Ennyi véletlen nincsen – Tudják, ki gyilkolta meg az ekecsi házaspárt

Megosztás

• 2017. március 9-én egy ekecsi házaspár brutális gyilkosság áldozata lett. A 64 éves Monozlai Bélát hét, feleségét, Friderikát pedig ötvenöt késszúrással végezte ki a kegyetlen elkövető.

• Néhány hét telt el, mire a gyanú a család egyik 40 év körüli, női hozzátartozójára terelődött, akinél két hónap elteltével találtak egy cipőt, melynek talpa teljesen megegyezett a gyilkosság helyszínén talált lábnyommal. Az asszony tagadta, hogy ott járt volna.

• Egy évvel a gyilkosság után, 2018 márciusában a nő beismerte, hogy ott volt a tett színhelyén. Azt viszont továbbra is tagadta, hogy ő volna a gyilkos. Nem indítványoztak ellene vádemelést, mivel ehhez további bizonyítékokra volna szükség. A nő szabadlábon van.

• Mivel a nyomozás holtpontra jutott, a meggyilkolt nyugdíjas házaspár gyerekei, Zoltán és Friderika úgy döntöttek, nyilvánosságra hozzák a szörnyű bűntény részleteit, hátha előrelépést érnek el az ügyben.

• A kusza történet címszavakban: gyorskölcsönök, titkolózás, véres lábnyom, hónapokig hiányzó kamerafelvétel, beismerő vallomás, hazugságvizsgálat, tehetetlenség.

Az ekecsi kettős gyilkosság áldozatai: Monozlai Friderika és férje, Béla (Forrás: Facebook)

Váratlan látogató

2017. március 8-át írunk. A szerdai nap délelőttjén az ekecsi Friderikát a vele egy utcában élő édesanyja felhívja, és elmondja neki, hogy épp nála van a család egyik közeli hozzátartozója. A szóban forgó családtag – egy 40 év körüli nő, akit nem fogunk nevén nevezni – állítólag Friderikához jött, hívta is őt, csak nem tudta elérni, így beugrott a nyugdíjas rokonokhoz.

Ugyanakkor Friderika telefonja nem jelezte, hogy hívták volna, és több okból kifolyólag is furcsának tűnt neki a látogatás. Bár rokonával gyakran összejártak, de a nő általában férjével együtt, náluk vendégeskedett, a későbbi áldozatokhoz egyáltalán nem járt, pláne nem hétköznap délelőtt. Miután Friderika befejezte édesanyjával a rövid telefonálást, azonnal kiment az utcára, hogy ott várja meg rokonát, de ahogy átnézett szülei közeli háza elé, nem látta, hogy ott bármilyen autó parkolna – pedig rokona nem falubeli, hanem egy Ekecshez közeli kisvárosban él.

Végül nagyjából fél óra elteltével megérkezett hozzá az említett családtag, de már autóval. A nő azt mondta Friderikának, hogy korábban azért nem tudott behajtani az utcába, mert két teherautó elállta az utat, így a falu központjában parkolta le kocsiját.

Látogatása nem tartott sokáig, és nem esett szó olyan témáról, aminek nagyobb jelentőséget kéne vagy lehetne tulajdonítani. Friderika aznap még átment szüleihez, akikkel szintén nem beszélt rokonuk látogatásáról.

Másnap, március 9-én, csütörtökön Friderika megint otthon töltötte a napot. Délben csörgött a telefonja, az előző nap ottlévő rokona hívta őt, akivel majdnem háromnegyed órán keresztül beszélt, de megint csak nem esett szó semmi érdemlegesről. Ahogy véget ért a telefonbeszélgetés, átment szüleihez, mivel az ebédhez uborkára volt szüksége. Nem tudta, hogy édesanyja és édesapja ekkor már – úgy reggel 9 óta – halott volt.

A meggyilkolt házaspár lánya, Friderika szülei házánál mesélte el a történteket (Fotók: Cséfalvay Á. András)

“Benyitottam a konyhába, és láttam, hogy a szobaajtó be van csukva. Az ebéd ott pihent a tűzhelyen, és azt hittem, hogy lepihentek evés után. Nem gondoltam semmi rosszra. Becsuktam az ajtót, lementem a pincébe, fogtam az uborkát és hazamentem”

– idézi fel a gyilkosság napját Friderika. Aznap este is át akart még menni szüleihez, de napközben dolga akadt és elszaladt az idő, így erre már nem került sor.

Jött a postás

A következő napon – március 10-én, pénteken, nem sokkal déli tizenkettő után – megcsörrent Friderika telefonja. A postásnő hívta őt, aki édesanyja nyugdíját akarta kézbesíteni, azonban hiába csengetett, senki nem nyitott neki ajtót. Azonnal próbálta hívni szüleit, de édesanyja és édesapja telefonja hiába csengett, ekkor már bő egy napja meggyilkolták őket.

“Átfutottam nagypapámhoz, aki mellettünk lakik – neki apu minden nap ebédet vitt. Kérdeztem tőle, nem tudja-e, hol lehetnek, de persze nem tudta, csak annyit mondott, hogy apu már tegnap sem vitt neki ebédet. Ekkor már tudtam, hogy valami baj van”

– emlékszik vissza a történésekre Friderika, aki rögtön átsietett szülei házába.

Ahogy benyitott, ugyanaz a látvány fogadta, mint egy nappal azelőtt. A konyhából nyíló szobaajtót megpróbálta kinyitni, de az be volt zárva – a kulcsot később se találták meg. Újra szülei számát tárcsázta, és ekkor vette észre, hogy mindkét telefon a konyhai kukában csörög.

Azonnal értesítették a rendőrséget, majd fény derült a szörnyűséges bűntényre: Friderika 61 éves édesanyját ötvenöt, 64 éves édesapját pedig hét késszúrással végezte ki a kegyetlen gyilkos.

A család értetlenül állt a bűncslekmény előtt, és senki nem gondolta volna, hogy rövid időn belül női hozzátartozójukra vetül a gyanú árnyéka.

A véres lábnyom és a biztonsági kamera hiányzó felvétele

“Ott volt velünk minden nap, mintha mi sem történt volna. A temetésen, a halotti toron, átjött velem még a szüleim házába is” – mondja hozzátartozójáról Friderika.

A család természetesen megemlítette a nyomozóknak, hogy a nő a gyilkosság előtti napon biztosan ott volt az áldozatok házában, és a rendőrök emiatt ki is hallgatták az asszonyt. Elmondása szerint a közös nyári utazásukat tervezték – azelőtt is együtt voltak nyaralni – és katalógusokat vitt a nyugdíjas házaspárnak.

Viszont azt is állította, hogy kocsival járt a háznál, és csak azután ismerte el, hogy nem így volt, amikor a rendőrök szembesítették a térfigyelő kamerák felvételeivel. Ezeken ugyanis látni lehetett, ahogy faluközpontban parkolja le autóját, és gyalog – kerülőúton – indul a házhoz.

És hogy mit láttak a térfigyelő kamerák a gyilkosság napján?

Hasonlót, mint az előző napon:

A család rokona közvetlenül a gyilkosság előtt – reggel fél kilenckor – beérkezett a faluba, és a templom környékén parkolta le autóját. Ezt követően már csak akkor rögzítette őt a kamera, amikor több mint két órával később – fél tizenegy után – kocsijával távozott a faluból.

Csakhogy a gyilkosság napján rögzített videó még legalább fél évig nem állt a rendőrség rendelkezésére.

Az elképesztő blamázs hátterében tisztázatlan technikai okok állnak, melyek miatt csak ősszel sikerült először megnézni a márciusi gyilkosság napján készült felvételeket.

De ne ugorjunk annyira előre…

A lehetséges indíték: pénz

Még mindig 2017 márciusában járunk, a női rokont kihallgatták, de azt nem sikerült igazolni, hogy ott lett volna Ekecsen a gyilkosság napján.

Sejteni lehetett, hogy a gyilkos a pénzre utazott – a nyugdíjas házaspár házat örökölt, amit eladtak, és megkapták a rájuk eső részt – viszont a hozzátartozó személyéhez fűződő indíték még hiányzott. Egészen addig, amíg a gyanús rokon férje meg nem említette, hogy felesége az ő tudta nélkül gyorskölcsönökkel adósította el magát.

“Kb. két héttel a gyilkosság után ott ültek nálunk, és a férje elmondta, hogy a tudtán kívül több gyorskölcsönt is felvett. Holott jómódban éltek. Még a férjének sem mondta el, hogy mire kellett a pénz, ő is csak az SMS-ben kapott törlesztési felszólításokból jött rá az egészre”

– ecseteli a részleteket Friderika. Ahogy tudomására jutottak ezek a részletek, rögtön közölt mindent a rendőrökkel, akik ezután már joggal feltételezhették, hogy a családtag lehet az elkövető. A gyilkosságtól számítva két hónap telt el, míg az egyszerű családtagból gyanúsított lett.

A nőnél 2017 májusában házkutatást tartottak, és lefoglaltak nála egy sportcipőt – melynek mérete és talpmintája teljesen mgegyezik azzal a véres lábnyommal, amelyet a gyilkosság helyszínén dokumentáltak a helyszínelők.

A cipőt laborvizsgálatra küldték, ám vér-, illetve DNS-maradmányokat nem találtak rajta. A szakértői jelentés szerint a lábbelit korábban olyannyira “kifőzték”, hogy azon semmilyen nyomot nem tudtak beazonosítani.

A nő továbbra is tagadta, hogy ott lett volna a házban a gyilkosság napján, fertőtlenített cipőjét nem tudták felhasználni ellene, így az egynapos rendőrségi őrizet után nem indítványozták előzetes letartóztatását, és szabadon engedték.

Hogyan képes ilyenre egy nő?

Sokakban felmerülhet a kérdés: Hogyan tud egy nő bármilyen nehézség nélkül véghez vinni egy ilyen vérengzést? A szóban forgó asszony nem egy törékeny alkat, magas és testes.

“Anyut először megszúrhatta a konyhában, úgy négyszer-ötször. Apu pedig bent volt a fürdőszobában, és amikor kilépett onnan, a gyilkos rögtön szíven szúrta, és már ez az első szúrás halálos volt számára”

– ismerteti Friderika nyomozásból kiderülő részleteket.

A nyugdíjas házaspárnak egyébként volt otthon némi készpénze, egy banki igazolás szerint egy nappal haláluk előtt 650 eurót vettek ki a bankautomatából. Ennek a pénznek nyoma veszett. Ugyanakkor vagy ezer eurót nem talált meg a tettes. A gyilkos az emeleten mindent föltúrt, de a földszinten nem, így arra a pénzre nem bukkant rá.

Miután a helyszínelés befejeződött, és távoztak a rendőrök, Friderika átment szülei házába, és vele tartott a már említett női családtagja is.

"Mióta szüleinket meggyilkolták, nincs nyugalmunk" – mondja Friderika öccse nevében is

“Ő is átjött velünk. És azt is látta, honnan veszem elő azt a pénztárcát, amiben ott volt a pénz”

– gondol vissza a fejleményeket ismerve kissé rémülten az akkori eseményekre.

Nincs alibije másfél órára

Friderika elmondása szerint a nyomozás tavaly májusban – amikor megtalálták a cipőt, de a nő tovább tagadott – holtpontra jutott. Azóta nem is találkoztak rokonukkal, még csak nem is telefonáltak, sőt, a nő még a Facebookon is blokkolta családtagjait.

Csak akkor változott a helyzet, amikor ősszel végre megtekinthető állapotba került a biztonsági kamera felvétele, amely a gyilkosság napján rögzítette, hogy a gyanúba keveredett rokon két órát töltött Ekecsen, mégpedig pontosan a gyilkosság idején.

A nő ekkor azt állította, hogy valóban ott volt a faluban, odament az áldozatok utcájába is, de házukba nem ment be, csak elszívott egy cigit, majd visszament kocsijához. Magyarázata már csak azért sem stimmelt, mert a kamerafelvétel tanúsága szerint több mint két órát töltött a faluban.

A nő idén januárban vállalta, hogy hazugságvizsgálatnak veti alá magát. Friderika elmondása szerint a gyilkosságra vonatkozó kérdésekben egyáltalán nem adott megbízható válaszokat – azonban ezeket nem lehet bizonyítékként felhasználni ellene.

Idén februárban Ekecsen a rendőrség a gyanúsítottal rekonstruálta az eseményeket, de a nő továbbra sem tudott elszámolni kb. másfél órával – az általa elmondottak – a gyalogos odaút az utcába, a cigaretta, valamint a visszaút – csak nagyjából fél órát vettek igénybe.

Friderika és öccse a rekonstrukció napján látták tavaly május óta először, és azóta utoljára rokonukat. Ott álltak az utcában, de a nő rájuk se hederített.

“Fején szeméig húzott sapkával jött ki anyuék házából. Ha tiszta a lelkiismereted, akkor nézz a szemünkbe – ezt mondtam neki, de ő fel sem nézett, csak lehajtott fejjel ment tovább. Ennyi volt az utolsó találkozásunk”

– mondja Friderika.

Beismerte, hogy ott volt a tett színhelyén

Pontosan egy évvel a szörnyű kettős gyilkosság után aztán jelentős fejlemény történt az ügyben. A rokont újra kihallgatták, és kiderült, hogy egy évig kitartóan hazudott a rendőröknek.

Most ugyanis bevallotta, hogy bent volt a gyilkosság színhelyén, és látta a holttesteket.

Azt állítja, hogy amikor bement és meglátta a holttesteket, föléjük hajolt, hogy megnézze lélegeznek-e – és ekkor lépett bele a vérbe. Ezután pedig fogta magát, és elment (bár a lábnyomok a házon belül máshova is vezettek, nem csak kifelé…).

“Arra nem tudott magyarázatot adni, hogy miért nem szólt erről senkinek egy évig, ha nem ő csinálta ezt”

– fűzi hozzá kétkedve Friderika.

A beismerést követően a nőt újabb hazugságvizsgálatnak vetették alá, de ennek eredményei egyelőre nem ismeretesek a hozzátartozók előtt. A vizsgálat egyébként is – mivel bizonyítékként nem lehet felhasználni – inkább orientációs jelleggel bír, nem szolgál bizonyítékként.

Van ennyi véletlen?

A nyugdíjas házaspár családja továbbra is traumatizált állapotban várja, hogy kiderüljön az igazság. Tartanak attól, hogy ha valóban a rokonuk a gyilkos, más is ki van téve a veszélynek, amíg szabadlábon van.

A megcsonkított család azt akarja, hogy minél előbb pont kerüljön az ügy végére. A gyász akkor is velük marad, de legalább lelkük megnyugszik, ha tudják: a gyilkos rács mögött van.

Vannak szakértői vizsgálatok, amelyek még nem zárultak le, a család úgy tudja, bizonyos DNS-eredmények több mint egy évvel a gyilkosság után még mindig nem érkeztek meg. Bíznak benne, hogy sikerül előrelépni a nyomozásban, de ahogy múlik az idő, úgy vesztik el fokozatosan a nyomozásba vetett reményüket is, és egyre inkább a csalódottság érzése uralkodik el rajtuk. Azzal pedig nem is számolnak, hogy nem rokonuk a gyilkos. Az édesanyját és édesapját elvesztő Friderika úgy véli:

“Nem létezik, hogy minden csupán a véletlen műve. A rendőrök is azt mondják: ennyi véletlen nincsen.”

(db)

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program