Energiasokk a kis- és nagyvállalkozóknak, orvosoknak – végső soron az egész lakosságnak!

Illusztráció -TASR

Ha tetszik, ha nem, ha az állam nem mozdul – márpedig nem látjuk, hogy mozdulna, eddig ugyanis az ex kormányfő és ex pénzügyminiszter ostobaságaira fecsérelte a drága idejét és munkáját –, akkor bizony a vállalati szféra nem tönkremenő részének egyes számláit is mi fogjuk kifizetni.

Ez nem rémhír, hanem a valóság.

Egyes nagyvállalatok látva az energiaszámlákat már támogatás híján feladták. Ott van pl. az ország egyetlen alumíniumgyára. Leállt. Pár száz alkalmazott, kétezernél több beszállító. Nagy részük átkerül a szociális ellátásba.

A kicsik is megkapták az első előlegszámlákat a horribilis összegekkel. Mondjuk egy pék, ha az állam az adónkból nem segít rajta, két dolgot tehet. Ő is bezár. Vagy pedig árat emel, hogy fedezni tudja a cégecske költségeit. A kenyér árában tehát mi adjuk össze a gáz- vagy a villamos művek bevételeinek jelentős részét.

Normális szabadpiaci rendszerben az állam mint olyan a legritkább esetben avatkozik be. Ez pl. egy olyan eset, hiszen az egész ország, az egész gazdaság meginoghat. Mit tesz Szlovákia? Kivár. Illetve semmit. Vagy ha mégis valamit, azt olyankor, amikor már eső után köpönyeg.

Egy további példa, amely mindenkit érint. Az ambuláns szféra a legutóbbi tárgyalások alkalmával kimaradt a jóból. De még a tárgyalásokból is. Pedig az orvosi rendelők zöme vállalkozásként működik. Ugyanúgy magasabbak a költségeik, mint a többi maszeknak. Az energián túl a személyi kiadások, irodai, orvosi felszerelés, a továbbképzések ára és így tovább a tulajt nyomja. Nem csoda hát, ha egyes rendelők – ha egyszer a betegbiztosítóktól érkező összeg kevés – törvényes lehetőségeiket kihasználva, hozzájárulás formájában elkezdték ráterhelni a kedves páciensre. Februártól egyesek bezárnak (ami egy következő megoldandó probléma az ellátás biztosításáért mégiscsak felelős államnak, nekünk, lakosoknak pedig egyenesen életveszélyes), más rendelők pedig állítólag tömegesen kezdik el szedni a „vizitdíjat”.

Azt is mi fizetjük, ha az állam nem ébred fel. Pedig az ellátásunkat már biztosításunkként egyszer átutaltuk a biztosítónknak, mi már egyszer teljesítettük a kötelezettségünket.

A köztársasági elnök asszony nagyon helyesen rászólt a politikusokra. Bár szerintem ők maguk is tudják, hogy ez így nem helyes, nem igazságos és a dumájukkal ellentétben se nem családbarát, se nem szociális… Az egészségügyi miniszter pedig azt tette, amit az oktatásügyi. Ígért. Valamikorra valamilyen megoldást. És valamekkora pénzmagot.

De hogy, milyen feltételek mellett és kinek, melyik típusú rendelőnek, mely iskoláknak mennyit, azt nem mondták.

Hogy vajon mikorra, azt sem. Reméljük, nem lesz késő. Mert ha holnap kisvállalkozóként szívinfarktust kapsz, amiért be kell zárnod a családod és alkalmazottaid megélhetését addig biztosító cégedet, s közben orvos sem lesz a közelben, mert szintén bezárt vagy anyagiak híján lerövidítette a rendelést: hát a magasságos ment meg nagyobb eséllyel, mint az állam…