Eleven nőcik – Méry Rebeka: "Mikor a hangom megtöri a rám figyelő csendet, olyankor úgy képzelem, teremtek"

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Méry Rebeka vagyok, szlovákiai magyar, felvidéki népi énekes.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?

A népi énekesként a kultúránk olyan örökségével foglalkozhatok, mely értékek a mai napig meg tudják szólítani az embereket. A zene gyógyító hatású, főképp, ha az a saját kultúránk nyelvezetén szól hozzánk. Szlovákiai magyarként ezért is tartom kiemelten fontosnak, hogy a ránk hagyományozódott népdalok nyelvén tudjak nyújtani valami értékeset az erre még fogékony embereknek. Egyfajta közvetítőnek tekintem inkább magam mindebben. Mindenképpen büszke vagyok arra, hogy önálló döntések, egyéni, sajátos út hozott idáig, ahol vagyok…

Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban és legkevésbé?

Szeretem az érzést, amikor például egy szóló fellépésen kiállok és a hangom megtöri a rám figyelő csendet. Ilyenkor úgy képzelem, teremtek, varázsolok… átadom magam rajtam kívülálló erőknek is…

Ilyenkor egyszerre figyelek befelé és nyitok kifelé. Csoda történik bennem és gyakran kívül is. Jelen kell lenni ezekben a pillanatokban, ilyenkor ez a varázslat – a jelenlét, hogy abba a pár percbe az ember teljesen oda kell tegye szívét, lelkét, de mégis tartással, tudatosan kell egybefoglalni lényegében mindent. Mélységes és alapos felkészülés szükséges ehhez, mind szakmailag, lelkileg. Szeretem az efféle elmélyüléseket.

Nyilván a népdalok rétegzenét és műfajt képviselnek, viszont ha csak egy őszinte visszajelzést is kapok a közönségtől, ha valakit megszólítja az előadásom, vagy egy népdal dallama, szövege, akkor azt érzem, jó amit csinálok. Így egyben nagy felelősséget is jelent, ha kiállok énekelni. Maguknak a kimondott, elénekelt szavaknak is súlya, jelentősége van. A régi emberek olykor sokkal többet tulajdonítottak a szavaknak, mint mi manapság. Hittek a szavak és a csend erejében is (ha úgy tetszik varázserejében ).

Mindezek mellett nagyon szeretem a zenekarokat is, akikkel együtt zenélek. Zenekarban létezni teljesen más dolog és megvannak a maga nehézségei is. Mégis, ha egy összeszokott és emberileg is hasonló gondolkodású tagokból, barátokból áll a formáció, akkor sokkal többet tudunk adni, és nekünk is nagyobb élményt és erőt jelenthet…Számomra a Tindia ilyen. Alapvetően moldvai népzenét játsszunk, de ma már nem csak táncházakat tartunk, hanem együtt is alkotunk a népzene eszközeivel.

Kreatív, egyedi és különleges emberekkel zenélhetek együtt, amiért szintén hálás vagyok.

Amit a legkevésbé szeretek, azok a konfliktusok és a lelkesedés hiánya, valamint a közöny. Sajnos nagyon gyakran el tudják venni az ember kedvét, adni akarását, jóindulatát és motiváltságát…

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet!

Pár évvel ezelőtt Müpa Újév-köszöntő műsorában szólóban énekelhettem el egy számomra is kedves zoborvidéki népdalt, amit még egyik tanárom, Németh Imre tanított saját gyűjtéséből, illetve a gesztei születésű Brath Margit nénitől is volt lehetőségem személyesen hallani, együtt énekelni vele. De rengeteg hasonlóan fontos és kedves emlékem van még Tindia táncházainkról, Sacra Folk, Duna Folk, Hungaricus zenekarok vagy akár önálló koncertjeimről is. Ezekből talán a legnagyobb tanulság számomra, hogy egy kis templomban adott koncert olykor sokkal inkább megszólítja az embereket. Szakrális helyeken másképp értékelik a zenét is.

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Nagy szerepe volt ebben a családomnak, anyukámnak, nővéremnek, nagyszüleimnek, tanáraimnak, környezetemnek. Gyakran viszont a megérzéseimnek, vagy különféle hatásoknak, lehetőségeknek, amiket az élet felém sodort.Számomra egyfajta belső indíttatásként indult az éneklés, valamint hogy egyáltalán kiálljak énekelni. Nincsenek zenészek a családban, nem volt sosem ilyen hátterem. Csak hoztam egy döntést és elindultam egy úton, mert szerettem ezt csinálni. Kerestem a lehetőségeket, vagy épp azok találtak meg.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

Rengeteg személyes élmény, együttzenélések, együttlélegzések, érzések, hangulatok, bánatok, kudarcok, magány, fájdalmak, belső vívódások, ugyanakkor sok-sok öröm, inspiráció, tapasztalat is… Mindezek során sokat fejlődtem és még mindig van mit fejlődjek.

Az éneklés nagy önismeretet és önazonosságot igényel – mind testileg, lelkileg, mentálisan, szellemileg és emberileg is. Amiért hálás is vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok, hiszen az életben is fontos célnak tartom, hogy az ember fejlessze magát, dolgozzon a hibáin, hiányosságain és lássa reálisan képességeit.

Sokat köszönhetek az énektanáraimnak, akik által rengeteget fejlődtem.Valamint annak a sok embernek, barátnak, ismerősnek, nagyszerű zenésznek, akikkel lehetőségem volt együtt zenélni, akik az évek alatt támogattak, mellettem álltak, akik megláttak bennem valamit, hittek és talán mai napig hisznek is bennem, valamint abban, amit csinálok. Mindemellett a tanulmányaim is fontosnak bizonyultak. hiszen néprajzos végzettségemmel egy másféle, szélesebb és hasznos rálátást is kaptam a társadalmunkra, a világra. Utána pedig egy OKJ-s népzenész képzést is elvégeztem, amiben a zenei képességeimet volt lehetőségem fejleszteni.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Nyitottabb, bátrabb, magabiztosabb lettem. Sokkal inkább merek és igyekszem önmagam lenni.

Egy idézet, gondolat, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

“A dal madárrá avat. “

Weöres Sándor : Egysoros versek

"(…)

Erőm: az ének,

lelkemnek arany bokra.

Mindentudással

olvasok rá magamra:

Nem segít szépség,

s nem, ha a szíved gyermek.

Babérod, pénzed,

véred se szól helyetted –

nagyobb isten ver.

Ragyogj igazul, s halj meg."

Szécsi Margit: Énekek /részlet/

Nevezd meg kérlek a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Természetesség, kitartás, és alázat. Esetleg még az önállóság, elhivatottság, a hit, és maga az éneklés, mint tudás, képesség. Mindezek adtak erőt, lelket, motivációt. Sokszor pedig a leginkább félelmetes dolgok nyitottak új utakat, lehetőségeket, mindehhez pedig nyitottság, bátorság is kellett.

A nőci, ha eleven

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Talán az előbb említett természetességet, a kitartást, önállóságot és olykor még a művészi érzékenységemet – érzékiségemet is. Úgy gondolom, hogy kapott tehetségem, képességeim, adottságaim realizálásával és fejlesztésével tanultam meg magamat is értékelni, tisztábban látni. Ez nem volt mindig könnyű számomra.

Amit legkevésbé szeretek, a türelmetlenségem és az olykor túlzott megfelelésre való törekvésem.Valamint a bizonytalanság, mindennek a megkérdőjelezése, ami sokszor hátráltat. Gyakran túlgondolok dolgokat. Mindazonáltal hasznos és építő is tud lenni, folyamatos felülvizsgálatra ad lehetőséget önmagammal, tevékenységemmel kapcsolatban. Segít a dolgok mélyére látni, olykor pedig megfontolttá és óvatossá is tesz.

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Nagyra tartom az őszinteséget, tisztességet, emberiességet, az igazságot. Inspirálóan hatnak rám a kreatív, különleges, természetes, egyedi, önálló emberek.

Felnézek azokra, akik felvállalják magukat teljességükben, a kudarcokkal, fájdalmakkal éppúgy, ahogy a sikerekkel és az örömökkel. Akik nem csak a felszínes külvilág által akarnak látszódni és láttatva lenni.

Nehezen viselem másokban az igazságtalanságot, kétszínűséget, a közönyt, megvetést, továbbá az olyanokat, akik nem becsülik a fentebb sorolt emberi értékeket…

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Rengeteg nőt ismerek, aki inspirál és motivál akár egy személyes beszélgetés, egyénisége vagy tevékenysége által, ráadásul legtöbbjük közeli barátom, ismerősöm is egyben.

Elsőként nővéremet, Méry Beátát említeném. Amellett, hogy testvérként, is tisztelem és felnézek rá, inspirálóan hatott rám alkotói tevékenysége, szellemisége, életfilozófiája, műveltsége, élete, kreativitása.

Écsi Gyöngyi népi énekest is itt említeném meg, akinek hangjától és a gyönyörű zoborvidéki népdalokat hallgatva már gyerekkoromban elvarázsolódtam…

Harmadik ilyen személyiség pedig Pogány Erzsébet, aki sajnos már nincs köztünk, de élete, munkássága példaértékű kell, hogy legyen minden felvidéki magyar számára.

Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (= erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?

Aki eleven, az él, alkot, ad, és éltet. Ehhez mindenkinek saját egyéni eszközei adottak az életében. Mindannyian másféle tehetséget kaptunk, amivel valóban az lenne a dolgunk, hogy kamatoztassuk, éltessük és éljünk vele. Talán azt tanácsolnám, hogy merjen önmaga lenni egészen, merjen természetes lenni, ne féljen saját maga árnyoldalaitól sem, a mélységektől, kudarcoktól, tudja, hogy az élet részei ezek is, és hogy az igazi sikerek örömök mögött is nehéz küzdelmek állnak; merjen az álmai, ötletei után menni és tenni. A siker különben is mindenki életében mást jelent. Fontos az elhivatottság és a kitartás az álmaink, terveink, ötleteink megvalósítására és mindemellett pedig az egészséges önismeret, saját utunk, hivatásunk felfedezése.

Ha mindezzel tisztában vagyunk, akkor tudunk igazán adni másoknak, szolgálni tőlünk magasabb erőket és ajándék lenni mások életében.

(szt, hrn)