„Én temettem el, a helyet is megjelöltem, ahol nyugszik”

2021. július 1. - 18:36 | Kultúra

Csallóközi lenyomatok CCLXXXI.

„Én temettem el, a helyet is megjelöltem, ahol nyugszik”
Archív felvétel

Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.

(CLII. rész)

Futótűzként terjedt el a szomorú hír Komáromban, hogy a kelet-galíciai harctéren elesett a 23 éves joghallgató, Vaskó Balázs. Halála körülményeit a vele együtt harcoló Igó Aladár tartalékos zászlós részletesen megírta édesapjának, Igó Endre magyar királyi adófőpénztárnoknak.

Részlet az első levélből, amely 1915. augusztus 31-én kelt: „Szegény Vaskó Balázs tegnap, augusztus 30-án reggel 4–5 óra között, szuronyroham alkalmával gépfegyvertől három helyen találva, elesett. Én temettem el, a helyet is megjelöltem, ahol nyugszik, s lerajzoltam magamnak. Az ütközet alatt, melyben résztvettünk, s ahol szegény Balázs elesett, halála előtt úgy 10 perccel még beszélgettem vele.”

Idézet a második levélből, mely szeptember 1-jén kelt: „Tegnap óriási » gefechtünk« volt. Nekem nincs – hála a jó Istennek – abszolút semmi bajom. Jól vagyunk, mert már elűztük innen a muszkát. Szegény Balázs, mint tegnap is írtam, elesett. Én temettem őt el másnap, 31-én. Zulicze községnél, attól északra, egy országút kereszteződésénél, egy feszület mellett, négy nyárfa alá temettem. Más újság nincs. Most ebédelünk.”

A Vaskó család a következő gyászjelentést adta ki fiuk elhunytáról: „Vaskó István és neje született Mauler Riza, Vaskó Margit férjezett dr. Petőcz Károlyné, ifj. Vaskó István és dr. Petőcz Károly úgy a maguk, mint összes rokonaik nevében mérhetetlen fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy felejthetetlen kedves fiuk, testvérük, sógor és rokonuk, Vaskó Balázs harmadéves joghallgató, a császári és királyi 83-ik Schikofsky-gyalogezred egyéves önkéntes hadapródja, augusztus hó 30-án reggel 4 órakor életének 23-ik évében, a nemzeti létünkért folytatott kelet-galíciai harcokban, Zulicze közelében orosz gépfegyvertől szíven találva elesett. Addig is míg gyászba borult szeretteidnek megengedi a Mindenható, hogy örökös pihenőhelyedre hazahozassanak, hogy szülővárosod hantjai takarhassák be az ellenséges hadak golyójától elnémult szerető szívedet, nyújtson ideiglenes pihenést azon néhány arasznyi idegen föld, mellyel szerető bajtársaid – pontosan körülírt helyen – eltakartak. Védjen addig azon út széli Feszület, melynek tövénél most nyugszol, s adjon árnyat azon négy rezgőnyárfa lombja, mely ott föléd borul. Komárom, 1915. szeptember 15. Áldás emlékedre!”

Lelkes Vince