6
Fotók: Szinghoffer Mátyás - további képekért kattints!
Megosztás
Szövetséges szembenállás - ilyen megnevezést kapott az a beszélgetés, amelyikre a Gombaszögi Nyári Tábor keretében került sor, és ahol a Szövetség párt két elnökségi tagja, az MKP Platformot képviselő Bárdos Gyula és a Híd platformos Agócs Attila mondta el a véleményét. A Csemadok elnöke, illetve Fülek város polgármestere arról diskuráltak lapunk munkatársával, Juhász Lászlóval, milyen feladatok előtt áll a tömörülés, meg arról is, hogy mennyire nehezíti meg az egységes politizálást a párton belüli frakciók közötti eltérő értékrend, és vajon véget ért-e már a Híd és az MKP évtizedes szembenállása.
Agócs Attila beismerte, hogy ideológiai megosztottság jellemzi a szlovákiai magyarságot, és nyilván vannak feszültségek a közös párton belül, de három és fél hónappal az önkormányzati választások előtt az építkezésre kell helyezni a hangsúlyt. Az is jót tenne, ha más szótárat használnánk. Mert ha például elővesszük a legutolsó közvélemény-kutatási eredmények, láthatjuk, hogy miként beszélünk a Szövetség neve mellett szereplő 1,9 illetve 4,1 százalékos támogatottságról. Úgy érzi, hogy a közösségünkre jellemző a fakírság, szeretjük az önmarcangolást, a vérzivatart. Hiszen az említett, Focus által mért 4,1 százalékról inkább úgy nyilatkozunk, hogy már megint parlamenten kívül mérték a pártunkat, ahelyett, hogy azt mondanánk, újra 4 százalék felett járunk. Úgy beszélünk ezekről a felmérésekről, mintha minden végtelenül rossz lenne.
Fülek polgármestere látja, hogy a Szövetség még nem elég népszerű, és ennek az lehet az egyik oka, hogy "még nem tudunk egységesen fellépni", de tíz évnyi sárdobálás után ez nehéz is lehet. Bízik abban, hogy idővel megváltozik. Ennek szerinte meg van az esélye, mert olyan emberek vannak napi kapcsolatban országszerte, akik korábban csak üzengettek egymásnak, de most meg kell próbálniuk együtt dolgozni. Persze, lesznek, akik bedobják a törülközőt, de bízik a laza kapcsolatok erejében.
Bárdos Gyula is azt emelte ki, hogy meg kell hallgatnunk egymást, ha már egyszer kiszorult a felvidéki magyar közösség az országos parlamentből. Helyette viszont maradt nekünk az önkormányzati és a megyei szint, és október végén voksolhatunk a képviselőinkre, ráadásul a megye elnökét nem kétfordulós rendszerben kell megválasztani, ami lehetőséget is teremt a párt jelöltjei számára. Fel kell tűrni az ingujjat, fontos lenne élni a lehetőséggel, és megszervezni magunkat, hogy október végén sikeresek lehessünk. Úgy véli, még nem áll jól a Szövetség, mert a párton belül még egymással is vitázunk. De az a helyzet, hogy a szembenállást nem lehet egy csapásra eloszlatni. Szerinte a továbblépésnek a záloga lehetne a sikeres régiós választás, mert egy győztes csapathoz jó tartozni, a veszteshez meg nem akar senki sem.
A Csemadok elnöke azt tartotta szem előtt, hogy a felvidéki magyar közösség akkor lenne sikeres, ha egy csapatban, egy listán indulnának a jelöltjei, és majd a választó eldönti, ki kaphat bizalmat, mert a választó mondja meg a tutit. De amíg az egók nem teszik lehetővé, hogy ilyen megvalósulhasson, addig gond adódhat az országos megmérettetéseken. A
megyei választás, egy polgármesteri poszt megszerzése azért más, mert ott az egészséges versenyzésnek lehet eredménye.
Ami az október végi választásokat illeti, a jelöltállítás terén már előbbre kéne tartani, de a folyamatot nem lehet siettetni. Bizonyos járásokban úgy tartják, hogy még nem készek kiválasztani a megfelelő személyt. De annyi biztos, hogy a 2020-as választási bukta után a Szövetség nevű projektnél jobbat most nem lehet elképzelni. Ha gyorsabb és hatékonyabb lenne a tömörülés, az még jobb lenne, ám bizonyos dolgokat nem lehet erőltetni. Bárdos a regionális választások előtt inkább optimista. Ez a megmérettetés nem annyira a pártokról szól, hanem a személyről. Az dönt, hogy a jelöltet az adott településen milyen embernek tartják. És bár nem túl elégedett a mai helyzettel, nincs olyan érzése Bárdosnak, hogy lekéstek volna bármiről is. A választási eredmény meg majd elárulja, milyen munkát végeztek.
Agócs meggyőződése, hogy a közösségünk kitermeli a természetes vezetőket, akik mögé be tudnak sorakozni a többiek. Az is fontos szempont, hogy a párton belül vannak regionális különbségek. Például Palócföldön nagyobb volt a nyomás, hogy a választásokra rákészülve rendezzék gyorsan a sorokat, így volt ez a Rimaszombati és a Losonci járásban. Ahol viszont nagyobb tömbben lakik a magyarság, ott nehézkesebb a dolog, pedig a cselekvés lehetne az orvosság a szöszölésre. A polgármester arra kér mindenkit, aki a Szövetségen belül a jelöltállítási csetepaték során alulmarad, az a helyzetet kezelje semlegesen, mert kontraproduktiv lenne, ha a helyi vesztesek a pártszervezet ellen fordulnának.
Gyimesi György OĽaNO-s képviselő szerepe is előkerült a beszélgetés során. Vele összefüggésben Bárdos kiemelte, hogy a kormánypárti politikus nevéhez fűződik a Csemadok-törvény, aminek köszönhetően évi 300 ezer eurónyi támogatást fog kapni a kulturális szervezet a működésére. Azt is megjegyezte azonban, hogy ez a jogszabály amúgy Berényi Józsefnek köszönhető, aki a Csemadok támogatásával kapcsolatban kezdeményezett egy találkozót Igor Matovičcsal, aki akkor még kormányfőként tevékenykedett. Aztán később ebbe a folyamatba kapcsolódott bele Gyimesi, ő terjesztette be a javaslatot. A politikai kalkuláció azonban a jelenlegi pénzügyminiszter fejében fogant meg, valószínűleg számolt azzal, hogy ebből az általa vezetett mozgalom profitálhatna, de ez benne van a politikában.
Agócs nem tartja hiteles embernek Matovič emberét, bár azt elismeri, hogy Gyimesi jól lovagol a hullámon, ami vegigsöpört a világon. Ez pedig arról szól, hogy van egy züllött, értéktelen liberális világ, meg az, amit állítólag ő képvisel, a nemzeti konzervatív szupervilág. De adódik a kérdés, milyen konzervatív ember az, aki a szexuális szabadosságot tartja magára jellemzőnek? Szerinte ő csak egy szerepet vett fel, ami hiteltelen, és fájó, hogy sokan bedőlnek ennek. Emiatt Gyimesit nem is látná szívesen a Szövetségben.
Agócs beszélt arról is, hogy a Hídnak nehéz pozícióból kellett felállnia, hiszen a párt egy hatalomból kikerült, megtépázott politikai közösséget alkotott. Mostanra az idősebb generáció, néhány ismertebb személy letette a lantot, és Bugár Béla is politikai nyugdíjba vonult, elegánsan, nem a cirkuszcsinálás igényével. Most a Szövetség kapcsán várakozó időszakot élünk, az októberi választások után meg kiderül, vonzó lesz-e a tömörülés, vagy életképtelennek tűnik majd. Úgy látja, adtak még egy esélyt, hogy még legyen egy magyar párt.
Bárdos szerint ahogy anno hiba volt, hogy az MKP a közigazgatási reform elfogadása után nem hagyta ott a Dzurinda-féle kormánykoalíciót, melléfogás volt az is, hogy a Kuciak-gyilkosságot követően a Híd a Smer vezette kabinet tagja maradt. De ez már mögöttünk van, most ott kell elkezdeni a munkát, hogy hallgassuk meg egymást. Mert ha egymással szemben pozícionáljuk magunkat, az a próbálkozás halálra van ítélve. Ahogy a Csemadok vezetője fogalmazott, szövetséget kell alkotni, hogy sikeres legyen a közösségünk. És ami a választások utáni együttműködéseket illeti, annyi egyértelmű, hogy a fasisztákkal nem lehet közösködni, de ettől eltekintve nem nagyon lehet válogatni, hiszen egy megyefőnökkel valamilyen módon majd szót kell érteni.
(sp)