Évadmondat, Kassai Thália Színház 2016-2017 - „Negatív identitás: nem vagyok akárki más”

Forgács Miklós dramaturg „ szociológiai terminus technikus”-kent jelölte meg a negatív identitást és néhány gondolatban vázolta azt is, hogy ez a műszó miként kapcsolódik az évad egyes drámáihoz. De, ha ez a szakkifejezés Erős Ferenc / … / vagy Hankiss Elemér nevéhez (is) köthető, akkor vagy nagyon messzire kell mennünk, vagy nagyon messziről kell jönnünk ahhoz, hogy az évad előadásaiban rábukkanjunk a negatív identitás tartalmi részére. Nézzük.

„ Erős Ferenc /…/ családtörténeti interjúk elemzése nyomán bukkantak arra a paradoxonra, hogy miként határozhatja meg egy huszonéves fiatal önmagát zsidóként, miközben ezt a hovatartozását a szülei elhallgatták előtte. A szerzők „ negatív” asszimilációs stratégiáról beszélnek, melynek kiindulópontját az az illúzió képezte, hogy a háború utáni Magyarországon a zsidó identitással kapcsolatos problémák megoldásának záloga a problémák tudomásulvételének elutasítása volt. A szerzők a stratégia összetevőiként a tudatos eltagadást, a tökéletes tabusítást, a kollektív családi emlékezet megsemmisítését, valamint a probléma előítéletes káprázatra való redukcióját említik.”

Hankiss Elemér ezt a tételt az 1945.-öt követő évek „ bűntudatkeltő kampányok” sokasá-

gában fedezte fel „ amelyek eredményeként a magyar társadalom jelentős csoportjai stigmatizálódtak, és lehetetlenné vált számukra az önmeghatározás vállalása. A negatív identitás az államszocializmus jellegzetes társadalom-lélektani tünete, mely egyfelől kizárta a pozitív érzésekkel kísért identitás kialakulását, másfelől a „ ki vagyok?” kérdést a „ ki nem vagyok?” kérdésre adott válaszok segítségével válaszolta meg.” (Csepeli 1988.) Sorolhatnánk Hankiss kiemelt pédáit a a munkásarisztoráciától kezdve a lumpenproletáron keresztül egészen az úri középosztályig, vagy a burzsoá liberálisig.

Nincs kétség afelől, hogy e fentiek tudományosan megalapozott állásfoglalások rávetíthetők a világ drámairodalmának számos alkotására egy bizonyos történeti idő bizonyos társadalmi viszonyaira vonatkozóan, de a gyűjtőfogalom, a negatív identitás, a Kassai Thália Színház következő évadának előadásait nem érinti. Ha mégis, akkor minden címhez másik szöveget kell írni, mert:

Az A falu rossza (Tóth Ede) főhőse, Göndör Sándor nem azért kapta a „ falu rossza” minősítést, mert nem lenne azonosságtudata. Olyan, mint amilyennek a magyar parasztot az irodalmi művekben ábrázolják: izgága, konok, rátarti. Ezenkívül életmentő és szerelmes. Negatív identitása még a rosszindulatú Gonosz Pistának sincs a népszínműben.

A Páratlan páros (Roy Cooney) főhőse John Smith hétköznapi taxisofőr és bigamista, keveset törődik mind a pozitív, mind pedig a negatív azonossággal, nincs rá ideje, mert folyamatosan hazudnia kell. Egyébként viszont egy normális angol, sőt! londoni öntudattal bíró faszi. Körülötte mindenki olyan, mint a többi hétköznapi angol, kivéve az emeleti szomszédot, aki homokos. Nem titkolja. A Páratlan páros egy magával ragadó színpadi blöff, mely arről szól, hogy :” az igazság gyakran ugyanolyan irreális, mint a hazugság.”

A Szentivánéji álom (W. Shakespeare) egy bolondos éjszakai csoda. Bele lehet magyarázni bármilyen ideológiát, de azt Lysander, Philostrat, Oberon, Puck, vagy Gyalu nehezen fogná fel.

Az iskolaszínházi produkcióról semmit nem tudok, csak annyit, hogy a címe: Árvíz, a rendezője pedig Tóth Miklós.

A két színház közös bemutatója Székely Csaba Bányavakság-a. Szól a korrupcióról, az idegengyűlöletről, (román-magyar) a családról, a szeretetről, a gyűlöletről, gyilkosságról. De a román vállalja a románságát, a magyar meg a magyarságát, az ember az emberségét , a bűnös a bűntetteit.

A Kassai Thália Színház következő évada számomra inkább a sokszínű lehetőségről szól, amely, ha szakmailag rendben elkészül, mindannyian örvendhetünk. Értelmetlen ráerőltetni bárminemű fennkölt szlogent, mert annál sokkal többet érdemel.

Következik a Komáromi Jókai Színház évadmondata