Elkeseredett küzdelem a vaspályáért
Csallóközi lenyomatok CXIV.
A csallóközi vasút két szakaszban épült: a 43,6 km hosszú Pozsony–Dunaszerdahely vonalat 1895-ben adták át a forgalomnak, míg a hozzá csatlakozó 53,5 km-es Komárom–Dunaszerdahely szakasz egy évvel később jött létre. A kettő 1904-ben egyesült Pozsony–Komáromi Egyesült Helyi Érdekű Vasút néven.
Már amikor 1893 körül a vaspálya építésének első hírét vették Somorja város lakosai, azonnal felismerték annak előnyeit: a forgalmat könnyíti, olcsóbbá teszi a termés elszállítását, elősegíti a szükséges cikkek behozatalát stb. El is kezdték keserves küzdelmüket, hogy a majdani vasút a település közvetlen közelében haladjon, ne pedig az öt kilométerre lévő Úszoron keresztül.
A somorjaiak képviselői a beruházásról döntők köreinél azzal érveltek, hogy lakhelyük Csallóköznek csaknem a közepére esik, nagyobb városok körülötte majdnem egyenlő távolságra vannak, de már kívül esnek a szigeten. Somorjának van jeles pénzintézete, a népbank és takarékpénztár. Országos vására öt van, a vidék iparosai, termelői idehozzák eladandó áruikat, termékeiket, lovaikat, marháikat; az egész környék lakossága itt szerzi be szükségleteit; tehát tagadhatatlanul kereskedelmi központ.
A Csallóköz 1889. november 21-én harcias vezércikkben mutatta be a felső-csallóközi város társadalmi helyzetét: „Először is rendezett tanácsú város; azután a járásbíróság, szolgabírói hivatal, közjegyzői hivatal. A négy vallásfelekezet lelkészei (ezek közül kettő esperes), tanítói; a polgári fiú és leányiskola, egyedüli az egész szigeten! És végre amit először kellett volna említenem, katonai állandó lakóhely. Értesüléseink szerint most ismét tizenöt évre történt szerződés a városi és katonai hatóság között a katonai laktanya kiadására nézve. Tehát tizenöt évig biztosítva van a katonáknak állandóan való ittmaradása. És mindezek dacára, hogy a sziget kereskedelmének, terményei forgalmának, iparának, katonai hatóságának, értelmiségének központja Somorja – a vaspálya mégis egyenesen kikerüli városunkat, sőt csodásan egy könyök alakzatot csinál, csakhogy Somorját ne keljen érintenie. E megfoghatatlan körülményt és eljárást ajánljuk az intéző körök és az e tárgyban befolyásos egyéneknek, valamint a városunk előhaladását szívökön viselő hatóságok figyelmébe. Egy kiépített vasút nem csekély ügy, melyen könnyen változtatni lehessen; és a most elszalasztott alkalom hatalmas lendülettől fosztaná meg Somorja városát anyagi és szellemi haladása és felvirágzása tekintetében.
De erősen eltévesztett és hiányos intézkedés volna ez a vidékre, sőt az egész környékre nézve, ha a vasút által éppen azt a várost nem tennék a vidék lakosságának könnyen hozzáférhetővé, hol gyermekeit neveltetheti, taníttathatja, törvénye ügyeit elintézheti, szükségleteit beszerezheti; áruit eladhatja – és mi szintén nem utolsó dolog: művelt, társas összejöveteleknél részt nem vehet, néha-néha alkalmilag színházat látogathat, hangversenyekben, bálokban részt vehet. Szóval, szellemi élvezetekben is részesülhet.
Talán még az is nyom a latban valamit, hogy Somorja a Csallóköznek csak dicséretére válik csinosságával, tisztaságával, nyájas, barátságos modorú lakosságával.”
Korabeli források bizonyítják, hogy Somorja vezetősége ez ügyben a legfőbb fórumokat is felkereste, mindhiába. A város lokálpatriótái máig azt tartják: a XIX. század végén a Felső-Csallóközben a magánérdek kerekedett felül a közérdeken. A város mellőzöttsége kizárólag és egyedül a békei uradalom tulajdonosa, a bécsi Wiener von Welten Rudolf nagybirtokos lobbi munkájának eredményeképpen fogható fel.
Lelkes Vince
