Ez így most kicsodának a kormánya?
Az épp pénzügyminiszterként játszadozó Igor Matovič leváltását célzó javaslat a parlamentben csak paraszthajszálnyival nem ment át. Tartózkodásaikkal a koalíciós képviselők is világosan tudtára adták mind az ex-kormányfőnek, mind pedig a pártjának, hogy a hátuk közepére sem kívánják ezt az embert és idő kérdése, hogy ha nem változtat a politikáján, borul nem csupán a bili, hanem a koalíció is.
Több sem kellett a populizmusverseny ügyeletes üdvöskéjének, Kollárnak, közhírré tette, hogy márpedig az oltatlanokkal szembeni tervezett szigorításokat biztosan nem fogja támogatni. Egyrészt, mert alapvető emberi szabadságjogok… (amelyeket a közegészség-védelem szempontjából képtelen is értelmezni, meg nem is óhajtja objektíven megítélni őket, abból nincs haszon).
Másrészt mert ő akar lenni a politikai mérleg ide-oda nyaló, pardon lengő nyelve. Tehát, ha elég ideig két kapura játszik, az ahhoz segítheti hozzá, hogy a koalíció bukása után mindkét oldalról kapjon ajánlatot és ismét kormányozhasson. Nem mintha bármennyit is kormányzott volna a Sme rodina eddig, viszont nyilvánvaló, hogy megéri ott lennie a döntéshozatalnál.
Szóval recseg is, ropog is a koalíció és nem látni, hogy az igazságügyet tán kivéve bármi jobb irányba haladna, mint az előző kormányok esetében.
Mégpedig azért, mert ez a koalíció teletömte a minisztériumokat és intézményeiket dilettánsokkal (tisztelet a még hangyamunkát végző hivatalnokoknak), majd sokféle szakmai elvet felrúgván oda is betonozza azokat, akik nem reprezentálnak különösebb perspektívát.
Matovič pénzügyminiszterként eddig még csak terveket és elképzeléseket sem rakott le az asztalra, csupán ígéreteket, valamint belekotnyeleskedik más tárcák ügyvitelébe.
Nem sok gyászolni valót találunk Filip Mónika oktatásügyi államtitkár leváltásán, viszont korrekt indoklás el nem hangzott, pedig amennyi szakmai és politikai baki történt e tárcánál, igazán nem lenne nehéz találni és ráfogni valamit…
Ami a Kisebbségi Kulturális Alapnál háttérmunkaként zajlik igazgatóválasztás címén, szintén nem nevezhető túlzottan korrektnek, sem szakmainak – lásd a pályázati bizottságot és az értékelést.
Kérdés, meddig lehet úgy kormányozni, hogy hol a szél, hol pedig az irányban tartással megbízott személy rángatja jobbra-balra a kormánykereket, miközben a populistakirály-csináló közvélemény tépi a vitorlákat.
Valószínűleg produkálni kéne végre valami olyan eredményt, amely az országról, a lakosairól, a társadalom érdekeiről szól, ami hasznos, legalább a többeknek, ha már nem mindenkinek (miközben nem sírjuk vissza az előző kormányt). Mert ez így most kicsodának a kormánya?
Hogy valakié, hogy valakinek, vagy valakiknek az (anyagi és politikai) érdekében áll a fenntartása, az több mint valószínű. De hogy ez nem a nép érdeke, az holtbiztos.
