1
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció
Megosztás
A Komáromi Jókai Színház igazgatójának a kiválasztása során a megye – az MKP? – elkövetett minden hibát, amit csak el lehetett. Ennek ellenére lehet, hogy a mostaninál jobb igazgatója lesz a színháznak, de az elszúrt pályáztatás rányomja a bélyegét az új igazgatóra, bárki is lesz az.
A komáromi színház már régóta irányítási problémákkal küzd. Megmutatkozott, hogy egy igazgató – legyen az bármilyen jó, alkalmas is kezdetben – nem állhat egy intézmény élén évtizedekig. Az utóbbi években kipróbált emberek hagyták el a társulatot, és nem érkezett a helyükre megfelelő utánpótlás. A megye még a 2003-ban, az igazgató kinevezésekor elkövette azt a hibát, hogy határozatlan időre, gyakorlatilag „életfogytiglanra” kinevezte Tóth Tibort, akinek így azzal sem kellett foglalkoznia, hogy időről időre megméresse magát, nem volt sohasem versenyhelyzetben. Voltak ugyan jobb előadások is, egy-egy még a kisvárdai fesztiválról is elhozott néhány díjat, de például a legutóbbi díjazott – Bandor Éva, aki A félkegyelmű című előadásért kapta a legjobb mellékszereplőnek járó díjat 2018-ban – sem tagja már a társulatnak. Ideje volt a váltásnak, vagy legalábbis a poszt újrapályáztatásának.
A megye októberben váltotta le Tóth Tibor igazgatót, aki nem indult a pályázaton. Ezzel megnyílt a lehetősége annak, hogy egy új igazgató új impulzusokat hozzon a színház életébe. De gyakorlatilag azonnal el is temették ezt a lehetőséget azzal, ahogyan a pályázati bizottságot összeállították: négy megyei képviselő, egy hivatali alkalmazott és mindössze két hely a szakmának – egy a színház alkalmazottainak és egy szakmabeli, színházi ember. A Jókai Színház a maga helyét ellőtte egy könyvelőre/bérszámfejtőre… Ez is mutat valamit. Talán azt, hogy – Komáromban – nem a társulat a színház lelke?
Azt, hogy mennyire tartja fontosnak a megye a szlovákiai magyar színházat, a szlovákiai magyar kultúrát, jól mutatja, hogy szerintük képes jó igazgatót választani a Komáromi Jókai Színház élére négy pártkatona is.
De itt még nem fejeződött be. A pályázat kiírására másfél hónapot kellett várni. December 2-án délután négykor került fel a pályázati kiírás – ha az a néhány sor annak nevezhető – a megye honlapjára. A pályázóknak december 13-án délután két óráig kellett leadniuk a pályázatukat, aminek tartalmaznia kellett egy három éves fejlesztési tervet is…
Tegyük fel, hogy ez is megoldható ennyi idő alatt, és nemcsak a bennfentes pályázónak lehet esélye gazdaságilag is megalapozott fejlesztési tervet írni. Két pályázat érkezett is az előírt határidőig, aztán sokáig nem történt semmi. Ha tényleg igaz, hogy csak december 30-án nyitották fel a borítékokat, akkor vajon mi volt az oka annak, hogy már 17 nappal korábban le kellett adni azokat? Talán a levélbontó kést keresték két hétig? Nem lehetett volna akár december végi határidővel meghirdetni a pályázatot? Mondjuk december 27-én leadják a pályázók, és már 30-án lehet is borítékot nyitni. Esetleg kérhették volna, hogy a pályázók mellékeljenek egy ollót is, akkor minden meglett volna a borítékok sikeres és gyors felbontásához akár már Szilveszter előtt egy nappal.
A pályázók teljes semmibe vételét mutatja, hogy még ezek után is csaknem két hónapig ültek a pályázatokon.
Azt, amit a pályázónak 10 nap alatt kellett elkészítenie, ők – a borítékbontástól számítva – további 56 napig tanulmányozhatták. Ha a teljes időt vesszük – a pályázati határidőtől –, akkor 71 napjuk volt. Vessük már össze ezt a pályázónak hagyott 10 nappal!
De még ezzel sem ért véget a hivatal, illetve itt már egy párt kekeckedése.
Az Magyar Közösség Pártjának volt képe frakcióülésre hívni a pályázókat. De nem akárhová, nem egy vendéglőbe, kongresszusi központba vagy a megyeházára, hanem abba a színházba, ahová éppen igazgatót kerestek. Megmutatták: a színház a miénk, mi döntünk, te örülhetsz, ha beteheted ide a lábad a kegyes meghívásunkra. Ez már milyen feudális tempó?
És még kegyet is gyakoroltak – na nem a pályázókkal – hanem a színház jelenlegi alkalmazottaival. Őket is meghívták ugyanis, hogy kérdezhessenek a leendő igazgatójuktól, a pártkatonák jelenlétében! A saját színházukban! Csak félve kérdezem meg, fizetett az MKP megyei frakciója a színháznak, hogy bérbe vette a színháztermet? Vagy ez nekik alapból ingyen jár?
Sokat elmond a párt hozzáállásáról a levél szövege is. Farkas Iván kezdetben még azt mondja, hogy „A tanácskozáson szívesen meghallgatnánk az igazgatójelölteket”. De ugyanabban a mondatban már kijelentő módban folytatja: „akik bemutatkoznak, majd beszámolnak terveikről, szándékaikról a megpályázott tisztségben, legfeljebb 20 perc terjedelemben.” Épp csak a felkiáltójel hiányzik a végéről. What the f*ck?!
De itt még nincs vége a levélnek. Az utolsó bekezdés első mondata kéréssel indít: „A fentiek alapján, tisztelettel meghívom a megyei képviselőcsoport ülésére…” Tehát látjuk, végképp nem pártgyűlésre. De az utolsó mondat mutatja igazán a szándékot:
„Kérem a pontos, precíz megjelenést.”
A felkiáltójel megint hiányzik, de ez most már tényleg csak helyesírási hiba. Ott van, mindenki érti. WTF?!
Legyél ott, és legyél pontos bazdmeg, ha akarsz valamit – üzeni az MKP a pályázóknak. És ne merj nem eljönni, hiszen mi döntünk rólad, és először a mi seggünket kell kinyalnod, aztán majd mehetsz a semmiről sem döntő bizottság elé. Minden megvan beszélve, el van rendezve! Az, hogy leadtál egy pályázatot, dolgoztál vele, megmozgattad a szürkeállományodat az nem érdekel senkit.
Mi vaaan? Visszajött a kommunizmus? A párt majd eldönti, és ha az igazgató nem elég vörös, bocsánat, ha nem elég MKP-s, piros-fehér-zöld, atillás, zsinóros, árvalányhajas, akkor mehet a lecsóba?
A többi már csak a hab a tortán. A bizottság már ülésezett, állítólag döntést is hozott, de az nem nyilvános. Miért?
Félnek valakitől? Félnek elmondani, hogyan döntöttek és miért?
Még az sem kizárt, hogy a két jelölt közül a jobbik győz, de az biztos, hogy kap egy bélyeget, amit nehéz lesz lemosni. És már a pályázati felhívással, a bizottság összetételével elriasztottak mindenkit, aki esetleg mérlegelte, hogy elindul a posztért. Kár érte.
