Eleven nőcik – Szarka Zsófi: "Állandóan a főzésen jár az eszem, már-már félelmetesen sokat!"

A nőci, ha eleven sorozatban eddig szerepelt hölgyek:

Horváth Reni (kezdeményező) – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bíró Bea, Bokor Réka, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dobos Bacu, Dudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Hodossy Katalin, Horváth Melani, Igari Annamária, Jakoda Rátz Katalin, Kacz Éva, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Lantos Borbély Katica, Lovas Mária, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Szilas Ildikó, Nagy Tímea, Norina Hella, Ollé Kulcsár Gabi, Pálfy Ella, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Récsei Noémi, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Erika, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Virág Anita, Volner Nagy Melinda.

---

SZARKA ZSÓFI

Gasztroújságíró, műsorvezető, a Piacmustra és a Főzőbirodalom alapítója (29) – Nádszeg / Győr

Itt keresd:

Facebook/Instagram: Szarka Zsófi Konyhája, Győr Plusz Konyha, Tapolcai Média

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Gasztroújságíró vagyok, ami mellett látványfőzéssel, gasztroshow-val, főzőműsorokkal és borvacsorákkal adok hitelt az otthon írt recepteknek. Nádszegen születtem, Győrben orgona-zongora szakon végeztem, majd Budapesten és Portugáliában kommunikációból és médiatudományból mesterdiplomát szereztem, de mindenhol csak egy dologra tudtam gondolni: az ételekre.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?

A kitartásomra, mert az egyik legnagyobb divatágban vagyok a kezdetektől fogva.

A divat pedig arról híres, hogy pont olyan réteges, mint egy hagyma. Kizárólag az erős belső mag marad meg, a külső héjak szépen lassan elszáradnak, csak ezt nehéz kivárni, hiszen gyakran csípősek és szagosak.

Én viszont minden helyzetben kitartok, hiszen semmit sem szeretek annyira, mint az ételkészítést, ezért biztosan tudom, hogy ha már senki sem fog körülöttem fakanalat, én még akkor is felteszek egy hagymalevest főni.

Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban és legkevésbé?

A félelmet szeretem a legkevésbé. Azt a félelmet, amikor az emberek nem bíznak magukban, a tehetségükben, a tudásukban és ettől megijednek, ami nagy dolgokra képes. Rosszindulatra, rivalizálásra, megkeseredésre, feladásra és végül bántásra. Ebből érzékelek kisebb, olykor nagyobb adagot, ami néha hátráltat, de azt hiszem, már gyorsan felismerem, hogy ez nem nekem szól. Szerencsére ez a kisebbik hányad és rengeteg kedvesség jut nekünk ebben a szakmában. Ha egy finom ételt az asztalra teszek, akár a családomnak, akár a fizető vendégeknek, teljesen el tudja őket varázsolni, amiért mosolyognak egymásra és rám. Az étel fontos szerepe az életünknek: leültet, időt és közösséget ad.

Fura mód, de egy szendvics készítésénél is elképzelem, hogyan harapja majd, akinek készítem, és azon a harapáson pedig mi minden legyen. Amikor evés közben mindezt észreveszi, akkor válik ez többé, mint egy szendvics. Állandóan a főzésen jár az eszem, már-már félelmetesen sokat. Hajnalban és késő este is, ha pedig nehezen alszom el, egy új fogást állítok össze fejben, az altat el.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet!

A legutóbbi erőteljesen él bennem, talán azt mesélném el. Annak ellenére, hogy régóta tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, mégis a legjobb dolog, amikor hagyom ezen kereteken belül, hogy sodorjon a Jó Isten vagy hívhatjuk akár a sorsnak is.

Így jött a Piacmustra is Tapolcán (egy beszélgetős látványfőzés a piac közepén), ami teljesen új dolog volt, de azonnal tudtam, hogy mit kéne tennem egy piac közepén, 4 kamerával és sok jó alapanyaggal. Az alapanyagot ott helyben szerzem be, az ételt ott készítem el, amit a végén a közönség megkóstolhat. Mindebből tévéműsor készül a helyi média közreműködésével.

Miután sok adást leforgattunk, jött egy győri felkérés. Hatalmas vásárcsarnok épült a városban, aminek a megnyitóján gasztroshow volt a Piacmustra nyomán. Egész éjjel fent voltam, izgultam, nagy dolog volt ez, és valójában senki nem értett hozzá rajtam és a férjemen kívül. Nem tudtam, mi fog történni, de amikor hajnali fél hatkor felálltam a Vásárcsarnok közepén lévő színpadra, akkor elöntött újra az a bizonyos érzés. Megérkeztem, jó helyen vagyok, otthon vagyok, indulhat a show! Borzasztóan izgalmas dolognak tartom, hogy ha dolgozunk, kihívásokban keressük önmagunkat, akkor egyszer csak váratlanul érkezik az összetéveszthetetlen jel. Ez a visszaigazolás, bizonyosság olyan nyugalmat és boldogságot ad, amitől tudod, hogy jó helyen vagy.

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Azt hiszem erre mondhatnánk, hogy „családi összes”. Nálunk középpontban van az étel és az étkezés.

A nagymamám ikonként volt jelen mindig is a családunkban, a tekintetben, hogy a „legjobb töltött káposztát” és sok minden mást ő készíti. Erre egy pici lázadással reagáltam, hogy miért ne tudna egy tizennyolc éves is olyan káposztát készíteni, ha tudja a receptet. Folyton káposztát főztem, míg rájöttem, csak akkor főzök majd ugyanilyen káposztát, ha nagymama leszek, csak addig nem szabad abbahagyni.

Anyukám mindenbe bevont minket, a főzésbe is pici korunk óta, és a legnagyobb szabadságot adta a kreativitásunknak. A család férfi tagjai pedig imádják a hasukat, ami két dolgot jelent, hogy mindenbe belekontárkodnak, és a nők a családban egy finom étellel bármit el tudnak érni náluk. Ezeket látván, érdemesnek gondoltam alaposan kitanulni a mesterséget. Mindez azonban nem volna elég a színpadra. Úgy gondoltam, a recepteket szeretném megosztani minél több mindenkivel, hogy egészséges, saját és finom ételeket együnk. Ez azonban csak a kommunikációs csatornákon lehetséges: pl. újság, online, tv és élő helyszínek. Szükség volt tehát egy erős marketingképzésre, kommunikációs készségre és bátorságra. Többségében mindez az egyetemeken elsajátítható, már csak hinni kellett benne. És ez volt az, amit ajándékba kaptam, egy erős minta és példa, ami a szüleimhez köthető. Apukám a színpadon él, mióta az eszemet tudom, zenészként, amit mi mindig is csodáltunk. Az akaratát, a hitét, hogy kőkemény munkával, tehetséggel és kitartással az iciripiciri dolgokból hatalmas és maradandó értékek lesznek.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

A gasztronómia egy vidám dolog és az egyik legnagyobb élvezeti forrásunk. Akik azonban ebben dolgoznak, akár szakácsként, pincérként, gasztrobloggerként, azoknak ez sokkal nagyobb munka, mint amilyen könnyeden ezt „tálaljuk”. Nagyon fiatalon kijutottam egy Michelin-csillagos étterembe, Olaszországba, ahol 16 órát dolgoztunk minden nap. A saját főzőiskoláim megnyitásakor késő estig vakartam a fugát minden egyes nap. A kamerák előtt pedig meg kellett tanulnom beszélni. Farkasszemet nézve minden kameralencsével, operatőrrel, szerkesztővel, lámpával egyszerre. Mindezt síri csöndben, ahol ha légy is van, kiküldjük, majd hármat számolva elkezdeni beszélni.

Alázat és felkészülés kellett mindenhez, ami nem jön magától, csak ha sokszor megtörsz, majd felállsz és még nagyobb lendülettel újra nekifutsz a falnak, amit egyszer váratlanul átugrasz majd… és ezután jöhet a még magasabb fal!

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Magabiztosabb vagyok. Megismertem saját magamat, a korlátaimat és a képességeimet. Nagy munkabírással és kitartással rendelkezik minden családtagom, ebben bízunk és a vele járó szerencsében, ami valójában csak a munka gyümölcse.

Egy idézet, gondolat, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. (Ady Endre)

A nőci, ha eleven logója

Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Vidámság, bátorság, kitartás.

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Azt hiszem, a megbízhatóságot, amit, úgy gondolom, mások is értékelnek. Minden olyan gyors és múlandó ma már, kevésbé lehet bízni valamiben és valakiben, hogy azt nyújtja, amit megígért. Amivel azonban folyamatosan küzdök, az az elengedés és a kikapcsolás. Nem tudom leállítani a gondolataimat, ezért nehezen tudok lazítani és pihenni, pedig kipihenten a legtermékenyebb az ember és minden másra is jutna idő, ami feltölt. Talán ez az egyetlen hátránya annak, hogy a munkám a hobbim, hogy egyáltalán nem érzem a határokat, mikor kéne abbahagyni aznap – ehhez kell még felnőnöm.

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Szeretem a kiegyensúlyozott, életvidám embereket. Kifejezetten inspirálnak, mert ez az egyetlen értelme a napjainknak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, a munkánkban, a családunkban. Legyen miből táplálkoznunk, felkelnünk és erőt merítenünk. Amit nem szeretek, az éppen az ellenkezője.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy keserű emberek társaságában legyünk és rossz ételeket együnk.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Anyukámat, Szarka Zsuzsát – divattervező, iskolaigazgatónő, emelném most ki egyedül a sok eltökélt, számomra inspiratív, határozott nő közül. Anélkül, hogy észrevenné, folyamatosan arra tanít, hogyan lehet valaki maximalistán sikeres a munkájában, tökéletesen türelmes anya és vérbeli nő, mindezt vidáman.

Ez utóbbi kapja a legnagyobb hangsúlyt, mert ha néhányunknak a felsoroltak mind sikerülnek is, a vidámságot már kevesen tudjuk abszolválni. Azt hiszem, azt még nem mondtam el neki, mennyire csodálom őt ezért, de akkor most ezt itt nem apróztam el.

Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (= erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?

Az a bizonyos sárga köves út. Az elmúlt időszakban pályaválasztás előtt álló fiataloknak tartottam előadást Dunaszerdahelyen. Alaposan figyelni kell és megismerni saját magunkat, hiszen sokfélék vagyunk. Sokszor pont ez a bosszantó, de egyben a legjobb dolog is. Nem kell másolnunk, csak rájönnünk arra, hogy miben vagyunk a legjobbak és mit csinálnánk szívesen.

Egy mondatban mindez annyit tesz: Merj a kereteken kívül gondolkodni! – ez a mindennapi mottónk a férjemmel.

(szt, hrn)