösségünkért, kiemelhető. Hozzám közel állnak a Minority Kids munkatársai, nagyra tartom a projekt minden szakemberét, mert ők azok, akiktől tanulni lehet a gyermekneveléstől kezdve az élet nagy dolgain keresztül egészen a blogolásig.

Két nőt mégis kiemelnék, akik tevékenysége lenyűgöz a közösségépítés és tudás átadásának terén, fejlesztő és kreatív szakemberek egyaránt. Számomra azért is nagybetűs Emberek, mert nem felejtik el, hogy a barátság és becsületesség fontos minden hírnév mellett.

Mészáros Krisztina – riporter, tréner, coach, főiskolai tanár, kommunikációs tréner, a MNLJ PT alapítója

Mayer Éva – Munkácsy-díjas képzőművész, grafikus, tanár, főiskolai docens, a somorjai művésztelep ötletgazdája és megvalósítója

Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (= erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?

„A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, hogy meg se próbálod“ – ez érvényes a projektek világára, de minden új ötletre és az önmegvalósításra is. Ezért biztatok mindenkit, hogy legyen ereje, mersze és támogatása ahhoz, hogy elkezdje azt, ami a szívügye, mert nem beszélni kell, hanem csinálni.

(szt/hrn)