Elvek, érdekek, szavazótesztelés

Azt a tényt mindenképpen érdemes minimum két szempontból megvizsgálni, hogy a Smer a Híd szavazatainak segítségével módosít alkotmányt ország-, nemzet- és kitudjamilyenvédelmi okokra hivatkozva.

A Híd mellett szól az az ügyes kis népszerűség-hajhászás, amellyel most ez a párt is beszállt Szlovákia megvédésébe. Özönlik majd a keresztény, a szlovák és a szocdem szavazó, mint kiaszott számlára a tanári béremelés… Az is ügyes, hogy a konkurens párt gyűlölködéssel teli pótcselekvéseivel szemben (leszámítva Szigeti férfias visszalépését) ez a szavazás látszatra valami „érdekében” történik. Az ugyancsak dicsérhető, s nem csupán a mezei szavazó, hanem a politikus szakma szempontjából is: a Híd bizonyította, a „jó ügy” érdekében hasonlóan a KDH-hoz tud kompromisszumot kötni. Márpedig politizálni csakis kompromisszumképes emberek és pártok tudnak.

Teljesen világos lehet mindenki számára, a Smernek a menekültügy, pontosabban az emberek között elharapózott félelem, gyűlölet és kicsinyesség megnyeri a választásokat. Csak az a kérdés, tud-e majd Fico egyedül kormányozni. És ha nem tud, nem árt tűzközelben lenni. Hiszen ekkora smeres többség mellett evidens az is, hogy csakis kormánypozícióból lehetséges bármilyen politikai programot megvalósítani. Aki pedig politikusként nem akar kormányba kerülni, az vagy festi magát, vagy hülye. Netán mindkettő.

A Híd kénytelen gesztust tenni a rettegő, a szlovák és a balos szavazók felé. És az egyetlen párt által reprezentált, pontosabban „reprezentált” balos, pontosabban „balos” politika felé is. Ez egy ilyen gesztus volt. Ez nem zár ki semmiféle jobbos koalíciós kormányzást. Sem…

Mindenképpen a Híd elvi hitele ellen szól azonban az a komoly emberjogi és biztonságpolitikai kritika, amelyet a megszavazott javaslat ellen fejtettek ki a hidasok az elmúlt napokban. Mert való igaz, a terrorellenes intézkedések aránytalanul csorbítják az állampolgárok szabadságát, sőt visszaélésekre is lehetőséget biztosítanak.

Én mint állampolgár, például így látom. És nálam jobban nem tudhatja senki sem, hiszen az érintett állampolgár én magam vagyok. S tudom, hogy nem vagyok ezzel magam… Nem túl sok hitelt adok annak a magyarázatnak, amely alapján a Žitňanská-módosító (a bírók nem kapnak több időt) megszavazása tette lehetővé a javaslat támogatását. Magyarázatnak logikus, parasztvakításnak is elmegy, a kompromisszumkészség prezentálásának kiváló módja, el kell ismerni. De ennyike.

Az ár-érték arány itt gondot sejtet. Ilyen olcsó nem lehet a dolog.

Reménykedhetünk vajon abban, hogy a Híd ígéretet kapott valami nagyobbra? Mondjuk a már majdnem átpasszírozott kisebbségi támogatási rendszer majdani jóváhagyására? Ki tudhatná azt, kérem… Aki bízik a Smerben és a jövőben, az bízzon. Meglátjuk a választások után.

Teljesen biztosra vehető, hogy egy ilyen súlyú alku akár egyesek szerint megérhette ezt az első látásra arcvesztést sejtető, meglepő behódolást. Mert a kisebbség napi igényeit szolgálná, s nem a politikusok személyes érdekeit. És akkor ebből a Híd jól jöhetne ki. A kisebbségek pedig szintén.

Az érme következő oldala… Éle? – ha kiélezzük – valóban az, milyen lehetőségei maradnak egy pártnak Szlovákiában, ha nem kerül kormányba. Hát, ilyenek. Vagy el akar valamit intézni, és akkor annak ára van, vagy csak dumál és megélhetést biztosít pár embernek a lehetőségeihez mérten. S vegetál. Mert tapasztalható: a Smer (és eddigi partnerei) mellett az országos politikában gyakorlatilag csak lassan hervadni lehet. Aki politikus, annak ez napi dilemma.

Na, most, ha a kisebb rosszat elviselni már nem tudó, magát az elvek síkjára odabetonozó hős választó lenyelte az MKP elnökének megyei politikai békáját, a Smerrel való paktálást, akkor tán a Híd paktálása is lenyelhető és emészthető lesz számára. Főként azon felmérés tükrében, mely szerint a választók nem kis része hajlandó kibékülni a Smerrel való kényszerházassággal. (Hogy aztán ágy és asztal, vagy csak az asztal… más kérdés, gusztus dolga…)

Nem védem tehát a Hidat. A választók sodorják ebbe az „irányba”. Az érdek, a számítás, egyes elvek választók általi feladása vagy szebben mondva, átértékelése valami végett – ez nem megnyugtató, ám teljesen logikus és legitim.

Az persze mindebből messze nem jósolható meg, ki lesz a Smer koalíciós partnere a választások után. Gyaníthatóan a Híd lesz az utolsó, akit elfogadnak Ficoék, hiszen – bár nyugat felé kifehéredne kissé a szennyes, lehetne a nemzetközi szinten elfogadható partnert látványosan lobogtatni – ez a párt lehetne a szóba jövők közül a smeres korrupció legnagyobb kerékkötője. Ami szintén megérne egy misét… Nem a Hídnak. Nem is a Smernek, hanem a választónak.

Az is elgondolkodtató, hogy egy politikai identitását négy évig részben jegelő Híd-Smer frigy hoz-e „szebb jövőt” Szlovákia lakosságának, vagy egy SNS-Smer ágytorna. Vagy egy nem sokkal kevésbé nacionalista KDH-Smer aktus. Netán a totálisan kiszámíthatatlan Sieť-Smer összeborulás? Igen, ez így elég vacakul hangzik. Sőt, nagyon vacakul.

De ezek a lehetőségek. Ma éppen csakis ezek.

Smer nélkül ez csak akkor fog menni, ha az ellenzék képes lenne együttműködni saját magával, és volna ehhez választókat meggyőző programja. Ami annál is nagyobb sci-fi, mint egy Híd-Smer koalíció.

Szóval tulajdonképpen nincs itt semmi látnivaló. Csak a szavazók ingerküszöbét tesztelik a képviselők. Fogadok, hogy a Naomi Campbell mellbimbó-villantását tematizáló cikk többek pulzusát billenti meg, mint ez a – nem túl elegáns, de holnapra elcsendesedő – affér.