Fejedelemjárás Komárom vármegyében - Csallóközi lenyomatok LXVII
Közel százhúsz esztendeje hagyta el a nyomdát Baranyay József fenti címmel megjelent könyve, melyben a helytörténész „régi oklevelekből, régi és újabb történelmi munkákból, de különösen a Komáromban és a vármegyében eddig megjelent összes, és ma már alig pár példányban meglevő helyi lapokból” gyűjtötte össze az adatokat. Rövid ismertetőnkben a római császárokra térünk ki.
„Tekintve, hogy a rómaiaknak a mai Szőny helyén fontos állomásuk, Brigetio feküdt, itt és vidékeink fontosabb római őrállomásain igen sok római császár, előkelőség és más, idegen fejedelem is megfordult” – írja Baranyay 1912-ben, és sorra veszi a neveket.
Marcus Aurelius először a Pannoniában garázdálkodó jazigokat veri meg, majd átkel a Dunán, s 174-ben egy csodálatos eset folytán (hirtelen jött eső és mennydörgés) legyőzi a kvádokat.
II. Constantinus 358-ban Pannonia Valeria nevű részébe (a Rába, Duna és a Dráva közé) betörő kvádokat támadta meg, majd Brigetióba tette át táborát.
Brigetióban 375. november 17-én halt meg Valentinianus. Itt is temették el. Őt illetően helytörténészünk – Nagy Gézára és Takács S.-re hivatkozva – a következő történettel szolgál könyvében. „Valentinianus téli szállásra Szombathelyre megy, de a várost rossz karban találja, Brigetióba teszi át téli szállását. A kvádok meghallván, hogy a császár Brigetióban van, békeköveteket küldtek oda, akiket Equitius tanácsára a császár elé bocsátottak. A császár kérdezte tőlük a lázadás okát, mire a kvádok küldöttei azt mondották, hogy a lázadást nem a nemzet főbb emberei, hanem rablóféle, jöttment kóborlók szították, s hogy az igazságtalanul és helytelenül kezdett római építmények ingerelték föl leginkább a mezei lakókat. E szavakra rendkívül dühbe jött az ingerlékeny Valentinianus, és korholni kezdte a kvádokat, de csakhamar elcsuklik a szava, összeesik, és folyni kezd a vére. A megrémült kíséret a szomszéd szobába viszi a haldokló uralkodót. Ott még megismeri a körülállókat, de nyelve felmondja a szolgálatot. Sikerül nagy nehezen előteremteni az orvost, aki eret vág rajta, de már hiába, vére nem folyik. Még pár percnyi haláltusa után kimúlt a kiváló uralkodó, akit mint jó keresztényt, emberbarátot, szelíd fejedelmet magasztalnak az egykorú írók. Mindezt megírta Ammianus Marcellinus és Ruffinus.
Valentinianus éppen 100 évvel a nyugat-római császárság bukása előtt hal meg Brigetióban, ahol nagy pompával temetik el.
A Nemzeti Múzeumban őrzött falkarcolat tanúsága szerint Valentinianus halálát kegyelettel gyászolta meg Brigetio.”
A sorozat korábbi részei IDE kattintva elérhetők.
(Lelkes Vince)
