„Emlékezzünk ismét együtt Aradra!”
A Csemadok nagymegyeri szervezete és a városi művelődési központ a címbe emelt felhívással szólította a város lakóit közös emlékezésre, melyet koszorúzással egybekötve ezúttal is Szaiff József honvédorvos sírjánál, valamint Kazinczy Lajos ezredes emléktáblájánál ejtettek meg csütörtök délután a katolikus temetőben október 6-a, az aradi vértanúk napja alkalmából.
Az eseményen megjelent többek között Lojkovič Sámuel polgármester és Magyari Gyula, a pozsonyi magyar nagykövetség tanácsosa, közreműködtek a Bartók Béla alapiskola tanulói, Varga Levente, Haris Zsóka, Zsoldos Viktória, továbbá a nyugdíjasklub Kéknefelejcs népdalköre.
Soóky Marián pedagógus ünnepi beszédében felidézte a 167 évvel ezelőtti tragikus történéseket, majd a csallóközi városhoz is kötődő tizennegyedik aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos ezredes kapcsán a következőket mondta: „Komárom várának átadásáig Nagymegyer és környéke felvonuló terepe volt a császári katonaságnak, emellett az alsó-csallóközi katonai hadműveletek egyik központja is. Ennek okán került Nagymegyerre nyelvújítónk fia, Kazinczy Lajos is, aki 1820-ban született…” Korabeli hírek szerint 1849. június 2-án hagyta el a várost, majd a „Máramaros megyében lévő csapatok főparancsnoka lett, rövid időn belül 8 000 fős hadtestet hozott létre”. A világosi fegyverletétel után ő is hasonlóképpen cselekszik, „augusztus 24-én Zsibónál feltétel nélkül leteszi a fegyvert. Ezt követően Aradra kísérték, a hadbíróság előtt nem volt számára kegyelem. 1849. október 20-án agyonlövik”. Kazinczy Lajos is tehát azok közé tartozott, a szónokot idézve, akiknek babérkoszorú helyett bitófa vagy, enyhébb büntetésként, golyó általi halál jutott osztályrészül.
Az emlékező szavak után, a Kéknefelejcs népdalkör énekhangjainak kíséretében, az önkormányzat, továbbá intézmények, társadalmi és civil szervezetek vezetői, képviselői helyezték el a tisztelet és a hála koszorúit Szaiff József sírjánál és Kazinczy Lajos emléktáblájánál.
(bodnár gy.)