Éljenéljen Gröhling, oktatásügyünk megmentője!
Fellélegezhetnek a tanárok, a szülők és a diákok: csütörtökön beindult az oktatásügy reformja. Ezt nem más közölte, mint Branislav Gröhling szakminiszter.
És vajon mi hívta életre ezt a reformot, mit szeretnének Gröhlingék elérni? Idézem a leginkább szakavatottat: „A reform fő célja annak biztosítása, hogy mindazt, amit a gyerekek az iskolában tanulnak, a gyakorlatban is fel tudják használni.”
Micsoda világmegváltó, forradalmi gondolat! Évtizedeket kellett várnunk, hogy ez valakinek eszébe jusson! De ne is hagyjuk csak úgy elillanni, csámcsogjunk el még egyszer a fenti mondaton. Szóval az a cél, hogy a gyerekek ezentúl olyan dolgokat tanuljanak meg az iskolában, aminek később gyakorlati hasznát is vehetik. Tegye fel a kezét az a Smer vagy Hlas választó, aki ezzel nem ért egyet! Na ugye.
Ezekután merjen bárki bármi rosszat mondani a mesterfodrászból lett oktatásügyi miniszterre. Mi az, hogy nem ért hozzá? Ennél jobbat, többet ki akarhatna?!
És alig telt el egyetlen nap, már pénteken jött a hír: 100 eurós egyszeri prémiumot kapnak decemberben a tanárok. Száz, értik? Egyszáz szlovák euróval lesznek gazdagabbak a pedagógusok.
Ha ezt a könyöradományt valamiféle kompenzációnak szánja Gröhling a koronavírusos-távoktatásos-online tanításos mizériáért, amelyben az elmúlt időszakban részük volt a pedagógusoknak, akkor ez bizony édeskevés. (Ismerek olyan pedagógus házaspárt, amelyiknek egy időben mindkét gyermeke online tanult, közben szüleik otthonról távoktattak, és a harmadik, még óvodáskorú kislánnyal már csak a család kandúrja tudott foglalkozni. De most ők is kapnak fejenként egy százast, nesztek, hurrá.)
Gröhling szeretné tartósan is megemelni a pedagógusok fizetését. „Nehéz megmondani, hogy lesz-e belőle valami, vagy sem“ – tette hozzá, mivel ez nem csak rajta múlik. Ha ez egy optimista kijelentés akart lenni, akkor nem szeretném hallani Gröhlinget borúlátón nyilatkozni...
Pénteken aztán bedobták a felsőoktatási törvény módosító indítványát is, amelynek a célja mi más lehetne, mint hogy emeljék a felsőoktatás színvonalát. Bevallom, nem vettem magamnak a fáradságot, hogy áttanulmányozzam a tervezetet, megtették ezt helyettem sokkal hozzáértőbbek is. Az eredmény? A pozsonyi Comenius Egyetem jelezte, tiltakozni fognak a törvénymódosítás ellen, az ugyanis szerintük nem reflektál kellőképp az egyetemek képviselőivel folytatott párbeszédekre. Magyarán, a minisztériumi urak és hölgyek a jogszabály írásakor nem vették figyelembe, mit akarnak a főiskolák.
Ez persze nem az első eset, amikor a törvénykezők befogják a fülüket és behunyják a szemüket a szakmai érvek előtt. Amikor a szlovákiai magyaroknak is dobtak két gumicsontot, mondván: tessék, törvénybe foglaljuk nektek a nemzetiségi iskolákat, akkor sem vették figyelembe a szlovákiai magyar pedagógusok javaslatait. És itt meg sem álltak a képviselők: pénteken elfogadták, hogy a jövő tanévtől idegen nyelvként tanulhatják a szlovákot a magyar iskolák tanulói. Ismerős a dolog? Nem csoda: hosszú évek óta másról sem hallunk a módszertannal foglalkozó pedagógusoktól, és ezt a módszert – kísérleti jelleggel ugyan, de – már évek óta alkalmazzák is a gyakorlatban. Ám hagyjuk magunkat meglepni, meglátjuk, valójában mikor és hogyan valósul meg ez az új oktatási modell.
Az is egy látlelettel ér fel, hogy annak idején ezernél is több észrevétel érkezett a szakma részéről az egyeztetésre bocsátott oktatásitörvény-csomaggal kapcsolatban, az pedig már a közröhej kategóriába tartozik, hogy maga az oktatásügyi minisztérium 57 pontban nem értett egyet a saját maga által előkészített, benyújtott törvénymódosítási javaslattal.
Ha mindezek ellenére mégis sikerülne hatékonyan megreformálni a száz sebből vérző oktatásügyet, az valóban csak a véletlen műve lesz, nem pedig a bársonyos forradalom óta már 21. oktatási miniszter géniuszát fogja dicsérni.
