Erőszak és keserűség

Aztán a köztársasági elnök partnerének autója lett az áldozat, valaki kilyukasztotta a tetejét.

A kampány a verbális erőszak felől eltolódik az érzelmek és frusztrációk ventilálása előbb a tárgyak iránti erőszak felé. Reméljük, a következő fázis, az embereken tett fizikai erőszak nem következik be.

De minek alapján remélnénk ezt? Vajon nem látjuk, hogy a társadalom nagy része hogyan vesztette el az önkontrollt a gondolkodásban és a viselkedésben? Miért is bíznánk abban, hogy az uszított nép, azon belül a csőcselék a társadalmilag elfogadott kereten belül tartja majd magát? Utal arra valami, hogy érdemes bízni?
Amikor komplett társadalmi csoportok kárörömöt éreznek az ukránok szenvedései miatt és a terrorista Oroszország politikáját támogatják egyre nyíltabban?
Semmi okunk nincs reménykedni. Hacsak az nem, hogy a hivatalnokkormányról egyelőre leperegnek a támadások és a bizalmi szavazással kapcsolatos zsarolások is. … részletkérdés…

Mégis érdekünk bízni abban, hogy a kampány nem fordul erőszakba, azzal ugyanis csak a szélsőségesek erősödnének.

Természetesen érthető az emberek elkeseredettsége, minden okuk megvan rá, de ha egymás ellen fordulnak, az badarság, amely nem old meg semmit. Örüljünk annak, hogy nem robbantották ránk sem az oroszok, sem senki az ország legnagyobb duzzasztóját, nem vitte el a víz több tízezer ember házát, az ország legjobb földjeiről a termést, hogy van ivóvíz, ha rossz is, de használható út, vasút, ellátás. Mert a szomszédban ilyenek történnek, miközben az oroszok lövik őket. Még akkor is, még annak ellenére is rárobbantották a szomszédunkra Európa egyik legnagyobb duzzasztóját, hogy pl. itthon a Szövetség szövegséget kötött önmagával, miáltal szerinte meg is erősödött és így a párton belül a békepártiság akkora méreteket öltött, hogy Moszkva azóta sem tud mit kezdeni Forróék forrófejűségével. Putyin áll a Kreml ablakában és lebénulva, elszöntyömpörödve azon gondolkozik, lefújja az egész inváziót, ha már egyszer Forró és Berényi is békeember lett… Szóval inkább keserűen röhögjünk egyet a magunk vagy mások hülyeségein. Számoljunk el 60-ig, amikor kedvünk lenne jól orrba verni valakit. Még akkor is, ha épp megérdemelné. Elvégre ez egy civilizált ország akar lenni.

Ugye?