EP-választás: Most már pofa be, roló le!

A hétvégi EP-választások egyik jó híre, hogy az Európai Unióra köpködő barbárok karaténba kerülhetnek. Vagyis kizárólag otthon verhetik majd tovább az asztalt, az asszonyt, meg akár a lompost… Attól függ, ki, mire gerjed. Ez a tény sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy Európának (EU) sikerült megvédenie önmagát. Méghozzá azokkal szemben, akik úgy akarták „megvédeni”, hogy közben szart kevertek a palacsintatésztájába…

EP-választás: Most már pofa be, roló le!
Fotó: TASR-illusztráció

Aki nem tudja, hogy kikről van szó, az mostan hagyja abba az olvasást.

Szóval, Szlovákiában a progresszió nyert.

Ezért ez, per pillanat elvileg és gyakorlatilag is, egy progresszív (haladó, fejlődőképes) ország. Annak ellenére, hogy fiatalabb, mint bármely felvidéki harcos... Annak ellenére, hogy néhány alacsony homlokú (tudatlan) nácit is sikerült kitermelnie, delegánia az Európai Parlamentbe többtízezer nacionalista, fajgyűlölő, homofób állampolgárának. Ezek a „képviselők” Brüsszelben legföljebb majd nagyokat sörözhetnek az adófizetők pénzén. Miután öt éven át naponta fel lesznek pofozva néhány szigorúbb környezetben szocializálódott „pedagógus” által... Itthon pedig a messziről jött ember azt mond, amit akar elve alapján, arról mesélhetnek majd, hogy ők nem azok a bunkó parasztok, akiknek kinéznek. Hanem ők a bikák, akik elrabolták Európát...

A másik jó hír, hogy szlovákiai magyar ember nem keveredhet ezek közé a hülyék közé. Mert úgy esett, hogy lemaradtak minden brüsszeli járatról. Tehát bármennyire is akarták, nem sikerült nekik elmenni sorosista pofonokért Brüsszelbe...

Erre tessék csomót kötni, hiperkonzervatív kendteknek... Ez az a helyzet, kérem szépen, hogy minden rosszban van valami jó. Vagy mégsem? Tessék elgondolkodni.

Pozitív és némileg elegáns szlovákiai magyar ember megteszi ezt. Mármint, hogy elgondolkodik. Ami persze a szlovákiai magyar EP-választás helyiérdekű magyar eredményét tekintve tulajdonképpen lehetetlen küldetés. Annál is inkább, mert ha belegondolunk a Magyar Közösség Pártja és a Híd cicaharcában résztvevő választókról, sokkal inkább az ösztönösség jön le a jelképes színpadról, mintsem a gondolkodás, illetve az észszerű mérlegelés képessége.

A gyengébbek kedvéért mindez azt jelenti, hogy az MKP-nak legalább kétszer annyi egy vérből való és keménymagokban hadonászó (tehát gondolkodni kevésbé hajlandó és képes) drukkere van (kb. 50 ezer) van mint amennyi (kb. 25 ezer) a Hídnak. Ami azt jelenti, hogy mindkét egylet csak akkor tud labdába rúgni, ha a többség ignorálja a képletes focimeccset vagy iszapbirkózást. Csak azért sikerülhetett a legutóbbi EP-választáson, öt évvel ezelőtt Csáky Pálnak (MKP) és Nagy Józsefnek (Híd) becsusszannia az Európai Parlamentbe, mert akkor alig haladta meg az országos választási részvétel a 13 százalékot. Most meg majdnem a duplája lett, oszt jó napot.

Mi ebből a tanulság? Az egyik az, hogy a szlovákiai magyarok kevesen vannak, ezért nincsenek elegen...

Mondjam még?

Kezdjük az MKP-val, mert ők ugyan többen voltak, de nem elegen. Ez az izé, egylet hirdette fennen, hogy meg akarja védeni Európát! Ha valaki esetleg erről azt hiszi, hogy nem a fifikus szomszédtól elcsaklizott üres, agyonhasznált lózung ez, azzal kár vitatkozni.

Aki gondolkodik és itt-ott szembe jön vele a magyarországi kormánymédia, meg olvas Paramétert, az meggyőződhet arról, kinek, kiknek a legalsó fiókja az MKP.

Amely ténnyel egyébként az égvilágon semmi baj nincsen, csak akkor ostobaság csodálkozni azon, hogy legfeljebb 50 ezer környékén mozgósítható az MKP-bázis. De távolról sem azért ám, mert a választás napján rendezték a Felvidéki Vágtát, a bősi motorostalálkozót, meg a csallóközi kotonstoppoló vetélkedőt... Hanem azért, mert ennyit tudtok. Ennyien vagytok. Hálistennek! Helyettetek hát én kérek elnézést!

A Híd is több sebből vérzik, ami szintén fix . (Attól függetlenül is az, hogy az MKP politikusai, hívei és az újságíróknak csúfolt propagandisták akkordban lapátolják rá a mindennapi hányásukat...)

Vagy talán Nagy József óriásplakátján nem azzal riogatott, hogy „válasszunk egy jobb Európát“? Igen? Mitől, kitől jobbat, bazmeg? Elrontottad? Elrontottátok, amíg ott voltatok? Ugyan már...

De itt van ez a Fico-féle istálló! Ott vagytok benne minden nap és a bűze, mocska akkor is rátok ragad, ha ti olyan ártatlanok vagytok, mint a ma született bárány...! Azt hiszitek, a politikai ellenlábasaitok, avagy épp a szlovmagy választóitok képesek értékelni, hogy mit adtok, adtatok nekik? Nem ismeritek a szlovákiai magyar választót? Ingyen elárulom nektek: Épp olyan a zöme, mint az az idióta, akik azt bírta üzenni a DAC tulajdonosának a minap a Facebookon, hogy vegyen jobb futballistákat, mert ő, mármint a DAC-fan igenis többet érdemel...! Nem ismeritek a vadállományt, stüszi vadászok? Nem olvastok kommenteket a neten...? Elképesztő! Mindennek tetetjébe meg össze lett hozva a parlamentben a szerencsétlen himnuszaffér, ugye.

Mert akinek a felelőssége lett volna a szlovák nemzeti aknák fölkutatása, akkora barom volt, hogy csukott szemmel rávezetett benneteket az aknamezőre... Amikor meg ráléptetek az első kibaszott aknára, arról kezdtetek kórusban dalolni, hogy az nem is akna, hanem illatos kutyaszar...!

Még bele is fér peresze, hogy a hülyéket hülyének nézitek. Csakhogy akad ám errefelé egynéhány olyan alak is, akik legalább kettőig képesek elszámolni. És képesek kételkedni abban, hogy a pisai ferdetoronyugrás olimpiai szám. Meg tudják, hogy Sehallselát Dömötör azért nem lehetett hadügyminiszter a kiegyezés után, mert buta volt, mint hatökör...!

Lejön ugye, hogy itt is én vagyok kénytelen elnézést kérni!

Na, és most akkor mi a pálya? A teendő? Nem tudom! Nem tudhatom. De világos ugye, hogy nem is az én dolgom. Legfeljebb felelősség nélkül annyit javasolhatok, hogy most már pofa be, roló le! Dolgozzatok! De úgy, hogy legyen benne legalább jelképes vér és igazi veríték is. Talán leginkább ne egymás ellen, hanem önmagatok gyengeségei ellen! Aztán majd meglátjuk. Meglátjátok. Ez lenne a jó hír. Vagy nem, ami a rossz...